Mindenkinek lehet olyan a személyisége, amely adott esetben megnehezíti a csoportba való beilleszkedést. ím a helyzet ilyenkor sem reménytelen.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkahelyi összeférhetetlenségnek, a feszültségeknek komoly okai vannak. Könnyen rámondjuk valakire, hogy nehéz ember, sohasem lehet egy jó pillanatát kifogni!
De a valóság az, hogy az emberek szeretnek békében, harmóniában élni a környezetükkel. Ezért megkockáztatható a kijelentés, hogy az emberek nem szándékosan vagy természetüknél fogva összeférhetetlenek – vélekedik Paskuj Iván szervezetfejlesztési tanácsadó.
Â
Ne zsigerből döntsünk!
Ha egy állítólag összeférhetetlen munkatárssal kapcsolatban a vezető első reakciója az, hogy megszabadul tőle, leginkább azt jelzi, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Vezetni lehet úgy is, hogy az ember csak mímeli a vezetést, és lehet úgy is, hogy speciális művészetként éli meg. Az, hogy ki hol tart, éppen az ilyen nehéz embereknél derül ki. Ha egy vezető kirúgással reagál, az nem a kolléga összeférhetetlenségét jelzi, hanem azt, hogy a vezető nincs felkészülve nem hétköznapi helyzetek kezelésére.Â
Ilyenkor elsősorban a vezetőnek érdemes magába néznie, s megkeresnie a kulcsot, ami többnyire ott van, csak meg kell találni. Persze ez nem könnyű dolog, mert energiát, időt, figyelmet és empátiát igényel. De ha mindez megvan, akkor sikerülhet ezt a helyzetet legalább elfogadható szinten megoldani. Persze ezzel együtt is eljuthat oda egy vezető, hogy már mindent kipróbált, és semmi sem működött. Az esetek többségénél viszont (körülbelül 10-ből 9 esetnél) sokkal jobb eredményt lehet elérni különféle módszerekkel, mint az eltávolítással.
ím nem elég a vezetőnek akarnia egy ilyen helyzet megnyugtató kezelését, a munkatársnak is van felelőssége. Lehet például egy akár közösen kitűzött határidő, s ha addig nem sikerül bizonyos szinten normalizálni a helyzetet, akkor nem szabad minden áron ragaszkodni a munkatárshoz. Ilyenkor a munkatárs minden bizonnyal nincs jó helyen. Nem a számára megfelelő csapatban vagy nem a számára megfelelő cégnél. Azzal, hogy itt befejeződik valami, másutt új lehetőség nyílik. A munkatársnak is lehet megváltás, ha rákényszerítik a váltásra, arra, hogy új közeget keressen, s átgondoljon sok mindent önmagáról.
Anélkül, hogy a beosztott felelősségét kisebbítenénk, ebben a helyzetben mégis a vezetőnek van nagyobb játéktere, több lehetősége – s ehhez nagyon sokféle eszköz, segítség áll rendelkezésére.
Mik is ezek az eszközök? Először meg lehet próbálni a dolgok mélyére ásni. Az, hogy valaki nem fér össze a csapattal, csak egy tünet, az okok az igazán érdekesek! Minél több okot fel tudunk tárni, és minél mélyebbre megyünk, annál nagyobb az esélye annak, hogy vezetőként tényleges hatást fejtünk ki.
A munkahelyi lét csak egy része az ember életének, ahova sok-sok dolgot hozunk magunkkal otthonról. Amikor egy vezető rálát ezekre, figyeli és elfogadja, általában hatni is tud rájuk.
De a munkatársakban többször működnek bizonyos fékek, s meggondolják, mit mondanak el a vezetőnek, mennyire tárják fel belső dolgaikat. Ha a vezető azt érzékeli, hogy nem tud fogást találni, nem érti, mi lehet a probléma, s nem képes kellően támogatni beosztottját, akkor javasolhat például coachingot. Noha ma a coaching (külső személyi tanácsadó támogatásának igénybevétele) többnyire a vezetőknek járó kiváltság, speciális esetben alkalmazható a munkatársaknál is. Olyankor mindenképpen ajánlott, ha olyan nehéz munkatárssal van dolgunk, akire számítani akarunk a jövőben is.
Â
Idős-fiatal, nő-férfi
A fiatal, viszonylag gyors karriert befutott munkatársakat sokszor a rohamtempó teszi feszültté, ami előbb-utóbb a munkában is megmutatkozik. Az idősebbeknél a változás kezelése nehézkesebb, számukra a másfajta tempó már önmagában stresszt okoz.
A munkatársak többségénél azt tapasztalni, hogy úgy nevelkedtek, olyan iskolákból, családokból jöttek, ahol nem volt divat az érzelmekről, a belső dolgokról beszélni. Ezek a nem beszélünk róla jellegű beidegződések felnőttkorban sokszor megmaradnak, elakadásokat okozhatnak, s szintén nehéz emberekké tehetnek bennünket.
A nők ebben ügyesebbek, könnyebben mutatják meg az érzelmeiket, könnyebben beszélnek, a vezetőkhöz is őszintébbek tudnak lenni. Sokszor a vezető ezért jobban is tudja segíteni a nőket.
Ezzel szemben az ősi férfimodell az, hogy erősnek kell lenni, egyedül is meg kell tudni oldani a problémákat, de legalábbis nem szabad kimutatni, hogy valami nem megy vagy fáj, mert akkor gyengének tartanak majd.
Ha egy vezető úgy készül a szerepére, hogy mindezeket szem előtt tartva igyekszik a lehető legjobban és legemberibb módon vinni a csapatát, még akkor is közbejöhet egy-egy összeférhetetlen munkatárs, egy-egy olyan helyzet, amire nincs jól bevált gyakorlat vagy hirtelen jött, megvalósítható ötlet. Ilyenkor merjen segítséget kérni akár magának, akár a beosztottjainak!
Mártonffy Attila
