A munkakapcsolatokat jónak értékelik a magyar középvezetők, de nehezen tudják összeegyeztetni a munkát és a magánéletet.
A régi poén szerint egy vállalatnál a takarítónő és a portás a két legfontosabb, legkevésbé nélkülözhető dolgozó. Miután a legtöbb cégnél ezeket a munkaköröket már kiszervezték, valószínűleg mások léptek a helyükbe. Természetesen egy cég működéséhez minden dolgozóra szükség van, a legalacsonyabb szintű beosztottól a vezérigazgatóig. Sokszor viszont a középszinten elhelyezkedőkre irányul a legkisebb figyelem: a dolgozók termelnek, a felső menedzsment irányít, és közöttük valahogy elvesznek a középvezetők. Pedig ők, a pozíciójukból adódóan kettős terhelésnek vannak kitéve, miközben teljesítőképességük nagyban befolyásolja a vállalat eredményeit.
Szervezeti és egyéni tényezők
Ezt a hiányosságot igyekezett pótolni a Körvonal Közhasznú Alapítvány tavalyi, a Gordio segítségével elvégzett felmérése. A több mint kétszáz munkavállaló bevonásával végzett, a középvezetőkre fókuszáló stresszkutatás legfőbb célja annak felmérése volt, hogy milyen tényezők rontják az érintettek munkahelyi közérzetét, gyengítik elkötelezettségüket, és akadályozzák, hogy magas teljesítményt tudjanak nyújtani.
A felmérés arra kereste a választ, hogy ezeken a tényezőkön belül a vállalati középvezetők melyikkel hogyan birkóznak meg, hogyan bírják a megnövekedett (és sokszor kiszámíthatatlan) terhelést – mire kell odafigyelni és milyen lépéseket kell tenni a szervezetnek a középvezetők jó munkahelyi közérzetének biztosításáért az eredményesség fenntartása érdekében.
Mivel a munkahelyi közérzetért és a teljesítőképesség csökkenéséért a szervezeti és egyéni tényezők egymásra hatása a felelős, a kutatás mindkettőnek figyelmet szentelt. Vizsgálták a középvezetők elkötelezettségét és teljesítőképességük szintjét, illetve feltárták azokat a tényezőket, amelyek blokkolják a teljesítményüket. Egy korábbi dán felmérés, valamint a WHO ajánlásai alapján a kutatók hét témakörben 28 tényezőt soroltak fel, és megvizsgálták abból a szempontból, hogy melyeket ítéltek meg pozitívan és melyeket negatívan a középvezetők.
A leginkább pozitívan megítélt körbe két témakör – „Emberi kapcsolatok és vezetés”, illetve „Befolyás, perspektíva” – öt tényezője került. A kutatók értékelése szerint a magyar középvezetők többnyire úgy ítélték meg, hogy megfelelő mértékben ismerik saját feladat- és felelősségi körüket. Munkájukat jelentősnek, a munkahelyi közösséget pedig jónak vélik. Magas még az elköteleződés és a fejlődési lehetőség mutatója is, ami arra utal, hogy a válaszadók lojálisak és motiváltak, hiszen saját karrierjük perspektívájában is kielégítőnek találják jelenlegi helyzetüket.
| Zsebre (is) megy |
|---|
|
Régóta ismert tény, hogy a munkahelyi stressz kihat a dolgozó egészségi állapotára és ezen keresztül munkaképességére. Nemzetközi felmérések szerint a munkahelyi stresszhez köthető veszteségek Európában éves szinten már tíz évvel ezelőtt is elérték a 20 milliárd eurót. A fokozott stresszhelyzet leggyakoribb következményei a magatartási és pszichológiai zavarok, a kellemetlen fizikai tünetek (vérnyomás-emelkedés, fejfájás), de akár pszichoszomatikus megbetegedések (emésztőrendszeri vagy szív- és érrendszeri panaszok) kialakulásáért is felelőssé tehető. |
A megkérdezettek nem értékelték kiemelkedően magasra a jutalommal, illetve méltányossággal és tisztelettel kapcsolatos tényezőket; ennek dacára többségükben elégedettek a munkájukkal. Az adatok magas értékeket a munkakontrollal (befolyás, perspektíva) kapcsolatba hozható területeken mutattak, ennek ellenére a kiszámíthatóság mutatója (mennyire kap tájékoztatást a fontos döntésekről) nem kiugróan magas. Ez feltételezhetően összefügg a bizalom nem túl nagy értékével, és a cégeken belüli információáramlás hiányosságaival.
A terhelés sok
Ami a negatív szempontokat illeti, a magyar középvezetők válaszai alapján a terhelés, a munka és magánélet, illetve az egészségi állapot, tünetek témakörök a leginkább fejlesztésre szoruló területek.
A munkatempó értéke meghaladja a jutalom és a méltányosság, tisztelet dimenziók értékeit: ez arra utal, hogy a megkérdezettek közül többen érzik úgy, hogy nagy erőfeszítésre van szükségük a munkahelyi követelmények teljesítéséhez, és emellett kevesebben úgy, hogy a menedzsment jutalmazza is azt.
A magánélet és a munka összeegyeztetése és a munkával járó érzelmi igénybevétel részben valószínűleg a fokozott munkatempó következménye. Ezek mellett a résztvevők általános egészségi állapotának és a kiégésnek, illetve kimerültségnek a mértéke érdemel még említést.
A felmérés eredményei összességében azt mutatják, hogy a megkérdezettek a munkakontrollt jónak, a jutalmat közepesnek ítélték meg, amelyekhez magas követelmények, azaz fokozott erőfeszítés igénye társult. Ennek megfelelően az egészségi állapot, tünetek témakörében a szakirodalommal összhangban szintén viszonylag magas értékeket mértek, a betegség–egészség viszonylatában a felmérésben részt vett középvezetők jelentős stresszterhelésnek vannak kitéve.
Schopp Attila
