Sok cég hamarabb találna alkalmas munkatársakat, és nem kellene rengeteg időt és pénzt fecsérelnie toborzásra, ha leszámolna néhány előítélettel. Ezek némelyike az önéletrajzokhoz fűződik.
Örök dilemma, vajon a rövid vagy a hosszú önéletrajz az igazi: az, amelyikben több, vagy az, amelyikben kevesebb információ van. Az önéletrajz önmagában nem lehet sem túl hosszú, sem túl rövid; csak magából az önéletrajzból rossz következtetéseket levonni legalább akkora felelőtlenség, mint jót – állítja Garancsy Gergő, a Salesjob ügyvezetője.
Szerinte az önéletrajzot óvatosan, fenntartással kell kezelni, de nem előítéletesen. A kettő között az a különbség, hogy az egyiknél nemigen vagyunk hajlamosak változtatni az álláspontunkon, míg a másiknál egy fokkal jobban hajlunk arra, hogy elhiggyük a jót.
Vétek és pazarlás kukába dobni egy sor önéletrajzot ahelyett, hogy megkérdeznénk a jelölttől, amit feltételezünk, ami előítéletünk szerint „biztosan” nincs neki, amihez „biztosan” nem ért.
Legalább telefonon rá lehet kérdezni arra, amivel kapcsolatban fenntartások fogalmazódtak meg. Három perc telefonbeszélgetés alapján dönteni egy jelölt alkalmasságáról olcsóbb, mint újabb hirdetéseket feladni, újabb interjúztatásba kezdeni, és ismét kilyukadni ugyanoda: hogy a következő jelölt(ek) sem „biztosan” alkalmasak.
A másik örökzöld kérdés a motivációs levélé: aki nem mellékeli, azt többnyire meg sem hallgatják. A Salesjob ügyvezetője állítja: a motivációs levélnek semmi értelme. Abban ugyanis csak annyi lesz, amennyit mindenki leír magáról: ügyes, alkalmas a feladatra, nagy tapasztalata van az adott területen stb.
Ítélet a levélről…
Ezekből nem tanácsos messzemenő következtetéseket levonni. Bölcsebb dolog rászánni a jelentkezőre 15-20 percet, hadd mondja el maga, mi motiválja arra, hogy az adott cégnél dolgozzon.
Az sem kisebb dőreség, ha az önéletrajz külalakjából vonnak le messzemenő következtetéseket: például ha szétcsúsztak a sorok az önéletrajzban, a jelölt nyilván nem ért a számítógéphez. Ilyen hiba adódhat a programok közti inkompatibilitásból. Ha kétségeink merülnek fel, adjunk a jelöltnek próbafeladatot: készítsen el egy levelet, állítson össze egy táblázatot. A kapott eredmény hitelesebben mutatja, ért-e a pályázó a szövegszerkesztőhöz, számolótáblához.
Mellesleg – természetesen tisztelet a kivételnek – a formás, elegáns önéletrajzok többsége nem saját alkotás; kész sablonok százaiból lehet válogatni. Nemcsak az lehet téves előítélet, hogy a jelentkező nem ért a számítógéphez, hanem az is, hogy ért hozzá.
…és a fényképről
Ugyancsak abszurd, vérlázító állítás, hogy a mellékelt fényképről „ránézésre látszik”, alkalmas-e a jelölt a feladatra; szituációs gyakorlattal, próbamunkával vagy tesztekkel már objektívebb képet kaphatunk. Attól, hogy egy férfi jóképû, egy hölgy csinos, még nem feltétlenül lesz jó értékesítő, bár az kétségtelen, hogy a jó megjelenés sokat nyomhat a latban, ám ez sem garantált.
A jó külső önmagában nem elegendő a folyamatos eredményességhez, ahhoz más tulajdonságokra is szükség van. Ha a cég értékesítőt keres, ne a kép legyen az elsődleges, hanem az, hogy az illetőnek megvan-e az értékesítési tapasztalata, tudása a sikerességhez, vagy nincs. Az elsődleges kérdés az, hogy mit kap az ügyfél, nem pedig az, hogy kitől.
Kelenhegyi Péter
