Egy menedzser, egy tudós, de még egy médiaipari munkás is számtalan diavetítéses előadást ül végig életében. Az esetek többségében már a harmadik perc után igyekszik visszanyomni ásításait az ember, pedig van néhány fortély, amivel ébren lehet tartani az érdeklődést.
A kutatások azt mutatják, hogy a prezentációkon ülő közönség az előadások több mint 90 százalékát unalmasnak találja.
Ennek egyik – s talán legfőbb – oka, hogy míg egyes előadók kizárólagos célja információval elhalmozni a közönséget, addig mások ehhez érzelmeket is csatolnak. Íme néhány trükk, amelyek segítségével akár sztárprezentőrök is lehetünk.
Szemkontaktust!
A prezentáció készítésekor figyeljünk arra, hogy nem az ábráknak, hanem nekünk kell meggyőznünk a hallgatókat. Ha a hallgatóság figyelme a kivetítőre irányul, mialatt az előadó monoton hangvétellel, merev testtartással olvassa fel az ábrákra írtakat, akkor a mondandó jelentéktelenné válik. Számos előadás során megfigyelhető, hogy amint a projektort bekapcsolják, a hallgatók kezüket keresztbe téve hátradőlnek a székükben, mintha alváshoz készülődnének. Kerülni kell minden álmosító hatású tényezőt.
A vetítések során a prezentáló fél tekintete általában a falra kivetített ábrákra irányul. Így az előadás során nehezen jön létre kapcsolat az előadó és a hallgatók között. Ugyanakkor az érzelmeket a kontaktus generálja. Ezért prezentáció alatt ne csak szavakkal kommunikáljunk, hanem a szemünkkel is.
Közérthetően!
A legtöbb hallgatóra igaz, hogy nem képes egyidejűleg az előadóra figyelni, és közben az ábrákat is szemlélni. Ennek következtében számos információ elveszik. Ráadásul, amikor a hallgatóság olvas, figyelmének csak felét tudja az előadónak szentelni. Így a mondanivaló elvész. Oda kell tehát figyelni arra, hogy az ábrák elsősorban két célt szolgáljanak: konkrét tényeket kell szemléltetniük és meg kell magyarázniuk azokat.
Az ábrákon lévő szövegeknek a lehető legrövidebbeknek kell lenniük, de kerülni kell a merevséget is. Úgyszintén kerülendő az érzelemmentes, technokrata és bürokratikus bikkfanyelv. Ehelyett sok melléknévvel és igével díszítsük lendületes beszédünket, valamint tegyünk úgy, mintha barátainkkal beszélgetnénk!
Nem árt az sem, ha a kulcsfontosságú üzenetekre összpontosítunk, és ezeket képekkel, számokkal, idézetekkel támasztjuk alá. A mértéktelen információmennyiség ugyanis megterheli a hallgatót, ráadásul a túl sok érv megtámadhatóvá is válik. Ha az előadás nem kellően fokuszált, a közönség legtöbbször összezavarodik és tanácstalan.
Filmszerűen!
Egy jó prezentáció olyan, mint egy jó film: nem lehet elfelejteni. De legalábbis törekedni kell arra, hogy meggyőzzük a hallgatóságot. Ennek érdekében ne átalljunk színpadi elemeket se bevetni a prezentációban, például retorikus kérdések vagy szándékos beszédszünetek, esetleg anekdotázás révén. A lényeg, hogy szórakoztató és érzelmi elemekkel töltsük fel a mondanivalónkat, de azért ne essünk át a ló túloldalára!
Mártonffy Attila
