Ki ne vágyna egy olyan álomautóra, amelybe beleülve sohasem tapasztalt szabadságérzés tölti el? És akkor mit gondolhat az, akinek hetven ilyen autója van!
Nem kell hatvan-hetvenes, nosztalgiázó rock and roll-rajongónak lenni ahhoz, hogy megmelengesse a szívünket egy ötvenes években készült Cadillac, Chevrolet vagy Rolls Royce Silver Cloud látványa. Ám van olyan ember, akinek minden napját bearanyozzák az amerikai veterán országúti cirkálók – ő a gyűjtő. Mint Farkasdi Károly, a budafoki Álomautó Múzeum – és mellesleg a Tropicarium – tulajdonosa.
„Nincs jobb érzés, mint amikor az ember a családjával vagy a barátaival beül egy 57-es Cadillac Fleetwoodba vagy egy 59-es Chevrolet Impala kabrióba, suhan a végtelen úton, néha megáll egy erdő szélén, leterít egy pokrócot, s a piknikeskosárból elfogyasztják az elemózsiát. Ilyenkor az ötvenes évek amerikai szabadság-feelingje hatja át az embert. Ugyanez a hatás érvényesül, ha elmegyek veteránautó-találkozókra, s az ismerősökkel például a felújítás rögös útjairól beszélgetünk” – meséli.
Nos, aki betéved a veteránautó-múzeumba, részese lehet ennek a feelingnek, s irigykedve állapíthatja meg, hogy egyes menedzsereknek milyen jó, mivel a szenvedélyük a munkájuk. Persze kizárólag felújítással és a kipofozott gyűjtemény nézegetésével, illetve a velük való furikázással foglalkozni nemigen kifizetődő – egy-két darabot el is kell adni a továbblépéshez. A kocsik értékét növeli, hogy amerikai viszonylatban kis szériában (300-tól 150 ezerig) készültek.
Ezek a kisebb lakótelepi szobányi járgányok valódi tekintélyt sugároznak, a hölgyek elismerő tekintettel díjazzák őket, az üzletfeleket kenyérre lehet kenni.
Hogy mennyit érnek ma ezek az „álomautók”? Az ötvenes és a hatvanas években készült és gyári minőségben felújított csodákat 5–18 millió jó magyar forintokért meg lehet kapni. Érdekes, ez az összeg ma nem tűnik akkorának, mint a kibocsátáskori ár forintban kifejezve: ha lett volna egy magyarországi halandónak akkoriban annyi pénze, 30–500 ezer forintot kellett volna kinyögnie – talán generációkon keresztül.
További bevételi forrás lehet a bérbeadás. Mindig akad jó néhány gazdag ember, aki múlhatatlan vágyat érez arra, hogy egy jó karban lévő negyvenes bőrülésein vigye pap elé aráját. Valaki meglepheti barátját születésnapja alkalmából egy Dodge-dzsal vagy egy 65-ös Ford Mustanggal is – persze, csak egy kis vezetési élmény erejéig. Vagy milyen meglepetést szereznénk fontos ügyfelünknek, partnerünknek, ha egy 59-es Silver Clouddal várnánk a repülőtéren? De nem lenne rossz egy lánytársaságnak várost nézni egy pink Cadillac DeVille kupéban sem.
Mártonffy Attila
