Egy 39 000 videojátékos bevonásával készült tanulmány szerint „nincs elég bizonyíték” arra, hogy a jólétet befolyásolja a játékkal töltött idő.
Az Oxfordi Internet Intézet által végzett tanulmány szerint egy átlagos játékosnak a szokásosnál naponta 10 órával kell ahhoz többet játszania, hogy feltűnjön neki a különbség. A tanulmány szerint inkább annak van hatása, hogy ki miért játszik.
A még 2020-ban végzett kutatás azt sugallta, hogy azok, akik hosszabb ideig játszanak, boldogabbak. Az eredmények most aszerint minősítették a hatásokat, hogy a játékosok mennyire elégedettek, hogy milyenek az érzelmeik, és például a boldogság, a szomorúság, a düh és a frusztráció szintje milyen náluk.
„A józan ész azt mondja, hogy ha több szabadidőd van játszani, akkor valószínűleg boldogabb ember vagy”, Andrew Przybylski professzor, aki mindkét tanulmányon dolgozott. „De ellentétben azzal, amit arról gondolunk, hogy a játékok jó vagy rossz hatással vannak ránk, (ebben a legutóbbi tanulmányban) elég meggyőző bizonyítékot találtunk arra, hogy az, hogy mennyit játszol, egyáltalán nem befolyásolja a közérzeted változását. Ha a játékosok azért játszottak, mert akartak, és nem azért, mert kényszerítve érezték magukat, mert muszáj volt, akkor általában jobban érezték magukat”, tette hozzá.
Ezúttal a technológiai cégek, köztük a Sony, a Microsoft és a Nintendo – a játékosok beleegyezésével – hat hétre vonatkozó adatokat bocsátottak rendelkezésre. Ez idő alatt mindössze egy játékos szállt ki a tanulmányból – jelent meg a Royal Society Open Science folyóiratban.
Mentális egészség
Kínában például a gyerekek naponta csak egy órát játszhatnak, pénteken, szombaton és vasárnap. De világszerte állítja azt sok játékos, hogy a játék segít a mentális egészségük fenntartásában.
„Nem vagyok benne biztos, hogy ez olyasmi, ami egyetlen ‘jóléti’ állapottal mérhető. Mint minden az életben, ez is egy egyensúly. Napi 24 órát játszani, az nem jó, de napi 24 órát enni vagy edzeni, az sem jó”, mondta Mike Dailly, a „Lemmings” és a „Grand Theft Auto” tervezője.
