Henk Tamás: Hogyan lehet megoldani, hogy a mérnökhallgatók a műszaki ismeretek mellett üzleti-vállalkozói ismeretekre is szert tegyenek?
A bolognai rendszer keretében már folytatunk ilyen jellegű elméleti oktatást, de még fontosabbnak tartom a gyakorlati képzést.
– Hogyan igyekeznek átadni a hallgatóknak a gyakorlati tudást?
– Az egyik jó példa a Demola-, azaz demonstrációs laboratórium program. Olyan hallgatói csoportmunkát jelent, amelyet iparvállalatokkal együttműködve, azok igényei szerint végeznek el. A hallgatók egyrészt kreditpontot kapnak, másrészt siker esetén, vagyis ha az adott cég megveszi a munka eredményét, a bevétel a hallgatókat illeti.
– Milyen készségeket, képességeket próbálnak megtanítani a hallgatóknak?
– A tág értelemben vett üzleti-vállalkozási ismeretekre koncentrálunk, amelyekre nem csak azoknak lehet szükségük, akik később saját önálló vállalkozást alapítanak. Fontos elemei az ismeretanyagnak a vállalat mindennapi életében előkerülő tevékenységek, például üzleti tervek készítése egy kisebb részleg számára, költségvetés összeállítása vagy éppen tárgyalási ismeretek. Erősítjük a „soft skilleket” is, mint a csoportban, projektben való dolgozás képessége, amelyek alapvetően a gyakorlati mérnöki alkotómunka kiegészítő kellékei.
– Sokszor éri vád a műszaki embereket, hogy szakbarbárok. Ez ellen tudnak tenni valamit?
– Lényegesnek tartjuk, hogy a mérnök tekintsen túl saját szakmai keretein. Szokjon hozzá a gondolathoz, hogy egy új megoldásnál annak technikai eleganciáján, szépségén túl az eladhatósága, hasznossága legalább olyan fontos a végső sikerhez. A műszaki szempontok mellett tanulja meg a piaci szempontok érvényesítését is a munkájában, mert csak így végezhet igazán alkotó mérnöki tevékenységet.
– Mennyire tartják fontosnak mindezt a hallgatók? Végtére is műszaki egyetemre jelentkeztek; nem gondolják feleslegesnek az üzleti tantárgyakat?
– Nem, egyáltalán nem. Ebben mindenképpen szerepet játszik az is, hogy nem elméleti közgazdasági oktatással intézzük el hallgatóink ilyen irányú képzését. Az említett gyakorlatorientált képzéseket kimondottan szeretik a hallgatók, az ilyen tantárgyak óráin zsúfolásig megtelnek az előadótermek.
– Megvan ehhez a megfelelően felkészült oktatói gárda is?
– A VIK-nek kiterjedt, sok szálon élő ipari kapcsolatai vannak. Oktatóink napi gyakorlatként működnek együtt iparági szereplőkkel, szakemberekkel, részt vesznek ipari fejlesztési projektekben, nemzetközi konzorciumokban. Így átfogó képzettséggel és gyakorlattal rendelkeznek ezen a téren. Igyekszünk, hogy létrejöjjön valamiféle mozgás is az ipar és az egyetemi szféra között, de ezt megnehezíti az óriási szakadék a vezető ipari szakemberek és az egyetemi oktatók javadalmazása között. Nem csak Magyarországon, Európában is nehéz elképzelni, hogy egy ipari topmenedzser egyszer csak elmenjen tanítani az egyetemre.
|
Vajta László |
|---|
|
Már az 1980-as évek közepén részt vettem akkor nagynak számító magyar ipari vállalatok vidéki telephelyeinek létrehozásában és irányításában; ezekben ugyanis az egyetemen kifejlesztett termékeket gyártottak. Később is részese voltam több nagyvállalat átalakításának, sőt, a rendszerváltás környékén magam is indítottam vállalkozásokat, így aztán az egyetemi munkám mellett kicsiben és nagyban is szereztem üzleti gyakorlatot. Érdekes választóvonal húzódik az angolszász világ és a nyugati kultúrkör többi országa között. Mindannyian tudjuk, hogy mi az amerikai álom: az önmegvalósítás, a sikeresség, a saját erőből való boldogulás. De mi az európai álom? Az európai gondolkodásmódból hiányzik ez a fajta vállalkozói szellem, a „bízz magadban” mentalitása, Magyarország sem kivétel ez alól. A nemzetközi versenyképesség javítása érdekében ezen persze javítani kell, és a karunkon folyó elméleti-oktatási üzleti képzések is ezt a célt szolgálják. |
Schopp Attila
