Zsemberi László: Miért volt érdekes egy banki körből származó szakember számára egy termelő mezőgazdasági üzemben befektetőként megjelenni?
Ez talán az egyetlen olyan iparág Magyarországon, amelyet még nem hatottak át a külföldi befektetők, és az EU-csatlakozás is hatalmas perspektívát jelentett.
– A pénzvilághoz képest a mezőgazdaság elmaradott ágnak tűnhet. Miért érzett késztetést, hogy közgazdász létére belevesse magát ebbe a szakmába?
– Mielőtt kivásároltam volna a céget, volt időm megismerkedni a mezőgazdasággal. Rájöttem, hogy a legfejlettebb országokban a mezőgazdaság is egyre inkább high-tech iparággá kezd válni. A biotechnológia, a megújuló energiaforrások új lökést adtak a valóban kicsit megkövesedett struktúráknak. Éleződik a világpiaci verseny, Európa is kénytelen felhagyni a túlzott dotációval, és versenyképessé tenni ezt a területet is. A vezető hatalmakat elnézve, óriási fejlődés előtt állunk.
– Említette az EU-csatlakozást. Milyen perspektívát jelent ez a nem éppen versenyképes magyar mezőgazdaság számára?
– Magyarországnak van egy egyedülálló adottsága: területének nagyon nagy hányada kiválóan alkalmas szántóföldi növények termesztésére. Az EU egy 370 milliós piacot jelent a magyar mezőgazdasági termékek számára, és ez olyan lehetőség, amelyhez fogható talán csak az Osztrák– Magyar Monarchia megalakulása, illetve a KGST-piacok megnyitása volt.
– De mennyire érvényesülhetnek a piaci elvek? Éppen a mezőgazdaságban eléggé torz a verseny, másrészt Magyarországon nagyon erős érzelmi töltet is kapcsolódik a mezőgazdasághoz, a földhöz és az abból élőkhöz.
– Elméletben lehetne teljesen tiszta üzlet a mezőgazdaság, de a gyakorlatban mégsem az. Azt mindenkinek meg kell értenie, hogy a mezőgazdaság egy adott területhez, „röghöz” való kötődést is jelent. Ugyanakkor az is igaz: óriási szükség lenne arra, hogy a mezőgazdaság üzletileg átlátható, transzparens és fejlődő ágazattá váljon.
| Pócs János (35) közgazdász, az Agárdi Farm Kft. ügyvezetője |
|---|
| Már gyerekkoromban belekóstoltam a mezőgazdaságba, hisz nagyapám Eger melletti birtokán a szőlőművelés-borkészítés szinte minden csínját-bínját elsajátíthattam. Tanulmányaimat mégis a közgázon végeztem el, és utána egy magyar tőkebefektetési társaságnál helyezkedtem el. 2004-ben lettem az Agárdi Farm Kft. ügyvezetője, és amikor lehetőség adódott rá, menedzsmentkivásárlással többségi tulajdont szereztem benne. Ezer tejelő tehenet tartunk, és mintegy 5200 hektáron szántóföldi növényeket (búza, kukorica, napraforgó, repce) termesztünk, amelyeket a piacon értékesítünk. A gazdálkodás határozza meg az én életformámat is, és bár egyre több az adminisztráció, az irodában mindig ott a csizma, és amikor tehetem, megyek ki a telepre vagy a földekre. Családommal Budapesten élek. Jelenleg minden szabadidőnket kitölti az idén született kislányunk nevelése, felfedezése. A munka során felhalmozott feszültséget zenéléssel vezetem le. Egy amatőr bigbandben szaxofonozom. A sport is fontos része az életemnek. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között, de a korosztályomat jellemző munka felé billenő túlsúllyal szemben számomra legalább annyira fontos a család.
|
– A saját cégénél ön mit tett ezért?
– Nagyon komoly vállalatvezetési és technológiai fejlesztéseket hajtottunk végre. Szeretném bevezetni azokat a vállalatvezetési módszereket, amelyek az iparban, a szolgáltatásban már teljesen megszokottak és elfogadottak. Az is célunk, hogy ahol lehet, technológiával és automatizálással váltsuk ki az emberi munkaerőt.
– Mondana erre konkrét példákat?
– A traktorjaink például automatizáltak, és gps-szel is fel vannak szerelve. A rendszerébe beprogramozható az elvégzendő munka, a saját pontos helyét meg tudja állapítani, és ezek után a jármű emberi beavatkozás nélkül szánt. A traktorosnak csak annyi a dolga, hogy a tábla végén visszafordítsa a traktort, de ezek után az automatika ismét kihagyás és átfedés nélkül folytatja a szántást. Ezen a gps-rendszeren keresztül én akár most is, 50 kilométer távolságból meg tudom nézni, hogy a jelenleg dolgozó 15-20 traktorunk milyen műveletet végez, merre halad, mennyi gázolajat fogyaszt.
– Az állattenyésztésben is lehetséges valami hasonló?
– Minden tehén fülébe az egyedi azonosítást lehetővé tévő chipet teszünk. Amikor az állat bemegy a fejőházba, automatikusan megmérjük a súlyát: ebből lehet tudni, hogy mennyit evett, és ahhoz képest mennyi tejet adott; ezeket az értékeket természetesen rögzítjük is. De például a padozat azt is érzékeli, ha a tehén nem áll rá az egyik lábára (ami sántaságra utal): ilyenkor a terelőkapu automatikusan másfelé irányítja, és jelzést ad az állatorvosnak, hogy nézze meg az állat lábát. Ezekkel a módszerekkel már elérhető olyan termelékenység és haszon, ami minden pénzügyi mutatót tekintve állja az összehasonlítást bármelyik iparággal.
