Zoboki Gábor: Hogyan változik meg az elkövetkező egy évben a Művészetek Palotájának jelenlegi marketingstratégiája?
A jövőben a marketingstratégia egyre inkább a programkommunikáció irányába tolódik el, a kreatív termékek tehát a média és a foglalás tervezésére összpontosítanak. Mindehhez sokkal intenzívebb, termékorientált PR és promóciós tevékenység kapcsolódik. Pártolói kört hozunk létre, és kártyaprogramot indítunk. Egy előzmény nélküli létesítménynél az egyik legnehezebb feladat a központi adatbázis megteremtése. Különleges technikát és tematikus gondolkodást igényel a látogatói, valamint a művészvilág résztvevőit tartalmazó adatbázisok kiépítése. A munkát már elkezdtük, de még messze vagyunk attól, hogy tradíciókban gondolkozzunk.
Honnan értesül a legfontosabb napi hírekről?
Járatjuk az Observer sajtófigyelőjét, és a titkárságom abból válogat. Az anyagok papírújságokból, illetve internetes portálokról származnak. Az érdekesebb cikkeket érzékenyen és elemezve végigolvasom, de őszintén szólva mostanság kevés ilyet találok a magyar sajtóban. Naponta körülbelül félórám van az aktuális információk feldolgozására.
Olvas külföldi lapokat?
Igen, leggyakrabban a Der Spiegelt. Oly-kor egy-két bécsi napilapot is átnézek.
Informatikai témájú szaklapokat kézbe vesz időnként?
Ezt a területet teljes mértékben a munkatársaimra bízom. Szeretek fiatalokkal dolgozni, közöttük vannak olyanok, akik megbízhatóan kézben tartják az informatikai vonalat. Hetente egy alkalommal, a munkarendi értekezleten 20–25 perc mindig az informatikáé, de előfordul, hogy a referálás akár egy óráig is tart. Már többször bebizonyosodott, hogy ezen a téren nyugodtan támaszkodhatom a kollégáimra.
|
Kiss Imre |
|---|
| Az Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendég-látóipari Főiskola elvégzését követően, 1965 és 1990 között az idegenforgalomban dolgoztam, különböző vezető beosztásokban. Közben kiegészítő tanulmányokat folytattam a Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Szegedi Jogtudományi Egyetemen. A művészvilággal 1981-ben kerültem szorosabb kapcsolatba; 1990-ig a Budapesti Tavaszi Fesztivál alapító igazgatójaként tevékenykedtem, majd következett az Országos Filharmónia. Öt évig dolgoztam a Magyar Állami Operaház vezetésében, majd a Vígszínház ügyvezető igazgatójává neveztek ki. Legutóbbi váltásom 2003 októberére esik: azóta töltöm be a Művészetek Palotájának vezérigazgatói posztját. Munkám rendkívüli elfoglaltságot jelent, nagyon szoros a napirendem. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiknek lételeme az olvasás. Így hát kevés szabadidőmben a zenehallgatás mellett a legszívesebben olvasok. Ha időm engedi, szívesen megyek ki a teniszpályára. |
Mivel elégedetlen? Hiányol valamit a lapokban?
A szakmámnál maradva, borzasztóan hiá-nyolom a kulturális kritikákat. Mondok egy példát. Nemrégiben a Művészetek Palotájában adtak hangversenyt a Cleve-landi Szimfonikusok. Bécsben öt, Buda-pesten egy koncert volt. Miközben a bécsi lapokban nyugodtan elolvashattam a budapesti koncert kritikáját is, addig itthon egyetlen kritika sem jelent meg a hazai eseményről. A magyar sajtó – mind a papír alapú, mind az elektronikus – sajnos nagyon keveset foglalkozik a kultúrával, a kulturális problémákkal. Úgy tűnik, hogy nem becsüli a magas kultúra értékhordozó szerepét.
A magyar kultúrának nincs igazi fóruma, így nem tudja kielégítően gyakorolni értékmegőrző, értékvivő szerepét. A magyar rádió és televízió az én szememben országbutító intézmény. A Bartók Rádió az egyetlen kivétel. Ott igazi értéket kapok, azt érdemes hallgatni.
Mióta áll fenn ez a helyzet?
Húsz-harminc évvel ezelőtt – noha akkoriban többet foglalkoztak a lapok a kulturával – irányított volt a sajtó, akkor az volt a baj. Azóta ez a probléma megoldódott, ám nem történt meg az egészséges átállás. Egy jól működő televízió például lehet hangosan gondolkodó, de nálunk nincsenek ilyen típusú műsorok. Sem a rádióban, sem a tévében, sem a papírújságokban, sem az interneten nem kapnak megfelelő fórumot a kulturális értékek. Ha rámegyek bármelyik osztrák kulturális honlapra, értékelő beszélgetéseket találok a legkülönbözőbb kulturális eseményekről. Az újságokban megjelennek ezek lecsengései, és további nyilvános viták, állásfoglalások látnak napvilágot. Sajnos ilyesmivel itthon nem találkozom.
