Tudnak ám meglepetést okozni a kollégák! Például, amikor egy olyan témával rukkolnak elő, amelyben privát és üzleti közegemben szinte mindenki érintett, sokunknak aktuális. Ilyen például, ha a tulajdonostársak kerülnek az üzleti pszichológiai elemzés fókuszába. Mondhatni, pikáns a dolog. De legalább ennyire hasznos is… És szerintem imádni fogják! Ráadásul egy jó sorozat odaszegezi a „népet” a média elé, úgyhogy titkon ebben is reménykedem.
Két sztori ugrik be, amikor a „tulajdonostársak” topicra gondolok. Az egyik, amikor az ITB indulásánál a potenciális tulajdonostársakat „castingoltam”, és az egyik avanzsálót hosszas tépelődés után kikosaraztam. Éreztem, nem esett jól neki, de egy ebéd alkalmával azért próbáltam menteni a menthetőt, mégiscsak fontos (volt) nekem az ember. Reakciójából egy kérdés vésődött bele az agyamba: „Azt ugye tudod, hogy ez a tulajdonosi kör egy év elteltével szinte teljesen ki fog cserélődni?”
Nos, a jóslata egy év elteltével még nem teljesedett be, de másfél év után már elindult az „egy tulajdonos ki, egy másik be” folyamat. Ezt annak idején nem feltétlenül pozitívumként éltem meg, nekem a társ hosszú távra szól. A folyamatnak aztán jó egy éve vége lett, kialakult egy stabil tulajdonosi gárda. De ezeknél a staféta-, pontosabban tulajdonrész-eladásoknál, átadásoknál azért az említett úr sokszor eszembe jutott. Ma már szerencsére más aspektusból gondolunk egymásra…
A másik emlékkép a mentoromhoz kötődik. Első találkozásunknál meglepett, hogy ugyan még csak „kóstolgattuk” egymást, de a sok médiaszakmai kérdésfelvetés mellett a kiadó tulajdonosi köre is terítékre került – nem csak érintőlegesen, hiszen – mint mondta – egy cég imázsához, pláne, ha az média, alapjaiban hozzátartozik e kérdéskör. Akkor nem igazán tudtam hova tenni ezt a fene nagy érdeklődést, nem felejtettem el, de nem igazán foglalkoztam vele. El kellett telni pár évnek ahhoz, hogy rájöjjek, miért annyira kardinális kérdés az, hogy kinek ki az üzletben a társa. Aztán külön kérdés volt az is, hogyan áll a „jó” tulajdonostárs és a „kevésbé jó” magához a mentorációhoz, a mentorhoz, aki a főtulajdonos érdekeit hivatott képviselni.
Persze, gondolom, legtöbbünknek megvan már a saját tapasztalata arról, hogy jól vagy rosszul választott tulajdonostársat. Biztosan tudnának például arra is receptet adni, kivel szabad, vagy ki az, akit még csak véletlenül se vegye maga mellé üzlettársnak az ember. Azt látom, hogy ezek a tulajdonosi körök legtöbbször vagy a pénz és–vagy a szakmaiság mentén kovácsolódnak össze. Nem igazán veszik górcső alá, hogy személyiségjegyeik alapján kompatibilisek lesznek-e a leendő üzlettársak. Max. a „Szabad-e családtagot bevenni az üzletbe?”, vagy a „Még véletlenül se tegyünk ilyet!” kérdéskörről folyik a polemizálás. De azt már kevesen veszik figyelembe, hogy bizony meg tudja mérgezni az üzletet, vagy az előre haladást nagyban tudja fékezni, ha nem számolunk azzal, hogy a kedves tulajdonostársak egy-egy szituációban mit gondolnak, hogyan érvelnek, mennyi idő alatt döntenek stb. Vagyis a személyiségjegyüket kihagyjuk az üzleti számításunkból. Én biztosan nem teszek így, nagy botorság is lenne részemről, ha a jó pár éves személyiség alapú üzletfejlesztési praxissal a hátam mögött ezt tennem.
S hogy a kedves olvasó se maradjon eszköztelen tulajdonostárs fronton, útjára indítunk ebben a kérdéskörben egy jó kis cikksorozatot, amelyben havonta egy-egy személyiségtípusú tulajdonos gondolkodását, motivációját, döntési mechanizmusát „tanulhatják” meg. Csak aztán használják is ezt az elméleti tudást a gyakorlatban!
Sziebig Andrea
