A tavalyi Top 25 utáni, az idei Top 25 előtti időszakban vagyunk. Ez most a szilencium ideje.
A díj neve: Az év legsikeresebb ict-menedzsere 2012. Lezajlott a szavazás: leadták voksaikat az olvasók, szavazott a szakmai zsűri. Vagyis megvannak az eredmények. Megvan, kit tartanak a legsikeresebbeknek. Persze, nem úgy általában, hanem tavaly szeptembertől a mostanáig terjedő időszakban. Mert nem életműdíjról folyt a szavazás, hanem egy olyanról, amely az elmúlt 12 hónap tevékenységét honorálja.
Mióta megkezdődött a szavazás a Top 25-ös listára, úgy kezdtem a napjaimat, hogy ránéztem, miképp is alakult az elmúlt 24 órában a voksolás. S szinte minden egyes (új) név láttán elgondolkodtam: vajon mi az az ok, ami miatt szavaztak rá az olvasók? Elmorfondíroztam, hogy szerintem a jelölt vajon mit tett le az asztalra az elmúlt egy évben? S szerettem volna tudni azt is, hogy vajon, akik szavaztak rá, miért gondolhatták ezt róla ebben az évben. Márpedig azt az olvasói szavazatokból is láttam, hogy értették a díj lényegét, és valóban az elmúlt egy év tevékenysége alapján voksoltak. Akik felkerültek a listára, közülük van néhány olyan, akiről most hallottam először, de a legtöbbjüket ismerem. Van, akit közelebbről, van akit távolabbról. Sikereiket én is látom, a sikerük okait pedig tudni szeretném.
Azt nyilván nem árulhatom el, mennyire cseng össze a tavalyi rangsor az ideivel. Bár, ha belegondolunk, józan paraszti ésszel kizárt, hogy két egymást követő évben ugyanazok, ugyanolyan sikereket érjenek el, és ráadásul az ict-társadalom is ugyanúgy ítélje azt meg. De ez a nagyszerű a Top 25-ben! Annyi biztos, hogy idén is lesznek olyanok, akik neve láttán első pillanatban lesz meglepetés, de a bejelentést követő pillanatban evidens lesz mindenki számára, hogy mitől sikeres. Csak épp addig nem beszéltünk róluk annyit. Mert nem a nagy arcok közül valók. Vagy mert a sikereit nem tolta látványosan elénk. Vagy mert egyszerűen egy új generáció képviselője, akinek a nevét most kell megtanulnunk.
Emlékszem, a tavalyi Top 25 díjátadása utáni percekre. Arra, hogy a jelenlevők miképp kapkodták el a nyomdából akkorra érkező Nagykönyvet. Voltak, akik kisebb csoportokban, voltak akik egyedül, az információkba elmélyedve lapozgatták a kiadványt. Hiszen ott választ kaptak a miértekre is, nem csak a tényszerű listát olvashatták. Augusztus 29-én este most is valami hasonlóra számítok!
Sziebig Andrea
