Mostanában mást sem hallok, minthogy bedől az X cég, Y vállalatnál elküldtek egy sor embert, Z cégnél pedig több tíz százalékkal csökkentették a fizetéseket, beleértve a menedzsmentét is. Nem egy céget fenyeget a fizetésképtelenség réme. Ugyanakkor meg jó néhány cég köszöni szépen, jól van: fejlődik, nőnek a bevételei, no meg a profitja.
Sorolhatnám még hosszan azokat a gazdasági, folyamatbeli vagy szervezeti kényszereket, amikor muszáj (lenne) lépni. Változtatni. De a gyakorlat az, hogy a vállalatvezetők közel 70 százaléka embertípusából adódóan gyűlöli a változást, a változtatást. Úgy fél tőle, mint valami mumustól! És ebből adódóan magatartásukkal, cselekedeteikkel rácáfolnak a mondásra: vagy fejlődünk, vagy visszafejlődünk, de stagnálásra játszani nem lehet! Pedig mennyivel jobban tennék a cégvezetők, ha még a cégüket gyengítő stagnálás beállta előtt újragondolnák stratégiájukat, kitalálnák az új működési modelljüket. Persze nem kell ezt nekik egyedül végigcsinálniuk. Ott vannak a tanácsadók, az üzleti coachok vagy a mentorok!

Körülöttünk minden változik, méghozzá tőlünk függetlenül. És ezekre a változásokra többnyire előre fel lehetne készülni! Ugyan még nem tudjuk, mi fog bekövetkezni konkrétan… De azt tudjuk, hogy bármikor jöhetnek mindent átíró külső hatások. És azokra reagálni kell! Méghozzá változtatással.
Nálunk, az ITB-nél is végbementek komoly változtatások. Több hullámban. Az elsőt úgy két évvel ezelőttre datáljuk. Járt némi véráldozattal, de sokkal egészségesebb, ütőképesebb szervezet jött létre általa. És eredményesebb. A válság sokadik hullámát éljük mostanság. És a feladat most is ugyanaz: meg kell találnunk a cég helyét a folyamatosan változó környezetben. Épp most vagyunk nyakig benne egy ilyen változtatásban… Így én pontosan tudom, megélem, mit jelent mindez a gyakorlatban! Az ITB-nél új stratégiát hoztunk létre, aminek a megvalósításához új emberek is kellenek. És persze kellett új termék is, amire az első két hónapban pozitív reakciókat kaptunk. Nemcsak szóban, bevételben is. Van már hidunk, de ezzel az építkezés korántsem ért véget.
Sziebig Andrea







