Bár latin eredetű a curriculum vitae (cv), az angol után mostanság itthon is csak így említik.

Érdekes, hogy melyik munkáltató mikor, mennyi időre teszi fel hirdetését, s hova futnak be a jelentkezések. Egy külsős e-mail-cím megadása komolyabbá teszi a pozíciót, és még a munkatársat kereső cég kilétére sem derül fény az első pillanatban. Aztán pedig kialakul a „függőség”: a munkát kínáló kíváncsian lesi a levelesládáját, hogy vajon milyen önéletrajzok esnek be oda. S ha már sales kerestetik, akkor az az értékesítő, aki éppen munkát keres, vagy éppenséggel váltani akar, személyiségjegyeiből adódóan biztosan gyorsan fog reagálni egy online hirdetésre. Biztos lesznek, akik rögtön küldik a cv-jüket, néha maguk sem tudják hova, csak küldik. Mások meg azért többször átgondolják a hirdetésben foglaltakat, várnak vele egy kicsit, mielőtt a send gombra kattintanának.
S miközben gyûlnek az értékes és kevésbé értékes önéletrajzok, nem árt, ha a vezető összerakja, hogy milyen korú, nemû, lakóhelyû, típusú, képességû stb. embert keres. Mi tagadás, öröm nézegetni, ha egy állásra sokan jelentkeznek. Ilyenkor persze azt hiheti az ember, hogy milyen kapós az ő cége! Pedig a jelentkezőszám önmagában semmit sem jelent! Sokkal inkább az az érdekes, hogy az állásra aspirálókból mennyi az értékes az adott pozíció szempontjából. Vagyis az, hogy hány jelöltet érdemes interjúra invitálni. Első körben, másodikban. Hogy aztán megszülessen a döntés.
Az önéletrajzokhoz fûződő előítéletek között tallózunk e heti Karrier rovatunk írásaiban.
P. S.: Ha kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere mostanában, megtudhatja az itbusiness.hu Karrierszkenner szolgáltatásából.







