A notebookgyártók tucatszám megjelenő modelljei a túlzott piaci optimizmust, a valós vásárlói igényt vagy a túlélési ösztönt jelzik?
Modellhű vállalatok
Néhány éve még a legnagyobb gyártók is úgy működtek a világpiacon, hogy egy-két modellt kínáltak. Aztán a piacépítés jegyében a kis- és középvállalati szektornak olcsóbb gépeket, és nagyobb kínálatot teremtettek. Így született meg a Dell Vorsto vagy a HP ProBook-család, majd a piacon elindult az offenzíva: mindenkinek mindenfélét.
Itthon a kis- és középvállalati szektor netbookot az ár szerinti alsó, alsó-közép szegmensből vásárol, ráadásul ad-hoc jelleggel. Ha a cégnél gépigény jelentkezik, elmennek a boltba, és az akciós terméket megveszik. A nagy modellkínálat a nagy cégeknél és a multiknál sem talál célt, mert ott a központosított beszerzések mellé a homogén modellválasztás társul.
Ettől még a piacon dömping van, így középtávon csak az erősebbek maradnak meg. A vásárlók itthon azt a gyártót preferálják, amelyik a szükséges műszaki paraméterek mellé minél kisebb árat tud vállalni. A felpörgő piacon megjelenő számtalan modell azt erősíti, hogy a klasszikus vállalati beszerzés továbbra is modellhű marad, mert a kissé talán már áttekinthetetlenül sokszereplős piacon a kockázatok helyett a cégek maradnak a HP, a Dell és a Lenovo bűvkörében.
Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ez a többieknek (Asus, Acer, Samsung, Fujitsu, Toshiba stb.) túlzottan rossz hír volna, érdemes tisztázni: Magyarországon ma a notebook-eladások majdnem 80 százaléka nem a vállalati szegmensben talál gazdára.
Közös alvázra építve
A dolognak két megközelítése van; az egyik a magyar piaci viszonyokat, a másik a globálisabb szemléletet veszi alapul. Utóbbi esetben arról lehet beszélni, hogy a profitban érdekelt gyártó növekedni akar. Ez eredményezte, hogy sokkal nagyobb termékkínálat, modellféleség van egyszerre a piacon. Ez költségtakarékosan úgy oldható meg, hogy közös alvázra építik az egyes modelleket. Illetve hogy a gyártói hátteret és a termék logisztikáját ésszerűsítik, egyszerűsítik. Ebbe az irányba mozdult el minden fontos – akár üzleti, akár felhasználói piacra gyártó – cég.
Magyarországon a gyártók – a közepesek, de még a legnagyobbak is – szinte bedózerolják az árversenyben ringbe küldhetőnek vélt modelljeiket, megcéloznak egy árszintet, majd amikor ez nem elég, szépen csökkentik az árakat. És ez a folyamat ciklikusan ismétlődik. Ebből lesz a ma látható, egyre kaotikusabb piaci helyzet, ahol egyre kevésbé látni a gépek között markáns különbséget.
A konzumer piac már nem a márkát nézi, s bár a márkahűség fontos a b2b-szektorban, elindult a változás. Tíz éve egyetlen vállalati rendszergazdának sem jutott volna eszébe másban gondolkodni, mint egy bizonyos gyártó berendezéseiben. Mára viszont előtérbe került a költség alapú választás, és a berendezés gyártmánya egyre kevésbé számít. Ugyanez igaz a nagy teljesítményű fénymásolókra is: itt az a legfőbb kritérium, hogy a folyosón lévő gép mindig működőképes legyen.
