Ha informatikáról van szó, a szakmai fórumokon, az írott szövegekben vagy a hétköznapi életben is sokszor használunk angol kifejezéseket. Természetesen – legalábbis elvileg – mindent lehetne magyarul is mondani.
Angolul pontosabb
Mivel több évtizede tolmácsként dolgozom, a legkülönbözőbb szakterületek szaknyelvi kifejezéseivel, az átvett angol terminológiával, illetve a magyarított változatok elterjedésével kapcsolatban is széles körű tapasztalatokkal rendelkezem. Az informatikai területen annak ellenére, hogy voltak próbálkozások minden angol kifejezés magyarítására, mégis egyértelműbb, pontosabb és mindenki számára jobban azonosítható az eredeti angol szavak átvétele, mint a magyar fordítás. A szakemberek ugyanis eleve angolul ismerkedtek meg az informatikai területtel, a „szerver” szó egyetlen hozzáértő számára sem okozhat félreértést, de például a „kiszolgáló” (a magyar fordítás) már pár másodperces gondolkodást igényel – amíg végül rájön a magyar szót olvasó, hogy „nyilván a szerver kifejezést akarták magyarítani”. Nem is beszélve aztán a bonyolultabb, összetettebb kifejezésekről, mint például „proxy szerver” – ezeknek az erőltetett magyar fordítása kimondottan zavarokat, félreérthetőséget eredményezne, hiszen (ellentétben az angollal, ahol ennek évtizedes hagyományai vannak) a magyar fordításnak nem volt még ideje kikristályosodni, berögzülni, tehát ahány jószándékú „magyarító”, annyi magyar változat lehetséges.
Megítélésem szerint tehát informatikai témakörben írás, illetve beszéd közben inkább a szövegkörnyezet ékes magyarságával lehet emelni a nyelvi színvonalat, mint a bevett angol kifejezések erőltetett magyarításával.
Nincs mit tenni
Tudom, hogy sok nyelvész, nyelvművelő, médiaszakember vágott már neki az internacionális számítógépes nyelv magyarításának. Egy szóra emlékszem mint „beváltra”, bár magam nem használom: a villámposta szóra. Én inkább maradtam az e-mailnél.
Mi tagadás, nem erősségem az angol. Sokszor okoz gondot egy-egy szakszó megértése, megértetése szerelővel, rendszergazdával, pláne telefonon, amikor még mutogatni sem tudok.
Két számítógépes szakember olyan nyelven tud beszélni egymással – s néha megpróbál velem is (reménytelenül) –, amiből kukkot sem értek. Olykor félek is, minél bennfentesebb a tolvajnyelvük – így nevezi a nyelvészet e rétegnyelvet az „ártatlanság vélelme” mellett is –, annál többet fognak „legombolni” rólam. Mint régen a tudós doktorok.
Zavarni leginkább ez zavar. Hogy olyan kommunikációs csatornák áramlanak körülöttem, amelyek tartalmát egyszerűen nem értem, s mintha nem is nekem szánnák, kívülmaradottságomat dörgölik az orrom alá. Nota bene! A gazdasági szakemberek nyelvezete is így működik manapság mifelénk.
Én Nádasdy Ádámra általában hallgatok. Ő markánsan nem igényli a nyelvművelők beavatkozását. Bízik abban, hogy az eleven nyelv megoldja a feladatot, az anyanyelv ízeihez szelídíti – vagy vadítja – a jövevényeket, gazdagítván annak végtelen kincstárát.
Alighanem „benne lenni” nehéz. Nem látni a nyelv mozgását – ez egy láthatatlan szellem –, különösen ekkora, sosem látott léptékű szózuhatagban. De valami mégsem működik igazán.
