Az élethelyzet digitalizálása

Ritka az a helyzet, amikor nem vagyunk kapcsolatban legalább egy, de általában több számítógéppel. Ezek a kapcsolatok az adott termékek, szolgáltatások részei, tehát tervezettek. Azok az élmények, amelyeket átélünk a termékek, szolgáltatások használata közben, azok a felhasználói élmények, angolul „user experiences”, aki pedig létrehozza, ő a UX designer, a felhasználói élmény tervezője. Kézenfekvően a UX fontos része a terméknek, ezért a tervezője is fontos személy.

◼︎ UX: „User Experience”, azaz a felhasználói élmény

A „felhasználói élmény” fogalmát egy bizonyos Don Norman csoportja alkotta meg a 1960-as években, azóta foglalkoznak ember-számítógép interakcióval, a felhasználó-központú tervezéssel (avagy az „emberközpontú tervezéssel”, ahogy ő szereti nevezni). Don Norman az 1980-as években az Apple Advanced Technology Group alelnökeként dolgozott. Jelenleg a University of California Tervező Laboratóriumának igazgatója (88 éves).

Miután általában tömegtermékekkel kerülünk kapcsolatba, amelyeket sokféle felhasználásra, sokféle helyzetre, sokféle kultúrájú embernek terveztek, a saját felhasználói élményeink jellemzően – nem optimálisak. Egyszerűbben fogalmazva minden kezelőfelület rossz. Bár vonzó gondolat, de teljesen hamis, hogy miután mindenki felhasználó, mindenki kiválóan ért a felhasználói élmény tervezéséhez. Könnyű belátni, mert általában olyan termékeket használunk, amelyekhez kicsit sem értünk…

Bonyolult, kölcsönösen egymásra ható viszonyok állnak fenn a termékre, szolgáltatásra fennálló igény, a felhasználói szokások és a UX tervezése között. Viszonylag könnyű belátni, hogy a rossz UX design hatékonyabban befolyásolja a termék, szolgáltatás piaci pályafutását, mint a jó. Miután a UX design esztétikai entitás is, nincsen abszolút jó vagy abszolút rossz. Ha egy terméket a felhasználók többsége képtelen zökkenőmentesen használni, az megbukik a piacon – szép lenne, de nem így van: ha az igény alapvető, vagy a marketing azzá teszi, a felhasználók egészen súlyos megalkuvásokra is hajlandók a használat érdekében. (Lásd: például a Facebookot.) Ha nem alapvető, nem elég erős az igény, akkor bizony a rossz UX design megpecsételheti a termék sorsát: erre is sok példa van (például VW Lupo).

UX design vs tipográfia

Sokáig a weboldalak túlnyomórészt olvasással befogadható tartalmat kínáltak, így a webes UX design csaknem egyenlő volt a tipográfiával. Az utóbbi, mondjuk 12 évben az online tartalom egyre nagyobb mértékben vált képivé, sőt mozgóképessé, a kezelőfelület viselkedése is az időben változó lett. Azaz nemcsak a kinézet, hanem a működés, viselkedés is számít. Nem mellékesen gyakorlatilag nemcsak a kereskedelmi, de a közhasznú és az igazgatási szolgáltatások is az online térbe költöztek, tehát az űrlaptervezés mint a tipográfia egy hagyományos, de már régóta elhanyagolt területe is a UX design részévé vált.

Volt egy pillanat az interaktív weboldalak tervezésében, amikor elszakadtak attól, hogy minden funkció egyidejűleg elérhető legyen. Ez valószínűleg összefüggött azzal, hogy a képernyők képpontszáma lassabban nőtt, mint a funkciók számossága… Így keletkezett a „helyzetfüggő menü”, amelyet az online hazai közszolgáltatásban „élethelyzet alapú felhasználóifelület-tervezésnek” kereszteltek el, és azt jelenti, hogy mindig az adott szituációnak megfelelő funkciók érhetők el, például egy földhivatali tulajdonilap-nyomtató weboldalon nem lehet személyi igazolványt megújítani. Ez persze ellentétben áll azzal az általános tapasztalattal, hogy amelyik funkció nem látszik, azt a felhasználók 99,9 százaléka soha nem fogja megtalálni. A körülményt a Word 2013 óta elérhető funkciókereső szolgáltatása némileg enyhítette.

Néhány gyakori UX design hiba

– Az esztétika és a funkcionalitás közötti rossz egyensúly A terméknek egyszerre kell jól kinéznie és jól működnie, de a funkcionalitást kissé előnyben kell részesíteni az esztétikával szemben. Egy ritkán szükséges gombnak nem kell nagyon szépnek lennie, de a gyakran szükséges kezelőszerv legyen szép, és legyen „jó” helyen. (Lásd „A vizuális tervezés négy alapelve” keretet!)

– A UX design a tervezés késői és/vagy elkülönült része Ez azt eredményezheti, hogy nem áll fenn a kapcsolat a felhasználók által olvasottak és a teljes dizájn által sugallt teendők között. A helyzetet tovább rontja, hogy a szövegíróknak úgy kell UX-tartalmat készíteniük, hogy nem látják a termék dizájnját, hogy a szövegük végül hová kerül. A képernyőképek és vázlatok átadása a UX-íróknak segít ezen, és ritkábban fordul elő, hogy egy gomb nem a feliratának megfelelő helyre viszi a felhasználót.

– A felhasználók túl sok információval való terhelése Ennek elkerülésére a végigjárható útvonalakat (processzeket) átfogóan meg kell tervezni. Kezdjük az alapvető tudnivalókkal, és figyeljünk, hogy mennyi tartalmat teszünk láthatóvá egyszerre. Az emberek átlagosan 5-7 vizuális tételt tudnak egy látványban befogadni. Az a jó UX, amelyet a felhasználók tanulás nélkül tudnak használni.

– Túl sok felbukkanó ablak Semmi sem tántorítja el annyira a felhasználót, mint amikor különböző felugró ablakokkal bombázzák őket a honlapra érkezés során. Egy adott látványban ne legyen több kettőnél, és azok is legyenek könnyen kezelhetők, relevánsan elhelyezettek és egyszerűen bezárhatók.

– Képernyőméret figyelmen kívül hagyása Gyakori tervezési hiba, hogy az asztali számítógépeket szem előtt tartva tervezünk, és figyelmen kívül hagyjuk a mobilokat, tableteket. A HTML-ben és a stílusmegadásban már régóta meg lehet adni a képernyő képpontszámától függő megjelenítési opciókat: a reszponzivitást átfogóan lehet szabályozni a tervezésben.

– Az ikonok, gombok mellett nincs felirat Nem mindenkinek jelenti ugyanazt egy adott ábrácska, annál több értelmű, minél egyszerűbb; a felirat nem fölösleges, még akkor sem, ha a különböző nyelvi verziókat kezelni kell