Az alkalmazásboltok kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy a felhasználók maguk biztosítsák a licenckezeléshez szükséges adatokat, ami általában a legnehezebb része az egész folyamatnak.
Hiábavalók a mindent tudó eszközök és pontos nyilvántartás, ha egyszer rendkívül nehéz felvinni a szoftvernyilvántartó adatbázisba azokat a metaadatokat, amelyek a szoftverhasználat méréséhez szükségesek. Az automatizált eszközök képesek azonosítani, hogy milyen szoftverek vannak telepítve egy gépre, de arra már nem igazán alkalmasak, hogy megmondják, ki a felhasználó és merre található, ki engedélyezte a szoftver megvásárlását és melyik megrendeléshez vagy licencszerződéshez kellene hozzárendelni az adott szoftvert. Tovább bonyolítják a helyzetet a munkahelyen használt saját tulajdonú eszközök. Műszakilag nincs akadálya, hogy egy iPaden futó virtuális gépből érjük el a Microsoft Office-t. Ehhez azonban az iPadnek is kell egy vállalati Office-licenc, pedig a szoftvert igazából telepíteni és futtatni sem lehet a táblagépen.
Az egyik kiutat ebből az útvesztőből a vállalati alkalmazásboltok jelenthetik, amelyek azért nem egészen olyanok, mint az okostelefon-szoftverbazárok.
Virtuális elosztóhely
Ez egy központi tár (ebben hasonlit az App Store-ra vagy a Google Play-re), ahol mindazok az alkalmazások megtalálhatók, amelyek használatát a vállalat egyáltalán engedélyezni kívánja.
Innen a felhasználó ingyen letöltheti a belső fejlesztésű céges szoftvereket és a külső alkalmazásokat, illetve pénzért a munkához nem feltétlenül szükséges, de engedélyezett szoftvereket (utóbbiakból akár árengedményt is lehet adni). A lényeg, hogy cserébe meg kell adnia bizonyos információkat magáról: a nevét, az osztályt, ahol dolgozik vagy éppen a beosztását.
Más információkat is észlelhet az alkalmazásbolt, például a csatlakozó számítógép típusát. Az így gyűjtött információk segítségével a vállalatok jobban nyomon tudják követni, milyen eszközöket, kik és hogyan használnak. Az adatokat össze lehet kapcsolni a leltárkezelő rendszerekkel, így a tervezés is egyszerűbb lehet. Az informatika is könnyebben tud bánni a dolgozók saját tulajdonú eszközeivel: nem kell kitiltania azokat a cégtől, hanem a regisztráció fejében (és persze bizonyos szabályokat betartva) engedélyezheti azok használatát.
Betartott licencek
Megkönnyítheti a vállalati alkalmazásbolt a vállalati szoftverlicenc-szerződések betartását is. Mielőtt bármilyen szoftvert telepítene a dolgozó, a rendszer ellenőrizné, hogy az adott alkalmazásra még van-e szabad licence a vállalatnak, illetve az illető jogosult-e a szoftver használatára (akár munkaköre, akár egyedi engedély alapján).
Még olyan bonyolult konstrukciókban is működhet az alkalmazásbolt, mint a Microsoft Client Access Licence-ek (CAL-ok). Ilyen ügyféllicencre van szükség a legtöbb Microsoft-szerver (Windows, Exchange, SharePoint stb.) elérésére, de ezeket az automatizált eszközök nem tudják észlelni. Az alkalmazásbolt viszont amolyan átjáró lehet ezekhez a rendszerekhez: ha a bolton keresztül kell kérni a CAL-t, akkor mindig tudni lehet, hogy éppen mennyit használt fel a vállalat, és mennyi áll még rendelkezésre. Mi több, ez a megoldás még azt is lehetővé teszi, hogy az egyes licenceket ne csak az eszközökhöz, hanem egyes személyekhez, felhasználókhoz rendeljék hozzá.
Összeállította: Schopp Attila
