Edward Snowden óta tudjuk, hogy online életünk nem a miénk, bárki, bármikor, bármibe beleláthat. Ehhez képest nem nagyon könnyű névtelenül használni az internetet. Összeállításunkban ehhez nyújtunk segítséget.
Kezdő anyukaként sokszor az internet és a kereső segítségét kértem, ha arra voltam kíváncsi, hogyan kell hatékonyan lázat csillapítani vagy milyen házi praktikák léteznek a felületes égési sérülések kezelésére (megsúgom, nálunk a tojásfehérje jött be). Így azután nem csodálkozom, azon, amikor a személyes hirdetéseim akciós pelenkákról, babakocsikról vagy készségfejlesztő játékról szólnak.
A kémbotrány kipattanása óta jobban odafigyelünk internetezési, önkéntes adatmegosztási szokásainkra. (Végre! – a szerk.) Az online adatbiztonsággal foglalkozó Truste tanácsadó cég barométerének adatai szerint az amerikai internetezők 92 százaléka aggódik online biztonsága miatt. Az internetezők 74 százaléka sokkal óvatosabb az online oldalakkal kapcsolatosan, mint volt egy évvel korábban. A biztonsággal kapcsolatos aggodalmak miatt az internetezők 83 százaléka kétszer is meggondolja, mielőtt egy internetes hirdetésre kattint, 80 százaléka nem használ olyan alkalmazást, amelyben nem bízik, és 74 százaléka nem engedélyezné helyzetének meghatározását és követését.
Azok a fránya adatok
Nehéz és költséges teljes névtelenséget elérni az interneten. Sokkal könnyebb egy eléggé magas biztonsági szintet megvalósítani. Először is tisztában kell lenni, milyen adatok érhetőek el rólunk online és azok milyen forrásból származnak.
Reméljük, mindenki tudja, hogy böngészés közben a böngésző a háttérben egy sor adatot gyűjt. Minden regisztráció során meg kell adnunk személyes adatokat. Mivel a kommenteléshez, blog- és Facebook-posztok kitevéséhez regisztrálni is kell, azok közvetlenül hozzánk köthetők. Végül a közösségi oldalakon is megadunk érzékeny adatokat: telefonszámot, fényképet.
A böngészés során keletkező, a háttérben gyűjtött adatokat nem könnyű szabályozni, nyomon követni. Mostanában már a legtöbb weboldal jelzi, ha cookie-t, vagyis követőkódot szeretne elhelyezni böngészőnkben. Használatával a kereső például naplózza, hogy milyen kulcsszóra kerestünk rá, vagy megtudja, internetszolgáltatónk hol tartózkodik a fizikai valóságban, és így személyre tudják szabni a hirdetéseket (ezért kapunk külföldi oldalakon magyar hirdetéseket).
Véd is meg nem is
Elrettenésként próbáljuk ki a disconnect.me böngésző kiegészítőt, amely amellett, hogy jelzi, egy-egy weboldalon milyen adatokat szerettek volna tőlünk elkérni, meg is akadályozza az adatgyűjtést, továbbá névtelen internetezési lehetőséget biztosít. A kiegészítő nem blokkolja a Google hirdetési hálózatát, mert ez nem akadályozná meg az adatgyűjtést, csak a releváns tartalmat blokkolná.
Léteznek azonban olyan keresők is, melyek használatával teljesen névtelenül tudunk böngészni a neten anélkül, hogy bármilyen adatot és információt is megtudnának rólunk. Emellett pedig gyorsak is: ilyen a DuckDuckGo vagy a StartPage. Használhatunk proxy (közvetített) kereső szolgáltatást is, mint a Disconnect Search, amely a böngésző és a kedvelt keresők között működik, így biztosít anonimitást. Vagy ott van erre a célra a holland IXquick szolgáltatás is.
Megszokott böngészőnkben használhatjuk a névtelen módot: amikor a böngésző kifelé, a weboldal számára úgy tesz, mintha gyűjtene adatot, pedig nem. Chrome: inkognitó ablak; Firefox: privát ablak; Internet Explorer: InPrivate. A legtöbb böngészőnél azt is be lehet állítani, hogy ne kövessenek bennünket, és blokkolják a cookie-kat. Például a Chrome-ban ezt a beállítások között lehet bekapcsolni – a böngésző figyelmeztet, hogy egyes oldalak ennek ellenére naplózhatják tevékenységünket. A Google kereső esetében meg kézzel le tudjuk kapcsolni a keresési naplózást a beállítások között.
A süti kikapcsolásán és a böngészési beállításokon kívül is vannak még lehetőségek adatok kinyerésére, éspedig követő programrészletek (scriptek). Ellenük hatékony a noscript.net oldalról letölthető Firefox kiegészítő: mindent blokkol, amit csak lehet: Java, Flash, bármi. Nagyon hatékony és szigorú: „fehér” listára kell felvennünk a „jó” webcímeket, ha tartalomhoz is szeretnénk jutni.
|
Profi tippek |
|---|
|
Csizmazia-Darab István it-biztonsági szakértőt három tippet adott, amelyek biztonságosabbá tehetik online életünket. Merevlemez-titkosítás: a legjobb az operációs rendszertől független megoldás, mint például a TrueCrypt. Fájl- és email titkosítás: a GPG (GNU Privacy Guard) segítségével nem csak helyi fájljainkat tudjuk titkosítani, hanem a publikus kulcs cseréje után levelező partnereinkkel úgy tudunk majd levelezni, hogy nem csak abban lehetünk biztosak, hogy valóban a feladótól attól kapjuk az üzenetet, hanem így azt is elérjük, hogy a kommunikációt illetéktelenek nem hallgathatják le. A privát kulcsot természetesen nekünk kell ehhez alaposan megőrizni. Vírusirtó: telepítsünk vírusirtót gépünkre, ezzel erősen csökkentjük a vírusfertőzések, kémprogramok, botnetek és mindenféle egyéb kártevő bejutási esélyét. |
Hazudjunk, hazudjunk!
Regisztrációkor körültekintőnek kell lenni, hogy milyen oldalon milyen adatokat adunk meg. Az ingyenes szolgáltatásokért cserébe az oldalak kíváncsiak adatainkra: mikor születtünk, hol dolgozunk, mekkora a bevételünk.
Hazudjunk, folyékonyan. Mint tudjuk, az interneten akár kutya is lehetsz… Csak a minimálisan szükséges adatokat adjuk meg, vagy keressünk olyan fizetős alternatívát, ahol pár száz forintért cserébe kevésbé kíváncsiak. Mert hiába győzködnek az oldalon, hogy az adatokat statisztikai célokra használják és harmadik félnek nem adják ki, az adatvédelmi irányelvek bármikor megváltozhatnak és velük együtt lőttek adataink titkosságának is. (A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarába minden vállalkozásnak kötelező regisztrálni, amihez meg kell adni emailcímet. Egy olvasónk kifejezetten erre a célra létrehozott, csak itt megadott postafiókjába azóta havonta 1000–1200 szemétlevelet kap. – A szerk.)
Legtöbbször szükség van egy emailcímre is: használjunk eldobhatókat. A Yahoo is biztosít hasonlót, de a Guerrilla Mail vagy a találóan Mailinator-nak nevezett szolgáltatásokat is igénybe lehet venni.
Fiktív személyiségek
Szakemberek egészségesnek tartják, ha online életünk esetében is elkülönülten kezeljük a szakmai és személyes énünket. Használjunk más böngészőt szakmai tartalmak keresésére és a személyes bóklászáskor. Jobban el tudjuk dönteni, hogy épp megéri-e megadni adatunkat, gyorsabban tudunk határozni, hogy fizetős vagy ingyenes szolgáltatást szeretnénk igénybe venni.
A böngésző és az internet közötti adatfolyam nem titkosított, így bárki belehallgathat. Ezért érdemes titkosított adatátvitelt, vagyis a https protokollt használni, amely például a webes banki szolgáltatások esetében kötelező. Több webes szolgáltatásban választható, hogy a valamivel lassabb https-t használjuk-e. De sokan áttérnek a https feltétel nélküli alkalmazására, a múlt héttől például a Google. Ha bárhol a titkosított kapcsolatot szeretnénk, azt egy böngésző-kiegészítő, a HTTPS Everywhere biztosítja – feltéve, hogy van ilyen változata is az adott webhelynek.
Lomtalanítsunk a neten is
Valójában elég jól szabályozhatjuk az interneten rólunk nyilvánosan elérhető adatokat. Józan ésszel kell eldöntenünk, hogy a focicsapat iránti rajongásunk vagy a kézzel készített ékszerek iránti szeretetünk szakmai vagy személyes adatnak számít, belefér a megosztható kategóriába vagy sem. Még ha csak barátaink látják bejegyzéseinket, akkor is gondoljuk át, mit osztunk meg, mert egy-egy poszt egyszerűen átmásolható és újraosztható a szélesebb közönség előtt is.
Mivel az online szolgáltatások száma folyamatosan változik, egyesek népszerűsége csökken, másoké nő, érdemes időnként átvizsgálni, melyiket nem használjunk, és töröljük az inaktív felhasználói fiókokat.
Vass Enikő
