Az uniós forrásokat felhasználó nagy fejlesztések újfajta – de sokszor hiányzó – projektmenedzseri képességeket is megkövetelnek a végrehajtóktól.
Az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) mintegy 100 milliárd forintos, jórészt informatikai fejlesztésekre felhasználható kerete lehetőséget adott nagyméretű projektek megkezdéséhez. Az EKOP esetében a projektek lebonyolítói túlnyomórészt állami szervek, központi közigazgatási intézmények és ezek konzorciumai, amelyek újfajta kihívással néztek-néznek szembe a nagyméretű, sokszereplős és sokszor bonyolult támogatási szabályrendszerben megvalósuló fejlesztéseknél. Az elmúlt években megkezdett – és nem egy esetben le is zárult – projektek nyomán komoly mennyiségű tapasztalat is összegyűlt ezekkel a fejlesztésekkel kapcsolatosan.
Szigorú feltételek
Ilyen tapasztalatok birtokában van Varga Zsigmond, a Public Sector Consulting Kft. ügyvezetője is, aki több éve látja el nagy, közigazgatási szervezeteknél folyó beruházások projektmenedzseri feladatait. Szerinte a korábbi gyakorlathoz képest az egyik legnagyobb újdonság, hogy az uniós projektek (a hazai költségvetési források felhasználásával összehasonlítva) sokkal szigorúbb feltételeket támasztanak az állami intézményekkel szemben, legyen szó a költségek behatároltságáról vagy a szigorú határidőkről.

Varga Zsigmond tapasztalatai szerint az elmúlt években a kizárólag hazai finanszírozású projekteknél nagyon gyakran fordult elő túlmunka, a projektek elhúzódása, sőt akár az eredeti célkitűzések teljesülésének elmaradása is. Uniós támogatási környezetben az ilyen problémák egyértelműen a projekt bukásához vezetnek. A kevésbé szigorú hazai finanszírozás esetében azonban újabb források és további határidők biztosításával a projektek viszonylag sokáig nyújthatóak.
Kiszolgáltatottan
Ugyancsak hosszabb távú tanulságokkal szolgálhat, hogy az állami megrendelő fél sok esetben kiszolgáltatott helyzetben van a számára beszállító alvállalkozókkal szemben. A megrendelői pozíció megerősítése nagymértékben hozzájárulhat az elmúlt időszakban napvilágra került botrányos állami beruházásokhoz hasonló esetek elkerülésében.
A szakember véleménye szerint olyan erős szakmai támogatást, tanácsadói és projektmenedzsment-segítséget kell igénybe vennie az államnak – akár külső, akár belső erőforrásból –, amely lehetővé teszi, hogy az állam jogilag, szakmailag és a projektmenedzsment szempontjából egyenrangúan felkészült megrendelő fél legyen a beszállítóval szemben. A nagyméretű projektek szoros jogi kontrollt és támogatást igényelnek, továbbá tapasztalt, az uniós szabályrendszert is jól ismerő elszámolási és projektszakértőkre van szükség a projektek eredményes lezárása és a visszafizetések elkerülése érdekében.
Csak a felkészültek
Az állami szervek együttműködése sok esetben problematikus, amin feltétlenül változtatni szükséges. Az egyébként is meglehetősen bonyolult magyarországi uniós támogatási rendszerben nagyon gyakran egymás ellen dolgoztak az állami intézmények, amely gyengítette vagy lehetetlenné tette egy-egy kiemelt projekt elindítását vagy működését. Ennek elkerülése érdekében sokkal koncentráltabb és átláthatóbb döntéshozatalra van szükség a jövőben.
Talán a legfontosabb szempontnak találta Varga Zsigmond azt, hogy csak olyan pályázóknak juttassanak uniós forrásokat, amelyek ténylegesen is magas szinten felkészültek a projektek végrehajtására. Ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni az állami intézmények lebonyolítói felkészültségének vizsgálatára, továbbá az intézmények szakmai és projektmenedzsmenti megerősítésére.
Az uniós támogatások által támasztott követelmények (szigorúbb projektszemlélet, költséghatékonyabb projektek, komolyabb tervezés) összességében a teljes magyar állami működést is hatékonyabbá, gazdaságosabbá tehetik, ha a megkívánt ismeretek és szemlélet széles körben elterjed az államigazgatáson belül.
Kun László







