Sok éve beszélik már, hogy hamarosan át kell térni az új internetes szabványra, az IPv6-ra. Még nem sürgetõ ugyan a probléma, de a felkészülést már mindenképpen érdemes elkezdeni.
A globális internet mûködését szabályozó egyik szabvány, az Internet Protocol Version 4 (IPv4) közel három évtizede tölti be feladatát, és szinte csoda, hogy az azóta végbement fejlõdés nem sodorta már el régen.
Az azonban világosan látható, hogy viszonylag rövid idõn belül át kell állni a következõ verzióra, az IPv6-ra.
Fogynak a címek
Az IPv4 leginkább égetõ hiányossága a címzési rendszerben gyökerezik. Minden, az internethez kapcsolódó eszköznek (útválasztónak, tûzfalnak, egyebeknek) és számítógépnek szüksége van egy úgynevezett IP-címre, amely az õ egyedi azonosítója a világhálón. Értelemszerûen minden IP-címet csak egyszer lehet kiadni, különben a webforgalom (a letöltött oldalak, szolgáltatások) nem jutnak el a címzetthez. Az internet hajnalán 32 bitben állapították meg az IP-címek hosszát. Ez anynyit tesz, hogy az elméletileg lehetséges címek száma 232, azaz körülbelül 4,3 milliárd. Évtizedekkel ezelõtt, amikor az internet még csak néhány egyetemet és kutatóintézetet kötött össze, ez több mint elégnek tûnt, hiszen a világ minden lakosára jutott (volna) legalább egy IP-cím. Az igazi gond nem is a címek számával van, hanem sokkal inkább azok egyenetlen elosztásával: az IP-címek 70 százaléka tartozik az Egyesült Államokhoz, míg a világ többi része osztozik a maradék 30 százalékon. Így történhetett meg, hogy a kaliforniai Stanford Egyetemnek több IP-cím van a birtokában, mint egész Kínának! (Az IP-címekrõl lásd Többféleképpen… címû keretes anyagunkat.)
Jön a 3G
A korábbi jóslatokkal ellentétben az IPcímek mindeddig nem fogytak el, de a helyzet hamarosan változhat. Jelenleg egy átlagos otthoni internetezõ addig foglal le egy IP-címet, amíg kapcsolódik az internetre. Amikor kijelentkezik, az IP-cím felszabadul, kiosztható másnak; újbóli bejelentkezéskor már más címet kap a felhasználó. A harmadik generációs mobilszolgáltatások azonban alapjaiban változtatják meg ezt a forgatókönyvet. A 3G szolgáltatások alapja, hogy a felhasználó folyamatosan csatlakozik az internetre. Számítások szerint pár éven belül egymilliárd embernek lesz mobiltelefonja: nekik mindannyiuknak egy idõben lesz szükségük ugyanennyi IP-címre. Mindehhez hozzájönnek még az internetre kötött háztartási eszközök: hûtõszekrények, televíziók, mikrohullámú sütõk, ébresztõórák, egyebek. A jelenlegi szabvány az eszközök ilyen áradatával semmilyen módon nem tud megbirkózni.
Megújuló internet
Itt jöhet bele a képbe az IPv6. Az új szabvány egyik leglényegesebb eleme, hogy az IP-címek hosszát 32 bitrõl kiterjeszti 128 bitre. Értelemszerûen ez a lehetséges címek számát nem a négyszeresére, hanem a sokszorosára (232-rõl 2128- ra) növeli. Ez a szám – a jelenlegi elképzelések szerint – elég ahhoz, hogy a belátható jövõben minden számítógép, mobiltelefon, autó, kenyérpirító és utcai lámpa saját IPcímmel rendelkezzen, hiszen a Föld felszínének minden egyes négyzetméterére több ezer IP-cím fog jutni. Viszont a címtartomány megnövelése csupán az egyik – bár kétségkívül a leglátványosabb – elõnye az IPv6- nak. Az internetes alkalmazások fejlõdésének szempontjából legalább ilyen lényeges lesz, hogy egyszerûsödik az útválasztás, vagyis annak kiszámítása, hogy a felhasználó által kért adatcsomagokat milyen útvonalon kell eljuttatni a kiszolgálóról az esetleg valamelyik másik földrészen lévõ böngészõbe. Az IPv4 kétszintû címhierarchiájával szemben az IPv6-ban többszintû hierarchiát is ki lehet alakítani, így az útvonalak kiszámításához szükséges algoritmusok jóval egyszerûbbek lehetnek.
A gyorsabb útválasztás kisebb késleltetést jelent az adatáramlásban, ami nagyon fontos lehet a valós idejû alkalmazásokban (például videotovábbítás). Egyszerûsödik a szükséges útválasztók konfigurálása is, hiszen a címek számának növekedésével a végpontokat összekötõ útvonalak száma négyzetesen nõ, míg a választható közvetítõ adatútvonalak száma még ennél is nagyobb mértékben. Az IPv6 egyéb elõnyei között kell megemlíteni a munkaállomások automatikus konfigurációját: így a rendszergazdának nem kell manuálisan beállítani minden egyes felhasználó gépén a IPcímet, mert ezt elintézi a hálózat.
Az új szabvány beépítve tartalmaz olyan biztonsági elemeket (feladóazonosítás, adattitkosítás), amelyek csak opcionális kiegészítõi az IPv4-nek, ez pedig azt jelenti, hogy könnyebben kiépíthetõ az a biztonsági szint, ami az IPv4-ben nagy munkába került. Egy további értékes funkció a „gyorsposta”: egyes adatcsomagok felcímkézhetõk „expressz küldeményként”; egy videokonferencia – késleltetésre érzékeny – adatcsomagjai elsõbbséget élveznek egy közönséges elektronikus levél adataival szemben.
Készülõdjünk!
Felvetõdik a kérdés, hogy mindez menynyire érinti a vállalati felhasználókat. Az biztos, hogy az átállás az IPv6-ra egy dologban hasonlít a 2000-es év problémájára: egyiket sem lehet elkerülni. A Y2K-val ellentétben azonban az új internetprotokoll bevezetése nem egyik napról a másikra fog történni, így még van idõ felkészülni rá. A számítástechnikai szakirodalomban egyébként már öt évvel ezelõtt is vita volt arról, mennyire tekinthetõ akutnak a probléma – és ha a vita még mindig folyik, az annak a jele, hogy egyelõre nem túlzottan akut. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy nem is kell vele foglalkozni. Európában is megjelentek azok az elsõ internetszolgáltatók, amelyek képesek natívan kezelni az IPv6-forgalmat, és szakértõk szerint számuk gyorsan emelkedni fog.
Ennek megfelelõen a vállalkozásoknak is érdemes kialakítaniuk a maguk stratégiáját, megkezdeniük a felkészülést, feltérképezniük a lehetõségeket és az esetleges buktatókat. Szerencse, hogy számtalan olyan termék van, amely a szabványnak mind a két verzióját támogatja. Ilyenek például az úgynevezett dual-stack útválasztók, amelyek egyaránt képesek kezelni az IPv4- és az IPv6-forgalmat; ezek a termékek már a legtöbb gyártó kínálatában megtalálhatók. Támogatja az új protokollt a Microsoft Windows XP, az Apple Mac OS X, a Sun Solaris 8 és többféle Linux-verzió is. Ezeknek az eszközöknek és a különféle áthidaló eljárásoknak (például a „tunnelingnek”) köszönhetõen a két protokoll egymással párhuzamosan is használható lesz.
A régi IP-címeket is ki lehet fejezni az új formátumban, azaz a régi és az új protokollt használó cégek továbbra is kommunikálni tudnak egymással. Hasonlóképpen, az új formátumú forgalom továbbítható lesz azokon a gerinchálózatokon is, amelyek még az IPv4-re épülnek. Az átállás nem lesz zökkenõmentes. Hozzá kell majd nyúlni minden hálózati eszközhöz, kiszolgálóhoz és ügyfélgéphez is. Ez mindenképpen nagy munka, érdemes lesz több lépcsõben megcsinálni. Szakértõk állítása szerint a hálózati címfordítást (NAT) használó vállalatok tapasztalhatnak majd nehézségeket, fõként olyan alkalmazásoknál, mint a Voiceover- IP vagy az egyenrangú hálózatok.
Felkészülni érdemes
Magyarországon is vannak már kezdeményezések az IPv6 elterjesztésére, tudtuk meg Zeisel Tamástól, a Cisco Magyarország rendszermérnökétõl. Létezik egy IPv6-hálózat, az egyetemi szektorban mûködõ 6Net, amely a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Iroda (NIIF) akadémiai hálózatával párhuzamosan immár hét végpontot köt össze.
Ugyanakkor a vállalati szektor még nem nagyon mozdult meg, és erre jó oka van: amíg a nagy internetszolgáltatók át nem állítják saját rendszereiket IPv6-ra, addig a felhasználóknak sem érdemes ezzel aktívan foglalkozni, mondja Zeisel. Áttérhetnek ugyan az új protokollra, de annak elõnyeit igazából nem fogják tudni kihasználni. Felkészülni viszont addig is érdemes: áttekinteni a hálózatot, és odafigyelni, hogy az új beszerzéseknél már csak olyan eszközöket válasszunk, amelyek mindkét protokollt támogatják. Az IPv6 elkerülhetetlenül eljön. Nem muszáj beengedni az elsõ pillanatban, de ha túl sokáig halogatjuk a fogadását, ránk erõszakolja magát, sokkal több gondot okozva, mint ha idõben felkészültünk volna a fogadására.
Schopp Attila
