Egy pókercsata amellett, hogy izgalmas szórakozást jelent, a vezetői döntési szituációkat is jól modellezi.
Mit csinál egy pókerjátékos? Figyeli a környezetét, megpróbál következtetni az ellenfelek várható viselkedésére, felméri a saját lapjait, az esélyeket latolgatja, majd az általa még vállalhatónak ítélt kockázat mellett döntést hoz. És mit csinál egy vállalati vezető? Figyeli az üzleti környezetet, megpróbálja felmérni a konkurencia lépéseit, igyekszik minél nagyobb esélyeket biztosítani a vállalat számára, majd a meglévő információk birtokában, kisebb vagy nagyobb kockázat mellett, az általa helyesnek ítélt pillanatban döntést hoz.
Kártyával és anélkül
Mindkét esetben gyorsan, nyomás alatt, általában információk birtokában, versenyhelyzetben kell anyagi következményekkel járó döntéseket hozni, mégpedig társas környezetben, ahol a többiek döntései nagymértékben befolyásolják a saját döntéseik eredményét.

Persze nem rögtön a játékkal kezdenek, mesél a tréning felépítéséről Borbély László. Elsőként a használatos fogalmakat (tét, kockázat, esély) és azok összefüggéseit tisztázzák, majd megvilágítják a párhuzamokat a póker és az üzleti döntési helyzetek között. Aztán persze előkerül a kártya is: a két nap során folyamatos az oda-vissza hivatkozás az elmélet és a gyakorlat között, és vannak nyílt lapos játszmák is, ahol megbeszélik, hogy kinek mit lenne érdemes lépnie. A második nap délutánján már élesben zajló pókerversenyen mutathatják meg a résztvevők, hogy ki mit tanult az elhangzottakból.
Tudatos döntések
„Érdekes módon nem feltétlenül a magukat jó játékosnak tartók nyernek; az egyik legutóbbi tréningen egy olyan fiatal hölgy vitte el a pálmát, aki korábban még a játékszabályokat sem ismerte” – mondja Borbély László.
Más vezetői képzésekkel ellentétben a kétnapos kurzus élmény alapú tréninget kínál: a játék öröme révén a komoly tanulságok és ismeretek is sokkal jobban rögzülnek, mint egy hagyományos, tantermi tréningnél, mesél az előnyökről Borbély László. Legalább ilyen fontos, hogy tudatosítja a résztvevőkben a bennük rejlő vezetői és döntéshozó készségeket, képességeket. Két nap alatt gyökeres változást nem lehet elérni az alapattitűdben (például hogy mennyire kockázatkerülő vagy -vállaló valaki), de ez nem is cél.
„Lehet, hogy a két nap után hasonlóképpen dönt valaki, mint addig, de ha ezt nem ösztönösen, hanem tudatosan teszi, annak már mindenképpen más lesz az eredménye és a hatása is. Felismerik, hogy még egy racionálisnak tűnő döntést is milyen óriási mértékben befolyásol a döntéshozó személyisége, és megtanulják, hogy a döntést és annak minőségét nem függetleníthetik attól, aki a döntést meghozta” – teszi hozzá.
Schopp Attila








