Az internetes közösségi oldalak sikerét beárnyékolják azok a támadások, melyek a személyiségi jogokkal kapcsolatos problémák nyomán generálódnak. Mekkora veszélyben vannak a „világ polgárainak adatvédelmi jogai”?
– Mennyire tupírozott a fenyegetettség? Ez is olyan, mint a vírusjelentés: mindig fokozódik a veszély, pedig nem érezzük.
– Addig talán nem, míg velünk meg nem történik. A párhuzam egyébként jó, azért is, mert ugyanazt kell tenni ellene: fel kell rá készülni. Az utóbbi időben kértek csoportomtól biztonsági incidens kapcsán segítséget, annak okán, hogy az ügyfelet olyan számítógépes vírus támadta meg, amire a vírusirtó szoftvere – bár naprakész frissítésű volt – meg se mukkant. Leegyszerűsítve: a vírusirtók egy adott mintát követnek, és ha olyannal találkoznak, amit nem ismernek, azt nem tudják kezelni. (Esetleg észreveszik az anomáliát, de sokszor fel sem ismerik.) A fenti párhuzam ott kezd erősödni, ha ezeket a vírusokat egy adott környezetre profilozzák, és az a környezet nincs a pusztítás ellen „beoltva”.
– Hogyan kellemetlenkedhetne egy speciálisan a közösségi oldalakra kreált vírus?
– Például a nevemben üzenetekkel bombázná az ismerőseimet, információkat gyűjtene az internetezési szokásaimról. Egy egész közösségi oldalstruktúrára vetítve ez nem pusztán kellemetlenség. A Facebookhoz vagy az iwiw-hez hasonló rendszerek oldalain nehéz meghúzni azt a határt, amikor azt mondhatjuk, a felhasználó már túl sok információt ad ki magáról; a támadók ezt gyakran ki is használják.
– Ergo: a struktúra maga teszi lehetővé a pengeélen táncolást. Mondható-e, hogy „az internetes világ polgárainak adatvédelmi jogai veszélyben vannak”?
– Ezt nem a struktúrára fognám. Az ilyen oldalak úgy építkeztek, hogy abban a felhasználó számtalan biztonsági beállításra kap lehetőséget. Például, hogy kik férhetnek hozzá a bejegyzésekhez, avagy kikkel osztja meg a fotóit. Ezek tudatos kezelése az, ami gyerekcipőben jár. S én ebben a kisebb részt tulajdonítom a tudatlanságnak. Inkább indokolatlan merészségnek tartom, hogy sokan nem is gondolnak bele: a megosztott információt később más másra is felhasználhatja. A biztonsági incidensek kezelésénél bevett gyakorlat a profiladatok vadászata, és tényleg hihetetlen, mi minden található meg legálisan bárkiről egyetlen internetkapcsolattal.
| Szakmai pálya |
|---|
|
– A gyerekcipő kinőhető, vagy inkább a hatóságoknak kell hathatósabban közreműködniük?
– Nem lehet úgy közelíteni a kérdéshez, hogy ki mint vet, úgy arasson! Az önszabályozó jelleg jó, ha van, de az adatvédelmi biztosokra ez ügyben komoly felelősség hárul, mivel a felhasználók többsége felmérni sem tudja, hogy milyen lehetőségből milyen veszélyforrások generálódhatnak. Ez is olyan, mint a közlekedés: kell a KRESZ, ami alapjaiban meghatározza, mit lehet és mit nem.
Szabó M. István
