Tegyük fel, hogy egyesül egy nyugati világmárka és egy, a távol-keleti gyártás minden elõnyét helybõl kihasználó, a régi piacának minden csínját-bínját ismerõ cég! Hogy ebbõl mi jön ki, sokakat izgat.
– Milyen üzenetet hordoz a PC-ipar számára az IBM-Lenovo megállapodás?
– Úgy vélem, a döntés az egész iparág számára mintaértékű, hiszen a PC-piacon az elérhetõ profit mindenhol hasonló.
Az IBM PC-üzletága tavaly nyereséget termelt, de más üzletágak magasabb arányú hozzáadott érték elõállítására képesek. Miközben az IBM mindenképpen meg akarta tartani a nevével fémjelzett PC-termékeket, ezek versenyképességét is igyekezett javítani – így született az ismert döntés, a stratégiai szövetség a Lenovóval, amelyben az IBM átadja PC-üzletágát és 19 százalék részesedést szerez az új, immár New York-i központú cégben, melyet a tõzsdére is bevezetnek.
– A termelésnek mekkora részét veszi fel a jövõben a kínai piac?
– A Lenovo jelenleg 3 milliárdos cég, Kínában több mint 25 százalékos piaci részesedése van, és nem csupán PC-gyártóként az elsõ – mellesleg az egész térségben -, hanem az ország legnagyobb IT-cége is egyben. Természetesen az új vállalat – legalábbis annak bõvülési ütemével lépést tartva vagy azt meghaladó mértékben – uralni fogja ezt a piacot. Egyúttal azonban a világ más tájain, így Európában is szerephez jut, és az egyesülés révén globális szereplõvé válik.
– A megállapodás öt évre biztosít névhasználati jogot a Lenovónak. Öt év múltán nem lesz többé IBM PC? Vagy öt év olyan nagy idõ, hogy addigra a PC fogalma is megváltozik?
– Öt év – különösen a rendkívül dinamikus PC-iparban – nagyon hosszú idõ, ezért nehéz volna jóslásokba bocsátkozni. Gondoljunk csak a hordozható számítógépekre! Vajon ki merte volna megjósolni öt évvel ezelõtt, hogy noteszgépe nem csupán néhány különösen szerencsés vagy magas beosztású embernek lehet?
Ami a névhasználatot illeti, a Think márkanevet örökre, az IBM brandet egyelõre öt évig kapja meg a cég, és minden további attól függ, öt év alatt hová jut el az új Lenovo. Amennyiben akkor is lesz értelme a jelenlegi márkaneveket használni, megállapodás születhet ezek továbbvitelérõl, de lehet az is, hogy addigra a vállalat olyan eredményeket ér el, és olyan márkanevet szerez, ami ezt feleslegessé teszi. A döntés minden bizonnyal üzleti alapon születik majd.
– A megállapodás szerint az IBM a PC-s fejlesztõ- és kutatóközpontokat, laboratóriumokat is átadja a kínai cégnek. Ez hogyan befolyásolja az IBM-nél maradó innovációs, K+F-tevékenységet?
– A két meghatározó PC-s fejlesztõközpont közül az egyik Japánban van, a másik az Egyesült Államokban. Japánban elsõsorban a noteszgépekre, az egyesült államokbeli Raleigh-ben az asztali gépek fejlesztésére koncentrálnak. Minthogy mindkét laboratórium kizárólag PC-s fejlesztéssel foglalkozik, mind szervezetileg, mind fizikailag könnyen leválaszthatók az IBM teljes kutatás-fejlesztési tevékenységérõl; ugyanazok a munkatársak, ugyanazokkal az erõforrásokkal, ugyanazokon a helyeken folytatják a munkájukat – új cégnév alatt.
A ThinkPad, ThinkCenter nevek, azaz az IBM-nél stratégiai irányba sorolt üzleti termékek megtartása fejlesztõi háttér nélkül nem lehetséges. A Lenovo közreműködésével az IBM beléphet a consumer-termékek piacára is, márpedig úgy vélem, ott is komoly igény van a márkás termékekre. Az ilyen termékek elõállítása rugalmasságot és óriási gyártási volument igényel: az IBM ezt a piacot eddig nem célozta meg.
Kelenhegyi Péter
