A hazai informatikusok – legyenek akár budapestiek, akár vidékiek – mereven ragaszkodnak a lakóhelyükhöz: akkor sem hajlandóak változtatni, ha azzal két-három év alatt egyenesbe kerülhetnének. Más szempontból is ideje volna kilépni az ördögi körből.
– A kormányzat elvileg üdvözli a magyarországi szürkeállomány értékesítésével járó külföldi beruházásokat. Megfelel-e az ezzel járó kihívásoknak a munkaerőpiac?
– Ördögi kör alakult ki: a vidéki informatikusok a fővárosba költöznek azért, mert vidéken nem kapnak munkát, vidékre pedig azért nem költözik több cég, mert nem talál elég informatikust – azok ugyanis Pestre költöztek. Nem mintha a vidéki felsőfokú képzés színvonalával volna baj, hiszen az ország legnevesebb informatikatanárai közül többen Debrecenben, Miskolcon, Veszprémben vagy Szegeden oktatnak. Inkább az a gond, hogy a jelenlegi egy-kettő helyett régiónként tíz-tizenöt nagy munkaadóra lenne szükség ahhoz, hogy ne jelentsen túl nagy kockázatot az informatikusoknak elhelyezkedni a még oly nagy vidéki munkáltatónál.
– Az elvándorlás tehát már a friss diplomásoknál megindul?
– Igen. Hiába akad ugyanis olyan vidéki vállalat, amelyik közel kétszáz szoftverfejlesztőt tud foglalkoztatni, a fővárosiakat szinte reménytelen vidékre „tuszkolni”. A magyar, amióta csak leszállt a lóról, nem mobil: aki egyszer Budapestre költözött, nem szívesen megy vissza vidékre, aki pedig eleve fővárosi, az hallani sem akar a vidéki állásról, kivéve a csodabogarakat vagy azokat, akiknek szerelmi bánatuk van…
– Hol keletkezik a szakadék?
– Hetente találkozunk olyan vidéki fiatalokkal, akik elérték, amit csekély anyagi erővel, helyi szinten el lehet. De bármennyire tehetségesek, szorgalmasak, az OKJ-s képzés és az autodidakta tanulmányok után nincs tovább, megrekednek. Nyolcvanezer forintos fizetéssel már boldogok volnának, és annak, aki fel akarja karolni őket, mindenekelőtt albérletet kell keresnie a számukra a fővárosban, és olyan munkaadót, aki hajlandó velük az alapoktól újrakezdeni a tanulást.
– És mi a helyzet a külföldiekkel: sokan jelennek meg a munkaerőpiacon?
– Minden évben elhelyezünk néhány külföldit, ők azonban nem veszik el senkinek a helyét, hiszen továbbra is hiány van angolul jól beszélő, J2EE-, Java-, C++-, .Net- és C#-fejlesztőkből. Sok munkaadó valóságos megváltásként várta a legálisan alkalmazható román, illetve bolgár szoftverfejlesztőket.
Ám ha már itt tartunk: még vonzóbb lehetne az informatikusi pálya, ha meg lehetne szüntetni a piac torzulását eredményező számlás fizetések
rendszerét. Többek között azért is, mert az informatika állítja elő a hazai GDP több mint tíz százalékát… Kellene valamilyen járulékfizetési könnyítés annak az iparágnak, amelyik kizárólag szürkeállományból állít elő valutára váltható GDP-t!
– Persze az sem ártana a kép tisztázásához, ha a KSH-besorolások között szerepelne az „informatikus” kategória…
– A „sport és egyéb” kategóriába (!) ömlesztett informatikai munkaerő meg sem jelenik a statisztikákban. A bajok azonban már az általános iskolában kezdődnek, ahol képtelenek megszerettetni a diákokkal a matematikát. Hiába csökkentjük a kimeneti oldalon a jogászok keretszámait, ha nincs meg a kellő mennyiség a bemenetnél. Így más szakmákban túltermelés alakul ki: tele vagyunk olyan, mélységesen csalódott fiatalokkal, akik az élethosszig tartó tanulást összekeverik a legkülönfélébb szakmák felületes elsajátításával.
Kelenhegyi Péter
