Komoly lehetőségeket kínál a hazai távközlési és internetszolgáltatóknak a Digitális Magyarország program. Ám a hosszú távú előnyök csak akkor jelentkeznek, ha az iparág képviselőinek sikerül egymással és az államigazgatással is megegyezniük számos fontos kérdésben.
– Milyen konkrét szerepet játszik a Hírközlési Érdekegyeztető Tanács a Digitális Nemzet Fejlesztési Program (DNFP) kialakításában és előkészítésében?
– A HÉT a távközlésben és az internetszolgáltatásban érdekelt társaságokat, illetve a két hazai kábelszövetséget képviselő érdekvédelmi szervezet. Ebből adódóan a DNFP célkitűzései és projektjei szorosan kapcsolódnak tagvállalataink alaptevékenységéhez. Ezt ismerte el a tavaly novemberi kormányhatározat is, amely nevesítette a HÉT-et, hogy fogja össze és az NHIT-n keresztül jelenítse meg a szakma véleményét. Így most a DNFP-hez kapcsolódóan az egyik legfontosabb feladatunk, hogy kialakítsuk a konszenzusos iparági véleményt. Ez mindenkinek jó: a kormányzatnak nem egyenként kell a szereplőkkel tárgyalni, és a szakmát is komolyabban lehet venni, ha egységes álláspontot képvisel.
– Bármennyire is egy iparágat képviselnek, piaci vetélytársakról van szó. Hogyan lehet így konszenzust elérni?
– Természetesen szükség van kompromisszumkészségre, és ki kell alakulnia a folyamatnak, a kultúrának, de jó úton haladunk. A programok előkészítése során még könnyebb megtalálni a közös érdekeket, de nyilvánvalóan van az érdekegyeztetésnek egy olyan szintje, amin túl már nem tudunk lépni. A konzultatív fázisban, egészen a pályázati feltételrendszer kialakításáig van helye az egyeztetésnek. Amikor aztán a konkrét tendereztetésre kerül sor, a cégek már saját magukat képviselik.
– Milyen területeken fogalmaznak meg javaslatokat a projektek előkészítése során?
– Mi hívtuk fel például a figyelmet olyan jogszabályokra, amelyeket érdemes lenne megváltoztatni a fejlesztések sikere érdekében. Ebből nőtt ki például az a munkacsoport, amely az építésügyi szabályozást vizsgálja felül, hogy a hálózatépítések minél gördülékenyebben mehessenek majd. De a megvitatandó kérdések között van még, hogy milyen földrajzi egységekre lehet majd pályázni, kik vehetnek részt a pályázatokban, kell-e szolgáltatói jogosultság, mi lesz az aránya a vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatásoknak és így tovább.
– Melyek a szakma legnagyobb félelmei a DNFP-vel kapcsolatban?
– A hálózatépítéshez lehet EU-támogatást igénybe venni, de utána már piaci alapon kell internetszolgáltatást nyújtani. A legnagyobb kérdés így most az, hogy lesznek-e előfizetők az újonnan épített vagy felújított hálózatokon, és tőlük milyen bevételre lehet számítani, mert ezek az adatok alapvetően meghatározzák a gazdaságossági számításokat. Az egyik legnagyobb feladat pontosan az, hogy minden létező csatornán népszerűsítsük a programot, és felkeltsük az igényeket az internet használata iránt. A szolgáltatók ezt maguktól is végzik, de a DNFP nagy előnye, hogy erre külön forrásokat is allokál. A kompetenciafejlesztés kérdését össze is kell hangolni a hálózatfejlesztéssel, hiszen elsősorban ott kell oktatni, ahol a hálózatok épülnek.
– Mit gondol a HÉT a szektorra kivetett adók további sorsáról? Milyen változásokat tartanak kívánatosnak és mit látnak reálisan elérhetőnek?
– A javuló gazdasági környezetben az iparág a szektor különadóinak felülvizsgálatát tartja szükségesnek. Ez egybecseng Varga Mihály miniszter úr álláspontjával is, ezáltal jó esélyt látunk a téma mielőbbi megvitatására. Addig is a legsürgősebb kérdés a közműadó módosítása, mert ez érinti leghátrányosabban a fejlesztéseket. Ezt a nyomvonal után kell fizetni, vagyis az a helyzet állna elő, hogy minél hosszabb hálózatot épít ki valaki, annál több közműadót kellene utána fizetnie. Vagyis a közműadóval mindenképpen kezdeni kell valamit. Azt szeretnénk elérni, hogy ne csak az újonnan kiépített, hanem a DNFP keretében továbbfejlesztett hálózatok is mentesüljenek valamilyen mértékig a közműadó alól. Ráadásul a pályázatok benyújtásáig jó lenne tudni, hogy milyen végleges feltételekkel számolhatunk, mert ezektől nagymértékben függ a megtérülés.
– Az EU-s támogatások feltétele az open access, vagyis hogy minden szereplő előtt meg kell nyitni a kiépített hálózatokat. Lehet olyan megoldást találni, amely minden piaci szereplő számára elfogadható?
– Erre most még nem tudok választ adni, mert a HÉT tagjai nagyon eltérő álláspontot képviselnek. A Magyar Telekomnak és az Invitelnek, mint jelentős piaci erővel bíró szolgáltatóknak már vannak tapasztalatai a kötelező hálózatmegosztásban. Más társaságok sokkal kevésbé szívesen fejlesztenek, ha a hálózathoz másoknak is hozzáférést kell biztosítani. De mivel a hozzáférésnek számtalan változata és fokozata képzelhető el, valószínűleg kialakítható a piacon egy jó kompromisszum.
– A szolgáltatók által beadott adatokból lassan összeáll az ország közműtérképe. Mi rajzolódik ki ezekből az adatokból?
|
Szakmai pálya |
|---|
|
– 2014. május végétől tölti be HÉT elnöki tisztét – a Magyar Telekom szabályozási igazgatójaként feladata az európai és hazai hírközlési szabályozás nyomon követése és formálása – munkáját 1996-ban „A Hírközlésért” szakmai éremmel, 2004-ben Kozma László díjjal ismerték el – 1995-ben kezd el dolgozni Matáv jogi, marketing és szabályozási területein – a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán szerez diplomát |
– Sejthető volt, hogy 1–1,4 millió háztartásban nem érhető el a szélessávú internet, és azt is lehetett tudni, hogy nagyjából hol vannak ezek a fehér foltok. Most pontosabbak és részletesebbek az adatok, jobban látszik, hogy hol, milyen fejlesztésre van szükség. De nem véletlenül maradtak ezek a területek fehérek, hiszen minden szolgáltató tisztában van azzal, hol nem éri meg a kereskedelmi célú hálózatfejlesztés és internetszolgáltatás. Ha ezeken a környékeken rentábilisan lehetett volna szélessávú szolgáltatást nyújtani, akkor valaki már biztosan megtette volna.
– A DNFP összesen 130 milliárd forintot biztosít a hálózatfejlesztésre. Hogyan aránylik ez az összeg az elmúlt évek beruházásaihoz?
– A 130 milliárdból 80 milliárd a vissza nem térítendő támogatás, én inkább azzal számolnék. Ahogy mondani szokták, ez már szabad szemmel is jól látható összeg. Azt viszont most még lehetetlen lenne megmondani, hogy mire lesz elegendő. A hálózatépítés vagy -korszerűsítés költsége erősen függ az alkalmazott technológiától. Majd a tényleges pályázatok ismeretében lehet megmondani, hogy a rendelkezésre álló keretből mit lehet megvalósítani.
– Az országban számos helyen van 30 megabit/mp-es szélessávú hálózat. Ezek továbbfejlesztése mondjuk 50-100 megabitre napirenden van?
– A kormányzati célkitűzés értelmében a mostani GINOP-források a fehér területek fejlesztésére mennek, vagyis oda, ahol nincs legalább 30 megabit. Ahol már van, a szolgáltatók saját üzleti érdekeikből a mostani programtól függetlenül is folytatják a fejlesztéseket. De gyakorlatilag minden szolgáltató folyamatosan fejleszt, mert ezekről a területekről származnak az árbevételeik.
Schopp Attila
