A magyar önkormányzatok mintegy 80 százaléka kizárja a közigazgatási és önkormányzati hatósági ügyek elektronikus intézését. A hivatalok jó része anyagi nehézségekre hivatkozik.
– A dunakeszi önkormányzat egyik januári képviselő-testületi ülése ismét megerősítette azt a korábbi rendeletet, amely kizárja a közigazgatási és az önkormányzati hatósági ügyek elektronikus intézését, mondván: nincs rá pénz. Akarja egyáltalán az önkormányzat az e-ügyintézést?
– Mi mindenféleképpen akarjuk, hiszen a távügyintézéssel sokkal egyszerűbb lenne mind az állampolgárok, mind az önkormányzat élete. De ehhez több dolog hiányzik, legfőképpen a pénz. Aztán megfelelő szoftvereket kellene vásárolni, de legjobb tudomásom szerint ilyenek nemigen vannak.
Továbbá nem egyedi programokat kellene beszerezni vagy fejleszteni, hanem kormányzati segítséggel – a központilag szervezett okmányirodai rendszer mintájára – egységes rendszert kialakítani annak érdekében, hogy a polgármesteri hivatalok kommunikálni tudjanak más közigazgatási szervekkel. Az ügyek egy része továbbgyűrűzik ugyanis más önkormányzatba vagy hivatalba, például költözés vagy szakhatósági vélemény, engedély kérésekor (például építésügy, ÁNTSZ, APEH). Ilyenkor az lenne a célszerű, ha az informatikai rendszerek tudnák fogadni egymás elektronikus dokumentumait. Nem utolsó szempont, hogy az egységes rendszer kialakítása sokkal olcsóbb lenne.
További probléma, hogy az idősek legnagyobb része nem is tudja használni az internetet, s számítógépük sincs.
|
Szakmai pálya |
|---|
|
– Az önkormányzatok mit profitálnának abból, ha teljes körű e-ügyintézés jönne létre?
– Sokat. Nálunk például jelentős létszámleépítés volt a közelmúltban, tehát sokkal kevesebb kollégának kell sokkal több üggyel foglalkoznia. Az elektronizálás révén kevesebb ügyfél jelenne meg személyesen, az ügymenet pedig felgyorsulna. A költségek is jelentősen csökkennének, gondoljunk csak arra, hogy például egy tértivevényes küldemény feladása többe kerül, mint 500 forint. S akkor még nem beszéltem a papírköltségekről.
– Ennek fényében, a hosszabb távú megtérülés érdekében, nem érné-e meg mégis kikanyarítani valahonnan némi pénzt az elektronizálásra?
– Persze érdemes lenne elkülöníteni. De más terület is – amilyen például a közlekedés, közterület-fenntartás – éppen olyan joggal formál igényt külön pénzekre. Közben az önkormányzatok lassan már a saját rezsiköltségeiket sem tudják fedezni. Egyébként mi folyamatosan pályázunk, és folyamatosan veszítünk is. Így nem tudunk mit tenni, mint apránként fejleszteni. Annyit már megtettünk, hogy a képviselőknek noteszgépeket szereztünk be, s az összes anyagot elektronikusan kapják. Ezzel nem kevés papírköltséget, illetve a kézbesítő gépkocsijának benzinköltségét takarítjuk meg.
– Nem próbálták lelesni más, már elektronizált önkormányzat példáját?
– Két évvel ezelőtt tanulmányoztuk az egyik fővárosi kerület jól működő rendszerét, s kiderült, saját maguk alakították ki ügyes informatikusaik jóvoltából. Mi nem vagyunk ilyen szerencsés helyzetben.
– Nem próbálkoztak kistérségi összefogással? Többen talán jobb feltételeket tudnának kialkudni a szállítóktól.
– Informatikában még nem próbálkoztunk. Más ügyekben, amelyekre nagyobb a normatíva, viszont igen, de nagyon nehezen megy ez is. A kistérség minden egyes településének benne kell lennie ugyanis, s az egyeztetések lassan haladnak.
Mártonffy Attila
