A gazdasági válság közepette a tanácsadói szakma nincs válságban, legalábbis ami a vezetési tanácsadást illeti. Ugyanis jó tanácsra fellendülés és krízis idején egyaránt szükség van.
– Érinti-e a tanácsadói szakmát a mostani gazdasági válság?
– A tanácsadók ebben a helyzetben a brókerekhez hasonlítanak, akik a tőzsde emelkedésekor és esésekor egyaránt keresnek, hiszen a részvénytranzakciók értéke után kapnak jutalékot, nem a cégek nyeresége vagy vesztesége után. Ugyanígy a tanácsadó: szárnyaló gazdaságban jó fejlesztési programokhoz asszisztálnak, válságban pedig elvileg segíthetnek a válságkezelésben, illetve kockázatelkerülő stratégiák kidolgozásában. A jelenlegi pénzügyi-gazdasági válságban majd elválik, hogy igaz-e ez az állítás. Egyébként válság idején a cégek legelőször a reklám- és pr-kiadásaikat csökkentik, de kétségtelen, a tanácsadók rögtön ez után jönnek. Szerencsére többféle tanácsadó van, s bízom benne, hogy nem tőlünk, vezetési tanácsadóktól fognak megszabadulni a cégek. Már csak azért sem, mert éppen mi állhatunk elő olyan költségcsökkentő javaslatokkal, amelyekre válsághelyzetben szükség lehet.
– Ilyenkor nagyon szerethetik a tanácsadókat.
– Kétféle helyzet létezik. Amikor felfelé ível a gazdaság, és hiányoznak a belső kapacitások a megbízóknál, akkor nagyon szeretik a vezetési tanácsadókat, mert ők dolgoznak napi 12-14 órát mellettük, de leginkább helyettük. Amikor viszont lejtmenetben van a gazdaság, akkor a vezetők, meg akarva tartani pozíciójukat, már hajlandók napi 12-14 órát dolgozni, s így feleslegessé válik a külső munkaerő.
– Sanyarú egy helyzet…
– A magyar tanácsadói szakma, amúgy általában, egyáltalán nincs sanyarú helyzetben, fejlődése illeszkedik az európai tendenciákhoz – persze, figyelembe kell venni az arányokat. Ennek megfelelően a honi tanácsadók a gdp 0,4-0,5 százalékát termelik meg, míg ez a mutató például Ausztriában 1 százalék fölött áll, Németországban pedig közel 2 százalék. Ám ha Magyarország gazdasága továbbra is bővülni fog, még ha minimális mértékben is, akkor, szerencsés esetben, a gazdasági növekedés ütemét nyolcszorosan is meghaladhatja a tanácsadói piac bővülése.
– Minden tanácsadó hasonlóan gondolkodik?
– A szakma összetartása példaértékű, ugyanakkor tapasztalható széthúzás is. A tanácsadó cégek ugyanis számos stratégiát választhatnak. Ezek közül az egyik az együttműködés, a másik a versenyzés. A piac meghatározó szereplői hol kooperálnak, hol versenyeznek egymással, a kevésbe releváns játékosok pedig csak versenyeznek – a verseny sajátos magyarországi formáit alaposan kihasználva.
|
Szakmai pálya |
|---|
|
– Hogy látja: hígul a szakma, vagy inkább sűrűsödik?
– Egyszerre igaz mind a két megállapítás. Egyrészt az ügyfelek egyre jobb, egyre hozzáértőbb, fejlettebb szolgáltatásokat kapnak, ugyanakkor, válság vagy annak kockázata közeledvén, megjelennek az elbocsátott menedzserek.
Ők egykor valamit rosszul csináltak, ám most úgy gondolják, tanácsadóként megállják majd a helyüket. Tapasztalatuk viszont nincs, mivel tipikusan ők voltak azok, akik menedzserkedésük idején nem vették igénybe tanácsadó segítségét. Szerencsére az egyre műveltebb piac, ügyfelek egyre jobban kiszűrik a kóklereket. Sajnos azonban, maga a tanácsadási piac nem csak magáról a tanácsadásról szól; üzletviteli tanácsadás címén számlázzák le a kenőpénzek javarészét is.
– Egyszerre igaz mind a két megállapítás. Egyrészt az ügyfelek egyre jobb, egyre hozzáértőbb, fejlettebb szolgáltatásokat kapnak, ugyanakkor, válság vagy annak kockázata közeledvén, megjelennek az elbocsátott menedzserek.Ők egykor valamit rosszul csináltak, ám most úgy gondolják, tanácsadóként megállják majd a helyüket. Tapasztalatuk viszont nincs, mivel tipikusan ők voltak azok, akik menedzserkedésük idején nem vették igénybe tanácsadó segítségét. Szerencsére az egyre műveltebb piac, ügyfelek egyre jobban kiszűrik a kóklereket. Sajnos azonban, maga a tanácsadási piac nem csak magáról a tanácsadásról szól; üzletviteli tanácsadás címén számlázzák le a kenőpénzek javarészét is.
Mártonffy Attila
