Virtuális spiritualitás

Hosszas és tartalmas beszélgetést folytattak a résztvevők. Messze nem csak az it-eszközökről és használatukról volt szó – ami ebben a körben több, mint érthető. Pedig minden jelenlevő gyakorlott internethasználó, többen aktí­vak is: van, aki weboldalt szerkeszt, blogol, informatikát taní­t.

Egyház és tech: digitális szakadék itt is érezhető – vannak, akik mindennap használják, mások szinte egyáltalán nem. A reformátusok koncepció mentén kí­vánják kihasználni. Nem alapvetően konzervatí­vak az egyházak az it használata iránt, inkább ambivalensek, mert például a református lelkészek tapasztalata szerint a templomba járók fele 60 éven felüli, ami meghatározza azokat a kommunikációs igényeket, amelyekhez az egyháznak igazodnia kell. De van olyan terület, ahol az internet sokkal hatékonyabb lehet, mint a hagyományos csatornák, ilyen például az adakozás megvalósí­tása.

 

 

 

íltalános jelenségnek látszik az egyházak elosztottsága. Pásztori ídám megfogalmazása szerint épí­tő anarchia tapasztalható, amelynek előnye a szabadság, hátránya viszont az észrevehető markáns irányultság hiánya. Egy néző (informatikus) vetette fel a kerekasztal záró, kérdés-felelet részében, hogy a közösségi média feloldhatja a vallási vezetők alacsony és a hí­vek magas száma közötti ellentmondást.

 

Cél-eszköz-módszer gondolkodás

Egyetértenek az egyházak képviselői abban, hogy az internet egy eszköz, amelyet meghatározott célok érdekében lehet hatékonyan használni – ez í­gy volt a történelem folyamán minden technikai eszközzel, például a könyvvel is. Kézenfekvő módon minden egyház egyik fő célja a saját tartalmainak eljuttatása az emberekhez. A leggyakrabban látogatott rovat a zsidó honlapokon a Rabbi tanácsai… Nagyon sokan keresik a bibliát a honlapokon, a lelki tartalmakat – és persze a közösségek logisztikai adatait. A közösségi oldalak használatáról Köves Slomó elmondta, hogy a még és már gyerektelen korosztályok (a 25 alattiak és az 50 felettiek) aktivitását tapasztalja.

 

Nincs állami céltámogatás, de nincs kizárva. Az egyházak és a technológia szembeállí­tása mesterséges a helyettes államtitkár szerint. Az állam általában közösségeket támogat, és a technológia nagyon erős a virtuális közösségek létrehozásában és működtetésében. Egyik egyház sem szabályozza az internethasználatot, és a jelenlevők tudomása szerint nem fordult elő semmilyen visszaélés.

Ugyanakkor az állam képviselőinek szilárd állásfoglalása szerint a virtualitásnak a valós közösségek létrehozását kell szolgálnia, nem szabad, hogy a virtuális cselekvés helyettesí­tse a valódit. A virtuális kommunikáció a valódi találkozás, a közös, valódi cselekvés elősegí­tője kell legyen.

Kiss István Didák rendtartomány-vezető elmondta, hogy a valós közösségek működését nagyon hatékonyan segí­ti a virtuális kapcsolattartás, de a fordí­tott irány nem működik: a csak virtuális kapcsolat nehezen válik jól működő valós kapcsolattá. Nem mindenki ért ezzel egyet, a közösség minősége szorosan összefügg a tagokat összetartó tartalom minőségével. Egy példa az internetes társkeresés, amely nagyon jól működik, az egyházak megfontolhatnák a támogatását, mert a 21. századi életritmusban az érintett korosztálynak valóban nincs se ideje, se helye az ismerkedésre.

 

 

 

Egyházi média

Az online megjelenésre fordí­tott erőforrások több mint felét intézményi közleményekre fordí­tják – amelyek érdektelenek a legtöbb átlagos befogadó számára. Nem minden egyház vezetésének van szándéka korszerű, érdekes tartalom közlésére, a sikeres, hatásos kezdemények gyakran alulról jönnek. Nem használja ki az összes technikai lehetőséget sem az egyházak médiája. Alapvetően nem szelektálja a tartalmat a befogadók, fent emlí­tett polarizált kormegoszlása szerint.

Pedig az egyházaknak azért is érdemes kihasználni a modern kommunikációs formákat, hogy a konzervatí­v imázst, a régmúltból ideragadt aví­ttságot levetkőzzék. (Ugyanakkor persze többeket elgondolkoztat, hogy mi az, ami miatt az egyházak annyi ezer éven át fennmaradhattak.) Hegyi László példaként I. Ferenc pápát hozta fel, aki valóságos médiasztárrá vált egyrészt az emberközelségével, másrészt éppen az elektronikus és–vagy digitális média aktí­v és kreatí­v kihasználásával.

Elhangzott, hogy minden európai országban hasonlók a nagy történelmi egyházak problémái. De a (sok esetben kézenfekvő) amerikai példákat nem lehet alkalmazni, mert elemi módon más kommunikációt igényel, ha az egyház önfenntartó. Az ottani módszerek az európai vallásos populáció számára esetleg taszí­tóak lehetnek.