Aktív, de kiszámítható állami szerepvállalást várnak el a távközlési ipar nagy szereplői az államtól, amikor a digitális Magyarország felépítése a cél – derült ki vezetőik megszólalásaiból.
Jelenleg két makroregionális stratégia működik az Európai Unió keretei között: a Balti-tengeri Stratégia, amelyet 2009‑ben fogadtak el, illetve a Duna Régió Stratégia (DRS), amely 2011‑ben a magyar elnökség egyik legnagyobb eredményeként került elindításra. (2014 végén elfogadják a harmadik, Adria‑Jón-tengeri stratégiát is.)
2010 óta tekintélyes távközlési szolgáltatási portfóliót halmozott fel az állam, amelyben egyaránt van vezetékes, mobil és műholdas kompetencia is. A rövid távú cél a szolgáltatások integrálása, de nem elképzelhetetlen, hogy az állami vállalatok a versenypiacon is megjelennek.
Az átlagos újságolvasó számára is ismert, hogy a kibernetikai bűnözés és a már hagyományosnak mondható gazdasági és ipari kémkedés mellé az utóbbi években felfejlődött az állami célú kibernetikus kémkedés is. A kormányzati szervek önmagukban nem képesek megteremteni az it-biztonságot, ehhez a nem kormányzati szervek együttműködése is szükséges.
A magyar kormányzat illetékesei is tisztában vannak azzal, hogy a kibertér elkerülhetetlen, de veszélyes hely. A védekezés szervezeti keretei már adottak, de anyagi és személyi téren még sok a tennivaló.
Hosszas és tartalmas beszélgetést folytattak a résztvevők. Messze nem csak az it-eszközökről és használatukról volt szó – ami ebben a körben több, mint érthető. Pedig minden jelenlevő gyakorlott internethasználó, többen aktívak is: van, aki weboldalt szerkeszt, blogol, informatikát tanít.
Az ősszel sikeresen lezajlott frekvenciatender után a szolgáltatók számára pillanatnyilag nem szűkös, de természetéből adódóan korlátos erőforrás a frekvencia. Ezzel együtt mind a hatóságnak, mind a piaci szereplőknek már a 2020 utáni időkre kell készülniük.
A jövőkutatók között érezhették magukat az Infotér konferencián a mobilfizetésről szóló kerekasztal-beszélgetés hallgatói, hiszen többek között olyan jóslatok hangzottak el, mint hogy néhány év múlva nem lesz papírpénzforgalom, illetve feleslegessé válnak a hagyományos pénztárcák.
Gyorsan és kiszámíthatatlanul változó jogszabályi környezet miatti fejlesztési kényszer, szűkös választék az igazán jó informatikusokból, gyengülő utánpótlás – a nagy intézményi vásárlóknak elsősorban nem a technológiával gyűlik meg a bajuk, ha informatikáról van szó. Kerekasztalunkon jelen voltak a pénzügyi és távközközlési szektor, valamint az autóipar képviselői is.
Hat év múlva központosított, digitalizált egészségügynek kell futnia Magyarországon, ez körülbelül a legfontosabb informatikai gigaprojekt. Ezt járták körül a résztvevők a kerekasztal-beszélgetés során.
Aktív, de kiszámítható állami szerepvállalást várnak el a távközlési ipar nagy szereplői az államtól, amikor a digitális Magyarország felépítése a cél – derült ki vezetőik megszólalásaiból.
Jelenleg két makroregionális stratégia működik az Európai Unió keretei között: a Balti-tengeri Stratégia, amelyet 2009‑ben fogadtak el, illetve a Duna Régió Stratégia (DRS), amely 2011‑ben a magyar elnökség egyik legnagyobb eredményeként került elindításra. (2014 végén elfogadják a harmadik, Adria‑Jón-tengeri stratégiát is.)
2010 óta tekintélyes távközlési szolgáltatási portfóliót halmozott fel az állam, amelyben egyaránt van vezetékes, mobil és műholdas kompetencia is. A rövid távú cél a szolgáltatások integrálása, de nem elképzelhetetlen, hogy az állami vállalatok a versenypiacon is megjelennek.
Az átlagos újságolvasó számára is ismert, hogy a kibernetikai bűnözés és a már hagyományosnak mondható gazdasági és ipari kémkedés mellé az utóbbi években felfejlődött az állami célú kibernetikus kémkedés is. A kormányzati szervek önmagukban nem képesek megteremteni az it-biztonságot, ehhez a nem kormányzati szervek együttműködése is szükséges.
A magyar kormányzat illetékesei is tisztában vannak azzal, hogy a kibertér elkerülhetetlen, de veszélyes hely. A védekezés szervezeti keretei már adottak, de anyagi és személyi téren még sok a tennivaló.
Hosszas és tartalmas beszélgetést folytattak a résztvevők. Messze nem csak az it-eszközökről és használatukról volt szó – ami ebben a körben több, mint érthető. Pedig minden jelenlevő gyakorlott internethasználó, többen aktívak is: van, aki weboldalt szerkeszt, blogol, informatikát tanít.
Az ősszel sikeresen lezajlott frekvenciatender után a szolgáltatók számára pillanatnyilag nem szűkös, de természetéből adódóan korlátos erőforrás a frekvencia. Ezzel együtt mind a hatóságnak, mind a piaci szereplőknek már a 2020 utáni időkre kell készülniük.
A jövőkutatók között érezhették magukat az Infotér konferencián a mobilfizetésről szóló kerekasztal-beszélgetés hallgatói, hiszen többek között olyan jóslatok hangzottak el, mint hogy néhány év múlva nem lesz papírpénzforgalom, illetve feleslegessé válnak a hagyományos pénztárcák.
Gyorsan és kiszámíthatatlanul változó jogszabályi környezet miatti fejlesztési kényszer, szűkös választék az igazán jó informatikusokból, gyengülő utánpótlás – a nagy intézményi vásárlóknak elsősorban nem a technológiával gyűlik meg a bajuk, ha informatikáról van szó. Kerekasztalunkon jelen voltak a pénzügyi és távközközlési szektor, valamint az autóipar képviselői is.
Hat év múlva központosított, digitalizált egészségügynek kell futnia Magyarországon, ez körülbelül a legfontosabb informatikai gigaprojekt. Ezt járták körül a résztvevők a kerekasztal-beszélgetés során.
