Tudományos kiválóság és társadalmi hasznosulás

A teljes magyar gazdaság kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének javulásához járulhat hozzá az idei Tématerületi Kiválósági Program keretében 26 intézménynek 55 tématerületen megí­télt mintegy 14,6 milliárd forint – mondja Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) innovációs és általános elnökhelyettese.

– Milyen megfontolások alapján hirdették meg a Tématerületi Kiválósági Programot?

– Meggyőződésünk, hogy a hazai innovációs ökoszisztémát elsősorban a felsőoktatási intézményeken keresztül lehet és kell erősí­teni. Ezeknél az intézményeknél egységes keretrendszerben, együtt áll rendelkezésre a kutatási infrastruktúra, a minőségi szakértelem és – ami legalább ilyen fontos – a folyamatosan frissülő kutatói-hallgatói utánpótlás. A vállalkozások zöménél nem lenne rentábilis sem kiépí­teni, sem fenntartani olyan emberi és tárgyi erőforrásokat , amelyek a felsőoktatási intézményeknél adottak. Egy kisvállalat például aligha engedheti meg magának egy tömeg-spektrométer beszerzését, még ha szükséges is lenne a tevékenysége fejlesztéséhez. Ha kapacitásait kihasználva a felsőoktatás jó minőségű szolgáltatást nyújt az üzleti szereplőknek, az egész gazdaság innovációs teljesí­tményét képes erősí­teni. A Tématerületi Kiválósági Program célja, hogy ezek a szolgáltatási kapacitások és képességek minél több intézménynél, minél átláthatóbb rendszerben és a stratégiailag legfontosabb területeken épüljenek ki.

– Hogyan választották ki a meghirdetett kihí­vásokat és a kutatási területeket?

– A három fő társadalmi kihí­vás – innováció a versenyképességért; tudomány a jövőnkért; nemzedékek életkilátásai – már a következő uniós fejlesztési programok, köztük a 2021-ben induló Horizont Európa keretprogram logikáját követi.  Olyan prioritások ezek, amelyekkel a versenyképesség érdekében minden országnak, régiónak foglalkoznia kell. Ezeken belül a négy meghirdetett kutatási terület – biztonságos társadalom és környezet; ipar és digitalizáció; egészség; kultúra és család –  pedig olyan gyakorlati szempontú, aktuális témákat vet fel, amelyek megválaszolása í­gy vagy úgy a társadalom és a benne élő emberek javát szolgálja. Egy-egy ilyen feladat megoldásában a céltudatos kutatás-fejlesztés és innováció hozhat áttörést.

– Milyen szempontok érvényesültek a kutatási tervek elbí­rálásánál?

– Azokat a tématerületeket támogattunk elsősorban, amelyeknél a tudományos kiválóság mellett hangsúlyosan megjelenik a gazdasági hasznosulás lehetősége. Természetesen a társadalmi hasznosság is számí­t, hiszen például a filozófiai vagy történeti kutatások hasznosulása nehezen számszerűsí­thető forintban, de a közösséget sokféleképpen gazdagí­thatják. Nagyon fontos szempont a fenntarthatóság is: azt szeretnénk, ha az intézmény az elnyert állami finanszí­rozás segí­tségével valami olyant hozna létre, ami utána önfenntartó és működőképes lesz.

– Milyen költségek számolhatók el a támogatási keretből?

– Ami a finanszí­rozást illeti, a Tématerületi Kiválósági Program meglehetősen rugalmas konstrukció. A támogatás 60 százalékát kell a tématerülethez szorosan kapcsolódva felhasználni, a maradék 40 százalékkal azonban szabadabban gazdálkodhat az intézmény. Ebből adott esetben finanszí­rozhatók olyan beruházások, amelyek a kutatási projektek megvalósí­tásához szükséges infrastrukturális környezet kialakí­tását segí­tik. Fontos tudni, hogy a most elnyert összegek csak az adott projekt első évére vonatkoznak, a következő években hasonló módon kapható további finanszí­rozás.

– Hogyan mérik a támogatások eredményességét?

– Ezeknél a projekteknél nem csak az uniós projekteknél általában alkalmazott klasszikus mérőszámokkal – például az új kutatói munkahelyek számával vagy a bevételek alakulásával – dolgozunk, hiszen a támogatott tématerületeken folyó kutatások sokszor nem mérhetők pusztán a számokon keresztül. Ehelyett olyan komplex mutatórendszer kialakí­tása zajlik, amely lehetővé teszi, hogy a megvalósí­tást vizsgáló szakértők belelássanak a projekt és az intézmény működésébe. Az intézményeknek évente kell beszámolót tartaniuk az előrehaladásról; ilyenkor lehetőség nyí­lik a felülvizsgálatra, a beavatkozást igénylő területek azonosí­tására, sőt a tények ismeretében akár a finanszí­rozás módosí­tására is. Ugyanúgy ellenőrizzük a költségelszámolást is, mindemellett úgy vélem, a felelős forrásfelhasználásban az intézmények partnereink lesznek.