A szövőgéptől a felhőtechnológiáig

Az elmúlt évtizedek alatt teljesen átalakult a szoftverfejlesztés világa. Ahhoz, hogy megértsük a mai kor programozási paradigma-változásait érdemes egy gondolat erejéig visszatekinteni a múltjára, kialakulására.

A modern programozást két évszázaddal megelőzően, a 18. században Joseph Marie Jacquard lyukkártyák segí­tségével állí­totta be a szövőgépek mintázatát. A modell meglehetősen egyszerű volt, a szövet minden sorának megfelelően elhelyezkedett egy lyuk-pozí­ció, ahol van lyuk, ott megy a keresztszál. A gép előállí­tása ugyanakkor hosszú és bonyolult mérnöki munkát követelt, sok éven keresztül dolgoztak rajta mí­g elkészült, majd folyamatosan finomí­tották, pontosí­tották. Ez a gép ugyanakkor cél-eszköz volt, csak és kizárólag erre a feladatra lehetett használni.

Sok matematikust, mérnököt foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne univerzális gépet csinálni, olyat, amit nem kell célfeladatra épí­teni, hanem valamilyen módon megmondhatjuk neki, hogy mit csináljon. Neumann János Alan Turing elmélete alapján megalkotta a Neumann-architektúrát, ami a mai napig leí­rja az elterjedt számí­tógépeink működési alapjait. Az pedig, hogy mit csináljon a számí­tógép, maga a programozás.

 

Amikor berobbant az internet…

A programozást eredetileg a Jacquard-kártyák által ihletett – az 1980-as évekig az IBM rendszereiben is használt – lyukkártyák segí­tségével végezték. A feladat azonban komoly szaktudást igényelt. Fortran, Cobol és számos Assembler nyelvben végezték a kódolást. Mai szemmel nézve faék-egyszerűségű feladatokat is hetekig tartott megtervezni, leprogramozni, lyukasztani, debuggolni úgy, hogy napokkal később kapjuk meg az eredményeket. Aztán jött hardverek tekintetében a mágnesszalag, mágneslemez, az egyre komolyabb processzorok, a személyi számí­tógépek és ezzel egyidejűleg a programozási hatékonyság növelése érdekében szoftver tekintetében az egyre absztraktabb programozási nyelvek. Ilyenek voltak kezdetben a Pascal, C, Basic, Smalltalk. Egyre fontosabb szerepet kapott a programozási módszertan (procedurális, moduláris) és költség-hatékonyság szempontjából egyre fontosabbá vált a kódok újrafelhasználhatósága, karbantarthatósága, mint erőforrás-gazdálkodás. A programozás úgy zajlott, hogy az elkészült specifikációk alapján a fejlesztők el tudták készí­teni a programokat, ami megfelelő tesztelés után éles üzembe állhatott. Egy-egy ilyen program-fejlesztési projekt során a technológia adott és a követelmények jól definiáltak voltak.

A ’90-es években az internet térhódí­tásával óriási lendülettel terjedtek el a hálózatba kapcsolt rendszerek, í­gy azok bonyolultsága, komplexitása is. A programozóknak egyre nehezebb dolga volt egy-egy domain (téma) megismerésével, ezért olyan módszerek jöttek létre, mint az Objektum-Orientált, melyek egyre közelebb hozták a programozást a való világhoz, egyre több olyan utasí­tás került egy programba, ami hamarabb megérthető, í­rható és olvasható. A szoftveripar újabb és újabb technológiai elemet hozott létre, hogy egyszerűsí­tsék a fejlesztők munkáját és növeljék hatékonyságukat.

 

Akárcsak a legojáték

A 21. század IT elvárásrendszere olyan komplex informatikai struktúrát kí­ván meg, melyeket a hagyományos követelményelemzési módszerekkel már nem lehet hatékonyan kielégí­teni. Ezért olyan keretrendszerek (például JavaEE, Spring, AngularJS, NodeJS) jöttek létre, melyekben legoelem-szerűen lehet a kész megoldásokat egymásra épí­teni, Szolgáltatás Orientált Architektúra (SOA) szemlélettel az egyes elemek csatlakozásai jól definiáltak, ezek megfelelő alkalmazása, integrálása és új szolgáltatások í­rása valósí­tja meg a programozást. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a követelmény-meghatározás és a programozás között már nincs túl nagy szakadék. Ha pontosan tudott, hogy mi a feladat, akkor kis túlzással már készen is van a fejlesztés: ergo nem tud elszakadni egymástól a megrendelő és a programozó. Ha viszont nincsenek rendszeres interakcióban, akkor nem olyan szoftver valósul meg, amit a megrendelő szeretett volna. Erre a problémakörre ad megoldást az egyre népszerűbb – IdomSoft által is vallott és bevezetés alatt lévő – agilitás, ami keretet ad az ilyen tí­pusú együttműködéseknek.

 

Hova jutott el a szakma 2019-re?

Mi mondható el, milyen is egy modern nagyvállalati szoftver? Emlí­thetnénk a felhőtechnológiát, de mivel mindenki, aki egy távoli szerveren futtat valamilyen szoftver-komponenst, már felhőt kiált, ez a kifejezés annyira amortizálódott, hogy inkább nem használjuk. Használjuk azonban azokat a tulajdonságokat, amik azt megtestesí­tik.

Nagyon magas absztrakciós szinten születik a kód, mindenki egy szeletét ismeri a teljes rendszernek, emiatt nagy összhangra van szükség ahhoz, hogy szinergikusan együtt tudjanak a komponensek működni. Azon túl, hogy a szoftverkiadás folyamatát gyorsí­tani (CI-CD) és szabványosí­tani (kódelemzés, biztonsági ellenőrzés) kell, ajánlatos a fejlesztést automata teszteszközök segí­tségével támogatni, hogy a fejlesztést követően minél kevesebb idő menjen el a minőségbiztosí­tással. A rendszerek infrastruktúrafüggetlensége okán érdemes konténerizációt használni, hogy a fejlesztői környezet minél kevésbé térjen el a majdani működési környezetétől.

Ez azonban nem csupán az üzleti szektorra érvényes. A magyar kormányzat számára is fontos például, hogy a részére készülő alkalmazások modern, versenyképes és szabályozott keretek között folytatható fejlesztések során jöjjenek létre, ezért egy egységes úgynevezett íllami Alkalmazás-fejlesztési Környezet (íAFK) kialakí­tását határozta meg. A környezet nem hoz létre új intézményeket, hanem a már meglévőket ruházza fel új szerepekkel a következő öt kiemelt célt szem előtt tartva:

– új alkalmazások fejlesztése az elavult technológiák kizárásával

– központi, naprakész forráskód-kezelés és kódminőség ellenőrzés

– sablonizált, nyilvántartott dokumentálás

– egységes technológiai szolgáltatások

– alacsony költséggel üzemeltethető technológiák.

Ezt az új alapokra helyezett állami célú szoftverfejlesztések keretében létrejövő hatékony környezetet az IdomSoft Zrt. alakí­tja ki és fejleszti tovább. Ezzel nemcsak egyszerűen programozást biztosí­tva, hanem szakértői támogatást nyújtva az alkalmazásfejlesztés minden egyes szereplőjének annak érdekében, hogy az alkalmazásfejlesztés eredményeként az állami célok teljesülése mellett a fejlesztők, mint ügyfeleink számára is valóban minőségi termék születhessen.

 

Karlócai Balázs, az IdomSoft Zrt. vezérigazgatója