Nagyot változott a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) feladatköre és szervezete az elmúlt egy évben, de Szijártó Zoltán elnök szerint terv szerint haladnak a rájuk bízott régi és új projektekkel.
– Mi a KIFÜ alapvető szerepe az államigazgatási informatikai fejlesztési projektekben?
– Egy évvel ezelőtt sokkal egyszerűbb választ tudtam volna adni erre. A KIFÜ hagyományosan projektvezetői, konzorciumvezetői, minőségbiztosítási vagy felügyelőmérnöki tevékenységet látott el uniós és hazai finanszírozású projekteknél. Tavaly szeptember elején, a minisztériumi háttérintézmények átszervezése során a Nemzeti Informatikai Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) jogutódlással beolvadt a KIFÜ-be. Ezzel egészen újfajta feladatok kerültek hozzánk: az egyetemeket, kutatóintézeteket és közgyűjteményeket ellátó akadémiai hálózat (HBONE) fejlesztése és működtetése, valamint az általános és középiskolákat kiszolgáló Sulinet fejlesztése és fenntartása. Ez annyiban mindenképpen nagy váltás, hogy a projektek megvalósítása mellett állandó szakmai feladatokat is ellátunk. 2016 augusztusának végén nagyjából 90 fős szervezet volt a KIFÜ; most 270 főállású és nagyjából ugyanennyi részmunkaidős munkatársunk van.
– Mennyire volt zökkenőmentes az integráció?
– Őszintén szólva, nem annyira, mint ahogy szerettem volna. Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy két, nagyon eltérő múlttal és szervezeti kultúrával rendelkező szervezetről van szó. Közös munkára, közös élményekre, közös sikerekre van szükség.
– Az elmúlt év két nagy projektje, az önkormányzati ASP kiterjesztése és a Szupergyors Internet Projekt (SZIP) indítása közül melyiket tenné az első helyre?
– Nem tudnám rangsorolni, mert mindkettő nagy munka volt, csak más jellemzőkkel. Az ASP egy korábban megkezdett fejlesztés kiterjesztése: a Közép-Magyarország régió mintegy 200 önkormányzata után országosan eddig nagyjából 1600 önkormányzatnál vezettük be a rendszert. Ez már nem annyira elméleti, mint inkább izommunka. A SZIP esetében viszont végig ismeretlen vizeken jártunk, miközben az is országos hatókörű, sokszereplős, több mint 60 milliárd forintos projekt.
– Januárban állt át az 1600 önkormányzat az ASP-re. Mennyiben volt más ez a projekt, mint a korábbi fázisok, és milyen tapasztalatokat szereztek azóta?
– A két korábbi fázis visszajelzéseit használva több helyen is alakítottunk a mostani projekten. Az önkormányzatok szakmai észrevételei alapján például módosítottunk egyes alkalmazásokon. A képzés keretében az igényekhez igazítva gyakorlatorientált, gazdálkodással összefüggő ismeretek oktatása is folyt. A képzéseket az egész országra kiterjedően meg kellett szervezni. Most, hogy ezeket a feladatokat megoldottuk, kibontakozhatnak az ASP előnyei. Sokkal egyszerűbb lesz például önkormányzati szinten is megvalósítani az elektronikus ügyintézést. A szakmai rendszerekből a szükséges adatok automatikusan bekerülnek a központi adattárba, így az adatszolgáltatási terhek nagy részétől is megszabadulnak az önkormányzatok. Nem utolsó sorban pedig komoly informatikai eszköz- és infrastruktúrafejlesztést is végrehajtunk.
– A SZIP esetében az látszik, mintha eddig inkább csak a szolgáltatók önerős fejlesztései valósultak volna meg, az uniós pályázatokkal támogatott hálózatépítés pedig lassan halad.
– A látszat egy kicsit csal. A SZIP meghirdetésekor a szolgáltatók bevállaltak önerős fejlesztéseket is azokon a területeken, ahol üzletileg és fizikailag is könnyebb a megvalósítás. Ezekkel értelemszerűen gyorsabban haladnak, hiszen saját hatáskörben dönthetnek, kisebb az adminisztrációs teher. A támogatott fejlesztések esetében meg kellett határozni a körzeteket, a támogatási arányt, ki kellett írni a pályázatokat, azokat értékelni, szerződést kötni, és így tovább.
De immár túljutottunk ezeken a fázisokon, és a monitoring rendszerben nagyon jól nyomon tudjuk követni, hogy hol tartanak a szolgáltatók. Gerinchálózatot lefektetni nyáron lehet, ez zajlik most. Ha ez megvan, erre már sokkal könnyebb és gyorsabb felfűzni az egyes végpontokat, ezért arra számítunk, hogy most év végén, jövő év elején ugrásszerűen megnő a lefedett körzetek száma, de az első fejlesztéseket már a nyáron átadták a szolgáltatók.
– Nyár elején lezárult a Sulinet fejlesztésének egy szakasza. Mit hozott ez, és merre haladnak tovább?
– A Sulinet egyike azoknak a fejlesztéseknek, amelyeket a NIIFI-vel örököltünk meg. Még a beolvadást megelőzően indult el a Sulinet hálózatfejlesztés ötödik fázisa, amelynek az volt a célja, hogy az általános és középiskolák internetkapcsolatának átlagos sávszélessége érje el az 50 megabit/másodpercet. Ezt meg is valósítottuk és ez teremtette meg az alapot a következő, most induló fázisnak, amely még ennél is ambiciózusabb célokat tűzött ki. Uniós és hazai források felhasználásával legkésőbb 2018 végére minden 500 fő alatti iskolában legalább 100 megabites, az ennél nagyobbakban 1 gigabites internetkapcsolat lesz. E nélkül nem lehetne sikerre vinni az oktatás digitális átalakítását sem. Rendkívül fontos, hogy a kormányzat ez esetben nem csak a kiépítéshez, hanem a későbbi működtetéshez is már most biztosítja a forrásokat. A sávszélesség bővítése mellett az iskolákban wifi-hálózatot is kiépítünk; a hat konvergencia régióban meg is jelentek az ehhez szükséges pályázatok.
