Szolgáltatások minél egyszerűbben

A következő két év során megvalósuló államigazgatási fejlesztések jelentős léptekkel visznek közelebb a szolgáltató állam irányába – mondja Bancsics Ferenc, a Belügyminisztérium politikai főtanácsadója. A lehetőségek teljes körű kihasználása azonban nem csak az államon múlik.

– Milyen stratégiai alapelvek és célkitűzések vezérlik a kormányzati-államigazgatási infokommunikációs fejlesztéseket?

– Többféle törekvésre is fel lehet fűzni a most folyó és tervezett fejlesztéseket, melyek közös nevezője a szolgáltató állam koncepciója. A cél, hogy az állam ne valami kellemetlenkedő mumusként jelenjen meg az ügyeit intéző polgár számára, hanem olyan szí­nvonalú szolgáltatásokat kí­náljon, amilyeneket az emberek a piaci szereplőktől megszoktak. Része a koncepciónak, hogy az ügyintézést minél közelebb vigyük az emberekhez. Ebbe természetesen beletartozik a kormányablakok rendszerének, a személyes ügyfélkiszolgálás infokommunikációs támogatása, és az online ügyintézés is. Szintén a hatékonyság növelése teszi szükségessé, sőt elengedhetetlenné az államigazgatási informatikai rendszerek konszolidációját, amelynek egyik eleme a kormányzati adatközpont bőví­tése.

– El tud-e szakadni az e-ügyintézés a közigazgatási szemlélettől, érthetőbbé tudják-e tenni az ügyeket az állampolgárok számára?

– Ez mindenképpen kiemelt törekvés. Az ügysegédek és a kormányablakok munkatársai nemcsak egy-egy ügyet intéznek, egy ügyintéző pedig nem érthet ugyanúgy több száz ügyhöz, hanem adott élethelyzetben segí­tenek: mit tegyek, ha eladtam az autómat, ha gyerekem született. Az elektronikus térben már készül a személyre szabott ügyintézési felület, ahol a polgár egy, a saját ügyintézési viszonyainak és szokásainak megfelelően alakí­tható kezdőoldalról indí­thatja az ügyét, és a vele kapcsolatos összes közigazgatási esemény történetét megtalálja, függetlenül attól, melyik hatóság intézte azt. Cél, hogy minél szélesebbre bővüljön a teljesen elektronikusan elintézhető ügyek köre, egyaránt figyelembe véve az ügyfelek igényeit és a racionalitás határait is.

– Mi jelenti a legnagyobb feladatot a digitális állam megvalósí­tása során?

– Nem a technológiai megvalósí­tás, hiszen alapvetően a piaci viszonyok között már bevált módszereket kell alkalmaznunk. Elsődleges kihí­vás a nagyságrendekből adódik. Az államnak mind a közel tí­zmillió állampolgár potenciális ügyfele. A szolgáltatások, vagyis az államigazgatási ügyek száma is óriási: pár évvel ezelőtti felmérés szerint több mint 2300 ügytí­pus létezik, amelyekből persze nem érdemes mindegyiket digitalizálni, vannak ügyek, amelyek évente csupán néhány esetben fordulnak elő. A másik nagy kihí­vás a jogi környezet kialakí­tása. A közigazgatást egyszerűen fel kell készí­teni arra, hogy nemcsak papí­ron, hanem elektronikus úton is érkezhetnek kérelmek. Ennek egységes kezelésére született az e-ügyintézési törvény (2015. évi CCXXII. törvény), ebben szabályozunk olyan, korábban nem létező helyzeteket például, hogy miképp igazolunk vissza egy elektronikusan beadott dokumentumot, vagy hogyan mentesí­tjük a felelősség alól a polgárt, ha rendszerhiba miatt nem tudott eleget tenni a kötelezettségének. Jelentős eredménye a törvénynek, hogy az állami (például igazságügyi) vagy önkormányzati szervek is a hatálya alá tartoznak, és önként is lehet vállalni a hatálya alá kerülést, annak előnyeivel és kötelezettségeivel az egységesen magasabb szí­nvonalú szolgáltatásnyújtás érdekében.

– Emlí­tette a kormányzati adatközpontot. Milyen elvek alapján folyik annak bőví­tése?

– A Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató 2013 óta működteti az általános célú kormányzati szolgáltatásokat kí­náló központi adatközpontot. Ha belegondolunk, hogy egy korábbi felmérés alapján több mint 700, legalább tí­z szervert tartalmazó számí­tógépterem van állami kezelésben, egyből érthető, mennyire képes javí­tani a biztonságot, a rendelkezésre állást, a költséghatékonyságot és az átláthatóságot egy központi adatközpont. A mostani bőví­tés nemcsak a kapacitások növelését célozza, hanem újabb helyszí­n bevonásával, a georedundancia erősí­tésével a működésbiztonságot is tovább növeli. A kiviteli tervek már elkészültek, most a beszerzések előkészí­tése van soron és jövőre fejeződhet be a projekt. Az új infrastruktúrán még több felhasználót szolgálunk ki és újabb alkalmazásokat is bevonunk, számos nagy rendszer migrációja szerepel a tervben.

– Miként döntik el, hogy milyen szolgáltatásokat, alkalmazásokat futtatnak a kormányzati adatközpontból?

– A távlati cél, hogy elváljon egymástól a szakirányí­tási feladatok végrehajtása, szakrendszerek működtetése és az ehhez szükséges informatikai eszközpark üzemeltetése. A közigazgatási folyamatokhoz, ügyekhez az egyes szakintézmények, szervezetek értenek, a NISZ-nél viszont azt tudjuk, hogy a várható igényekhez miként kell méretezni az informatikai rendszereket és milyen kiszolgáló infrastruktúra szükséges a biztonságos működéshez. Példának okáért nem szólunk bele abba, hogy mi legyen az e-recept fejlécében, de az alapokat, az informatikai eszközöket biztosí­tjuk a működéséhez. Az adatközpont egyaránt képes lesz infrastruktúra, platform és szoftverszolgáltatások nyújtására, í­gy sokféle igényt ki tud elégí­teni a kormányzati intézmények és az önkormányzatok felé is. Az önkormányzati ASP lesz a kiterjesztést követően az egyik legnagyobb kiszolgált rendszer.

– Mikor lesz az átlagpolgár számára is kézzelfoghatóan érezhető, hogy nagyot lépett előre az ország a digitális közszolgáltatások felé?

– A következő egy-két év mindenképpen fordulópont lesz. A korábbi időszakok nagy projektjei inkább a jogi és az infrastrukturális hátterek megteremtését szolgálták. Ezen már nagyrészt túl vagyunk, bár jelenleg is zajlanak fejlesztések (mint például a kormányzati gerinchálózat kiterjesztése), í­gy a következő két évben olyan programokra koncentrálhatunk, amelyek eredményeit, hasznát az állampolgárok is sokkal jobban érzik, összhangban a legnagyobb finanszí­rozási eszköz, a Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Operatí­v Program (Kí–FOP) fő céljaival is.

Ugyanakkor hangsúlyozom, ez nem csak állami feladat. Vegyük például az e-személyit. Azon túl, hogy nagybiztonságú azonosí­tó okmány, tároló eleme szolgáltatások igénybevételére is alkalmassá teszi. Kérhető hozzá elektronikus aláí­rás, készí­thetők hozzá alkalmazások, vagyis az alapokat lefektettük. Az viszont nem rajtunk múlik, hogy ezeket felhasználva két gazdasági szereplő a szolgáltatásait igénybe véve megvalósí­tja-e majd az elektronikus dokumentumcserét, teljesen elektronikus úton köti-e a szerződéseit vagy egy közlekedési társaság beépí­ti-e az elektronikus jegyrendszerébe. A BM és az irányí­tása alá tartozó intézmények készek az igények fogadására és a partnerségre.