Tárolókapacitást bővíteni viszonylag egyszerű, de a lényeg nem ott van, hanem a tárolórendszerek intelligenciájának növelésében.
Minden cégnek meg kell birkóznia a folyamatosan növekvő adatmennyiség okozta problémákkal. A nagy gondot nem is igazából a tárolás jelenti, mert újabb és újabb merevlemezeket könnyű egymás mellé pakolni, mondja Dancsi András, az EMC Magyarország cégvezetője. Így azonban legfeljebb „buta” tárolórendszert kapunk, amelytől a teljes informatikai infrastruktúra teljesítménye nem lesz nagyobb. A problémákat nem lehet egyszerűen a kapacitás növelésével kezelni – olyan új funkciók kellenek, amelyek egyrészt lehetővé teszik, hogy lehetőség szerint kevesebb adatot kelljen tárolni a lehető legköltséghatékonyabb módon, másrészt azokat minél gyorsabban el lehessen érni.
Fejlődő intelligencia
Ennek megfelelően vezet be új eszközöket és funkciókat az EMC is. 2008-ban jelentek meg külső tárolórendszereiben az SSD-k: a flash memória alapú, mozgó alkatrész nélküli tárolók alacsony fogyasztás mellett óriási adatátviteli sebességet kínálnak. Az SSD-k új lehetőségeket nyitottak a többrétegű tárolásban is: ez azt jelenti, amikor a tárolt adatokat a használat jellegétől függően különféle eszközökön helyezik el. A leggyakrabban használt és legnagyobb sebességet igénylő adatok (például az operatív adatbázis) lehet a villámgyors, kisebb kapacitású SSD-ken; később, amikor már ritkábban van rájuk szükség, átkerülhetnek a 15 ezres fordulatszámú, nagysebességű csatolóval ellátott merevlemezekre; még később pedig a lassabb, de olcsó és nagy kapacitású merevlemezekre.
Az EMC által 2010-ben piacra vitt automatikus rétegezés (automatic tiering) mindezt önműködővé is tette: a felhasználóknak nem kell az adatok osztályozásával foglalkozni, mert a rendszer „szemmel tartja”, hogy az egyes adatokra milyen gyakran van szükség, és annak megfelelően, emberi közbeavatkozás nélkül helyezi egyik diszktípusról a másikra az adattartalmat.
Az idei év újítása a VFCache: ez egy szerverbe helyezhető, félvezető alapú tárolókártya, amely révén még a tárolóalrendszerig sem kell elmenni a leggyakrabban használt adatokért, mert azok már közvetlenül a szerverben is elérhetők lesznek. Ennek köszönhetően a rendszer válaszideje még rövidebb, teljesítménye még nagyobb lehet.
„A tárolókapacitás növelése nem nagy kunszt. Az igazi különbséget az jelenti, hogy a tárolórendszer milyen szolgáltatásokat kínál: ezt pedig túlnyomó részben a szoftver határozza meg. Éppen ezért igazából a szoftver, illetve a különböző elemek funkciói és összehangoltsága különbözteti meg egymástól a gyártókat, nem a tera- és petabájtok puszta száma”, mondja Dancsi András.
A számok tükrében
A piaci adatok ennek a stratégiának az életképességét látszanak igazolni. Érdekes módon nem azok a cégek nőttek nagy mértékben, amelyek az infrastruktúra minden elemét kínálják, hanem a specialisták (mint az EMC is), amelyek csak egy területen mozognak, de ott igazi szakértelmet tudnak felmutatni, idézi az IDC megállapításait az EMC cégvezetője.
2011-ben a külső tárolórendszerek világpiaca az IDC szerint 10,6 százalékkal nőtt az értéket, és több mint 20 százalékot a leszállított tárkapacitást illetően. Ugyanezen idő alatt viszont az EMC közel 24 százalékkal tudta növelni értékesítéseit, tehát kétszer akkora ütemben bővült, mint a világpiac. Az EMC viszont nem csak a piac egészéhez, hanem a vetélytársakhoz képest is tudta növelni előnyét. A mintegy 6,7 milliárd dolláros forgalom 28,5 százalékos piaci részesedésre volt elég. Ez nem csak 3 százalékponttal múlja felül a 2010-es részarányt, de több mint kétszerese a következő piaci szereplő részesedésének.
A magyar leányvállalat teljesítménye bizonyos értelemben még ezt is felülmúlta. Miközben a hazai piac mérete 10 százalékkal csökkent, az EMC jó húsz százalékkal növelte forgalmát Magyarországon. Ezt nem kis részben a középkategóriás VNX rendszernek köszönheti, amely bebizonyította, hogy a korábbi vélekedéssel ellentétben az EMC tárolóeszközei nem csak a nagyvállalatok számára elérhetők és megfizethetők.
Dancsi András szerint ezt bizonyítja az is, hogy hazai vetélytársaik csak úgy tudnak versenyezni velük, ha szűkebb funkcionalitást biztosító rendszereket kínálnak az ügyfeleknek, mondván, az is megfelelő a helyi igényeknek. Pedig a növekvő adatmennyiség kezelése itthon is mind több gondot okoz, és a „buta” eszközöket választva a felhasználók pontosan azokról a fejlett funkciókról maradnak le, amelyeket az iparág fejlődése az elmúlt néhány évben széles körben elérhetővé és könnyen alkalmazhatóvá tett, teszi még hozzá a cégvezető. (X)
(X)
