Véghajrá és újratervezés

Lassan véget ér az EU jelenlegi tervezési ciklusa, jövő év végére el kellene költeni, de legalábbis le kellene kötni a még lehívható összegeket. A tempó sokak szerint még mindig lassú, a kormány (most is) ígéri, hogy begyorsít. Ha nem sikerül, beragadnak a pénzek, s füstbe megy az NMF forrásduplázásra irányuló terve.

Jelenleg olyan tervezési ciklus vége felé közeledünk, amelynek során a kormány számos tapasztalatot szerzett, negatívat is. Többek között nagyon nehezen tudjuk a rendelkezésre álló forrásokat felhasználni, valamint sok esetben a különböző intézmények messze nem a remélt hatékonysággal dolgoztak a forráselosztásban, forrásfelhasználásban. S ez a megállapítás nem csak az államigazgatási szervezetekre igaz – mondta a szeptemberi itbusiness club felvezetőjében Vályi-Nagy Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkára.

Duplázni szeretnének

A helyzet megváltoztatása érdekében a tárca – a versenysemlegességet szem előtt tartva – ötpontos programtervezetet készül összeállítani, amelyet társadalmi vitára is fog bocsájtani.

Ennek legfontosabb célkitűzése az lesz, hogy a 2014–2020-as tervezési időszakban olyan erős pénzügyi háttér álljon rendelkezésre, amely lehetővé teszi a szektor számára egyrészt a növekedést, másrészt a források jelenleginél hatékonyabb felhasználását, kisebb adminisztratív terhek mellett. A jelenlegi, 2007–2013-as ciklusban összességében mintegy 230–250 milliárd forint áll rendelkezésre infokommunikációs célú feladatok finanszírozására. Ez nem túl magas részarány a teljes, Magyarországnak megítélt 8200 milliárd forintos uniós támogatási keretben. Ennek az összegnek mára körülbelül a kétharmadát költötték el, illetve kötötték le. Több pályázat esetében viszont a keretet nem használták ki, egyrészt azért, mert a pályázók nem tudtak megfelelni a feltételeknek, másrészt mert a keret időközben kimerült.

Az NFM el szeretné érni, hogy a következő ciklusban nagyobb – ha lehet, kétszer akkora – szeletet kapjon a tortából az infokommunikáció. Az elosztásról egyébként már folynak az előkészítő tárgyalások mind idehaza, mind az Európai Unió különböző bizottságaiban. A tárgyalásokon fontos kérdés, hogy a forrásokat Brüsszel ossza-e el, vagy nemzeti szinten történjen az osztozkodás, illetve mekkora legyen a kettő aránya.

Jó lenne, ha az uniós tagállamokban dőlne el a támogatás mértékének és kedvezményezettjeinek kérdése olyan fontos területeken, mint például a szélessáv. Ez esetben ugyanis a kis országok cégeinek nem kellene megküzdeniük a nemzetközi nagyvállalatok brüsszeli lobbierejével.

Intézményrendszer

Mindeközben az EU digitális menetrendje számos olyan, meglehetősen optimista célt tartalmaz, amelyekről bebizonyosodott az elmúlt időszakban, hogy végrehajtásuk időben, térben folyamatosan csúszik, átlagosan 3–5 évet. Ugyanez valószínűsíthető a 2015–2020 közötti időszakra is, akár a digitális írástudás, a szélessávú lefedettség vagy az e-közigazgatás vonatkozásában. Már csak azért is nehéz lesz tartani a határidőket, mert nincsenek egységes európai elképzelések arról, hogy hol milyen típusú megoldásokat kell előnyben részesíteni.

A források biztosításán túlmenően fontos a megfelelő intézményrendszer is. A kormány arról is dönteni fog, hogy felül kell vizsgálni a pályáztatás teljes folyamatát, s a következő ciklusban olyan intézményrendszert kell létrehozni, amely lényegesen egyszerűbbé teszi a kifizetéseket. Ma jó esetben 80–90 nap telik el a pályázat beadásától a támogatási szerződés aláírásáig, ezt az időt kellene 20–30 nappal csökkenteni. Az ezt követő időszakban pedig arra kell összpontosítani, hogy a kedvezményezettek hatékonyabban, szervezettebben tudják felhasználni a forrásokat. Ez egyrészt a közbeszerzési folyamat, a szerződéskötés, másrészt a projekt teljes életciklusának, végrehajtásának a felgyorsítását jelenti.

Ennek érdekében a kormány új felügyeleti rendszert épít ki, benne projekttámogató egységgel. Ez az egység közvetlenül beavatkozhat a bürokratikus folyamatokba, hogy elhárítsa az akadályokat. A projekt haladását informatikai háttérrendszer is figyeli és támogatja, kötelező is lesz használniuk a kedvezményezetteknek. Mindezek jóvoltából az átlagosan 2,5–3 éves projektciklusok hossza remélhetőleg a felére csökken.

Nagyban támogatják ezt a folyamatot a kormányzati informatika koordinációjában bekövetkezett változások. Hosszú idő után kialakult az együttműködés az informatikai ágazatban hatáskörrel, jogosítvánnyal rendelkező szervezetek és intézmények között. Ennek eredményeképpen immár jobban, gyorsabban és hatékonyabban lehet képviselni az ágazat érdekeit, kezelni a napi problémákat, illetve stratégiai megoldásokat találni, és ezekhez kapcsolódó fejlesztéseket megvalósítani.

A koordináció másik fontos területe az intézményfelügyeleti tevékenység. Az érintett intézményi körrel jó együttműködést sikerült kialakítani a beszerzések, az informatikai üzemeltetés és a projektek kivitelezése terén.

Oktatás és adókedvezmény

A programban szerepelni fog a digitális írástudás fejlesztése is. Ezen a téren számos feladatot kell elvégezni a földrajzi egyenlőtlenségek, a korosztályi különbségek áthidalásában, a hátrányos helyzetek enyhítésében. Mindebben a kormány várja a társadalmi szervezetek és a piaci szereplők ötleteit, segítségét is. A TÁMOP 2.1.2. projekt egyébként a közelmúltban indult a támogatási szerződések megkötését követően, mégpedig ütemezetten, adminisztratív akadályok nélkül. A következő fázisban kerül sor az intézményrendszer kialakítására és a képzőcégek kiválasztására.

A tervezett program az oktatást is erősítené az alapképzéstől a felsőoktatásig. A felsőoktatásban ettől az évtől preferált helye van többek között az informatikának a felveendő hallgatók keretszámát illetően – más kérdés, hogy nem éltek a lehetőséggel, s maradtak üres helyek. Ennek a helyettes államtitkár abban látja az okát, hogy az általános és a középfokú oktatás nem helyez hangsúlyt arra, hogy a diákok kellő számban rendelkezzenek informatikai tudással, irányultsággal. A helyzet orvoslására a kormány akcióterveket dolgoz ki az oktatás mindhárom szintje számára. (Ennek némileg ellentmond, hogy – tárcaközi egyeztetés hiányában – a nemzeti kerettantervben mindössze heti egy óra informatikaoktatás szerepel a középiskolai tananyagban – a szerző megjegyzése.)

A programcsomag élénkítené a gazdaságot és ösztönözné a befektetéseket is. A tervek között szerepel, hogy az NFM, a Nemzetgazdasági Minisztérium hozzáállásától függően, szeretne ágazatspecifikus adókedvezményeket beépíteni a cégek működésébe. A tárca nyitott olyan kezdeményezésekre, ahol magyar termékek nemzetközi piacokra jutását kell támogatni.

A cél az infokommunikációs ágazatban olyan programok, ötletek megvalósítása, amely mind a hazai, mint a külföldi befektetők/beruházók részére lehetőséget biztosít munkahelyteremtésre, hosszú távú befektetésre, szolgáltatás- és termékfejlesztésre. Az ágazat teljesítménye a hazai és a nemzetközi gdp-n belül kiemelkedően jó, épp ezért minden eszközt meg kell ragadni a növekedési lehetőségek kiaknázása érdekében.

Fontos feladatok

Ha már szóba került az EU digitális menetrendje, Laufer Tamás, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke ennek kapcsán kiemelte az ikt-szektor fontos feladatait. A menetrend kitűzött célja ugyanis, hogy 2020-ra minden európai lakosnak legalább 30 mbps sebességű internet-hozzáféréssel, az európai háztartások legalább felének pedig a 100 mbps sebességű internetkapcsolattal kell rendelkeznie. Ez mindenki számára kiemelt jelentőségű, ugyanis a szélessávú hozzáférés 10 százalékpontos növekedése – a Világbank becslése szerint – a fejlett országokban a bruttó hazai termék (gdp) 1,21, a fejlődő államokban pedig 1,38 százalékos emelkedését eredményezi.

A túlélési technikák elsajátításával és a növekedés tudatos tervezésével van út a magyar informatikai vállalatok előtt. Ehhez fontos azonban a megújulás, ennek pedig két lényeges pillére társadalmi és iparági szinten is az oktatás, az innováció és a szerkezeti átalakulás. A törekvéseknek már mutatkoznak jelei. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az infokommunikáció a gazdaság egyetlen növekvő ágazatként az idén 4,5 százalékos javulást mutat az egy évvel korábbi adatokhoz képest.

Magyarország az Európai Szociális Alapból, a Kohéziós Alapból és a strukturális alapokból a 2007 és 2013 között rendelkezésére álló 25 milliárd euró 37 százalékát fizette ki eddig támogatásként az EKOP keretében. Ez a teljesítmény az uniós átlagnak felel meg, kihívást jelent azonban a maradék forrás felhasználása. Biztató, hogy 2015-ig van rá lehetőség, és hogy az önrészt 25-ről 15 százalékra csökkentették. A tavaly nyáron született kormánydöntés 40 fejlesztési konstrukciót sorol fel (köztük 2 pályázati konstrukciót és 38 kiemelt projektet). Ezek együttesen 57,5 milliárd forint e-közigazgatási fejlesztési forrás felhasználását teszik lehetővé a 2013. december 31-ig tartó időszakban. Ide tartozik az a tíz kiemelt egészségügyi projekt is, amelyek összesen 20 milliárd forint támogatásra számíthatnak.

Az EKOP egyébként csalódást okozott az iparágnak: az elmúlt egy évben alig egy-két projekt indult el. A kormány gyorsítási szándéka örvendetes, azonban a tényleges hatékonysághoz nagymértékben egyszerűsíteni kellene a közbeszerzési törvényt is.

GOP, CEF

Vannak más gondok is. A 2014-ben induló tervezési időszakban Brüsszel a gdp 2,5 százalékában határozta meg a kohéziós források egy tagállam által felhasználható felső határát. Mivel a magyar gdp a korábban előrejelzetthez képest lassabb ütemben fejlődik, hazánk akár 30–40 százalékkal kevesebb támogatáshoz juthat. Ha ez megtörténik, komoly szerkezeti átalakításokat kell végezni ahhoz, hogy a szükséges változások bekövetkezzenek az e-közigazgatásban.

Laufer Tamás egyidejűleg rámutatott, hogy a GOP keretében hozzáférhető források megfelelő ütemben fogynak. A rendelkezésre álló 950 milliárd forintból 750-nek már van gazdája. A maradékot jó volna olyan területekre költeni, mint például a szoftverinnováció, vagy lehetővé kellene tenni, hogy technológiát önállóan is lehessen vásárolni, nem összekötve más, nem ikt-beszerzésekkel, projektekkel.

A szélessávú körzethálózati fejlesztéseket támogató GOP 3.1.2. programról Vályi-Nagy Vilmos elmondta, hogy az eredetihez képest tetemesen megemelkedett a keretösszeg, amiből országosan jelentős fejlesztések hajthatók végre, elsősorban a leszakadófélben lévő megyékben. A programtól a tárca teljes szélessávú lefedettséget és számottevő kapacitásnövekedést vár, összhangban az EU digitális menetrendjével.

Laufer Tamás emlékeztetett, hogy létezik más forrás is, a Connecting Europe Facility (CEF). Ebben olyan kiemelt területek fejlesztésére különítettek el 50 milliárd eurót, mint a közlekedés, az energetika és a digitális kommunikáció, beleértve a hálózatfejlesztést. Ez utóbbira mintegy 10 milliárd euró jut, ezért kell versenyt futnunk olyan tagállamokkal, mint Németország és Franciaország.

Mártonffy Attila