Mire nyílnak ki a tárcák?

A gazdasági krízis következtében a digitalizáció megtorpant Közép-Európában. A térség országaiban 5,7 százalékos volt a visszaesés 2009-ben – az eurózónában 4,1, világméretekben 2,5 százalék. Ám ha a gdp-hez viszonyított informatikai kiadásokat nézzük, Magyarország az előkelő negyedik helyen áll.

Ellentétben olyan országokkal, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Kína, a közép-kelet-európai államok többsége óvatosan bánt a nagy kiadásélénkítő csomagokkal, s ahol volt is ilyen, az nem tartalmazott jelentős informatikai elemeket, ellenkezőleg: néhány kivételtől eltekintve a legtöbb közép-kelet-európai kormány a korábbi ict-kiadások szinten tartásával is beéri.

Olyan projektek kerültek előtérbe, amelyekhez nem feltétlenül van szükség új büdzsére, inkább csak a meglévő keretek terhére végeznek fejlesztéseket. Ezek közé sorolhatók a papírmunkát csökkentő elektronikus adóbevallási programok, a kormányzati adatkezelés és a munkafolyamatok átláthatóságát javítani hivatott projektek. Az e-adminisztrációs stratégiák megvalósításában Lengyelország és Oroszország vezet, Csehországban a 2011-re elkészülő elektronikus államkincstári projekt emelkedik ki.

Több kormány tervezi az online kormányzati szolgáltatásoknál használható elektronikus személyazonosító kártyák kibocsátását, amelyekkel szintén csökkenthető a papírmunka – szögezi le az a jelentés, amelyet az Oracle támogatásával készített az Economist Intelligence Unit.

Haszonkulcsok

Noha jelenleg szűkösek a források, a tanulmány szerzői szerint a térség országainak kormányai nem hagyják figyelmen kívül az internet-hozzáférés terjesztését, beleértve az elmaradott térségek lakosságát is. Ennek célja egyebek közt az állásteremtés és a gazdaság élénkítése, a kormányzati szolgáltatások vidéki elterjesztése, illetőleg a szélessávú hálózatok kiterjesztése s ezzel együtt kihasználtságuk javítása.

„Magyarország az elsők között, sok más országnál korábban kezdett nagy projektekre uniós forrásokat használni” – fogalmaz Füzes Péter, az Oracle Kelet-Európáért és a FÁK-ért felelős kormányzati igazgatója. A hazai kormányzati informatikai projektek közül a tanulmány az ügyfélkaput emeli ki, mint a maga nemében korai kezdeményezést, ugyanakkor, mutat rá Füzes Péter, az elemzők megjegyzik, hogy annak kihasználtsága (adóbevallását a lakosság körülbelül 8 százaléka intézte ezen keresztül) messze elmarad például a hasonló észtországi rendszerétől (91 százalék). Nem is csoda: míg nálunk a jelszót okmányirodákban lehetett átvenni, addig azt a balti országban egyszerűen kipostázták minden adófizetőnek.

Viszonylag új projektekről lévén szó, pénzben kifejezhető hasznot többnyire még nem tudtak felmutatni a megkérdezettek, az ügyfélkapuról is csak annyit sikerült felkutatniuk a tanulmány szerzőinek, hogy az a 2007-es évben mért 36-ról 34 percre csökkentette az útlevél-, jogosítvány- és személyiigazolvány-ügyek intézését. (A szerzők értesülései szerint teljes költséghaszon-elemzés idén várható.) Ellenpélda a cseh államkincstári rendszer, amelynek az elvárások szerint egyetlen negyedév alatt meg kell térülnie.

„Ez azért is érdekes – jegyzi meg Füzes Péter –, mert az informatikai beruházások megtérülését a politikusok, az informatikusok és az állampolgárok egyaránt kétellyel kezelik; gyakori álláspont, hogy az informatika olyan dolog, amire sok pénzt el lehet költeni, de a haszna nehezen mutatható ki.”

Stratégiák a jövőre

A politikai felfordulás a gazdasági válságok velejárója, és ez most sincs másképp. Közép-Kelet-Európa egyes kormányainak megvan a politikai tőkéjük ahhoz, hogy hosszú távú ict-stratégiákat dolgozzanak ki, míg mások kénytelenek a rövidtávú célok kijelölésére szorítkozni. Az elmúlt két év gazdasági nehézségei különbözőképpen tükröződtek a térség országainak infokommunikációs kiadásaiban és prioritásaiban. Bulgáriában, Észtországban, Horvátországban, Lengyelországban, Oroszországban, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában és Törökországban a nehéz gazdasági körülmények ellenére sem vettek vissza a kiadásokból. Más országok – így Csehország, Görögország, Lettország, Litvánia és Magyarország – kormányai a nagy kiadásokkal járó, többéves távlatú ict-programok helyett a gyorsabb megtérüléssel járó terveket részesítik előnyben, míg Albániában, Bosznia-Hercegovinában és Ukrajnában a kiadások drasztikus csökkentését választották – áll az elemzésben.

Ám az egyes közép-kelet-európai országok informatikai stratégiájában a válság hatására bekövetkezett változások szerinti hármas csoportosítás mögött árnyaltabb kép is felrajzolható, egyes országokat más-más meggondolások motiválhatták döntésükben – mutat rá Komáromi Zoltán, az IDC Hungary ügyvezető igazgatója.

Szerinte az első csoportban vannak olyan országok, amelyek az informatikát vagy ezen belül az elektronikus kormányzati szolgáltatásokat stratégiai ágazatként kezelik (például Románia, Bulgária, Észtország), és ezt a megközelítésüket a válság hatására sem adják fel. Oroszország, Románia és a balti államok esetén a teljes informatikai költés zuhanása 2009-ben eléri a 27–35 százalékot. Ezekben az országokban a vállalati it-költés pánikszerű visszafogása mellett elemi gazdasági érdek, hogy a kormányzat segítse az informatikai szektor túlélését.

„Másutt, így Horvátország vagy Románia esetében a döntésben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy a kormányzati informatikai szolgáltatások szintje elmarad a régiós és EU-s átlagtól, és a felzárkózás kormányzati szándék. Magyarországon és Csehországban a vállalati it-piacok kevésbé reagáltak szélsőségesen a fenti példákhoz képest. Ennek ellenére a kormányzat és elsősorban az EU-s finanszírozású projektek jelentős szerepet játszottak a krízis hatásainak tompításában” – mondja Komáromi Zoltán.

A brit elemzők ugyanakkor kiemelik: a kiadások lefaragása ellen szól például az, hogy – bár a gazdasági visszaesés Közép-Kelet-Európában is a munkanélküliség és az államháztartási hiány növekedésével járt együtt – a népesség öregedése a társadalom- és egészségbiztosítási kiadások növelését igényli, és ehhez hosszú távú informatikai projektek társulnak. Másfelől nézve viszont éppen az idősebb állampolgárok látszanak kimaradni az információs társadalomból; az a korosztály, amelynek visszaterelése a munkaerőpiacra az európai kormányok elemi érdeke.

Hogy mennyire akut problémáról van szó, azt az ITTK kutatása világítja meg. Hazánkban jelenleg körülbelül 3,8 millió 50 évnél idősebb ember él, de az 50–75 év közöttiek 28 százaléka nem használ mobiltelefont, 61 százaléknak pedig nincs otthon internet-hozzáférési lehetősége. Molnár Szilárd kutatási igazgató szerint nincsenek társadalmi üzenetek arra vonatkozóan, hogy az információs társadalom „mit kezdjen” az idősekkel, illetve mit kezdjenek az idősek az információs társadalommal.

Jöjjenek az ötvenesek!

„Számos nemzetközi szervezet, statisztikai hivatal meghatározása szerint időseknek a 75 év felettiek tekinthetők, miközben hazánkban a munkaerőpiacon már a 45 év felettieket idősként definiálják” – fűzi hozzá a kutatásvezető. A szellemi aktivitás és az infokommunikációs eszközök kölcsönhatását vizsgálva az ITTK felmérése megállapította: a gazdasági aktivitást leginkább a szellemi állapot, a szellemi aktivitást viszont legerősebben az ict-eszközök használata befolyásolja. Márpedig ha a digitális világ eszközeinek kimutatható hatásai vannak az idősek életminőségének javítására, erre az államnak kiemelt figyelmet kell szentelnie.

„Csak egy rugalmas, dinamikus, változásra, változtatásra képes értékrendszer birtokában képesek az emberek, nagyobb embercsoportok és maga a társadalom olyan intellektuális klímát teremteni, amelyben a ‚fejlődés’, az ‚innováció’, a ‚változás’, a ‚megújulás’ maga is érték. Ezzel felértékelődnek mindazok a technikai eszközök – adott esetben: infokommunikációs eszközök –, amelyek a gyorsuló fejlődést garantáló gyors és hatékony információszerzés, feldolgozás, továbbítás, kommunikáció lehetőségét biztosítják” – fogalmaz Krémer András szociológus.

„Ha a fejlődés legfőbb forrása az önmagát tökéletesítő ember, akkor olyan társadalmi intézményeket, mechanizmusokat, szabályozási rendszereket stb.-t kell ösztönözni és alkalmazni, amelyek egyfelől szolgálják az infokommunikációs eszközök legszélesebb körű elterjesztését, másfelől növelik azt a tudást és képességet, amely szükséges ezeknek az eszközöknek az egyre magasabb szintű kihasználásához” – teszi hozzá.

Változó e-készültség

Már korábban is több tanulmány kimutatta az infokommunikációs fejlettség és a gazdasági növekedés közötti összefüggéseket. Például az egyesült államokbeli információtechnológiai és innovációs alap 2007-es kutatása szerint az amerikai munkaerő termelékenységének 1995 és 2002 között mért javulását legalábbis kétharmad részben az informatikának köszönhette.

Az a megállapítás is megalapozott, hogy az adott ország gazdasági sikerei teremtik meg az infokommunikációs infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésének lehetőségét, így járulva hozzá az állásteremtéshez és a további növekedéshez. Ez az önmagát erősítő ciklus persze inkább csak közép- és hosszútávon ismerhető fel. Az azonban tény, hogy erős korreláció van az egyes közép-európai országok digitális fejlettsége és egy főre jutó nemzeti összterméke között – hangsúlyozza az Economist Intelligence Unit elemzése.

A britek szerint az infokommunikációs szektor hozzájárulása a gdp-hez a térségben Magyarországon az egyik legmagasabb: 11 százalék körül alakul. (A tizenhét ország átlaga 7 százalék.) Minthogy azonban Magyarországon már a 2008–2009-es válság előtt is gyengélkedett a gazdaság, a jövőbeli ict-kiadásokkal kapcsolatos terveket legalábbis óvatosan kell kezelni – emlékeztetnek az elemzők.

Hozzáteszik: szeptemberben azonban a kormány elfogadott egy infokommunikációs akciótervet (lásd lapunk 2009/45. számában), amely a felhasználható forrásokat bizonyos kiemelt projektekhez rendeli. Ha a következő kormány is továbbviszi ezt a tervet, orvosolhatja az e-kormányzati szolgáltatások használatában mutatkozó lemaradást, hiszen semmivel sem magyarázható, hogy az ügyfélkaput mindössze 800 ezer fő veszi igénybe, míg az online banki szolgáltatásokat 2 millió.

Pedig az irány, mármint az oktatás és az infrastruktúra fejlesztése jó – véli Pettkó András országgyűlési képviselő. Az infrastruktúra, azaz az elérhetőség azonban nem fejlődik látványosan. Szerinte a közintézményeket wifi hotspotokkal kellene ellátni, és olyan akciót is el tud képzelni, hogy minden középiskolát befejezett tanulónak mobilinternet-kártyát adjanak az érettségi bizonyítvány mellé.

Elmaradásunk van a politikus szerint például a beágyazott „zöld” intelligencia használatában is. Kevés iroda- és középületben működik olyan megoldás, amely a riasztó bekapcsolásakor csökkenti a fűtést vagy a hűtést, ahogy a közlekedést segítő intelligens rendszerek bevezetése sem halad valami gyorsan – gondoljunk az utastájékoztató, a parkolássegítő, az automatikus közlekedésirányító rendszerekre vagy az elektronikus jegy bevezetésére.

Bódi Gábor infokommunikációért és e-közigazgatásért felelős szakállamtitkár viszont kiemeli: 2009 januárjától az ügyfélkapu-regisztrációval rendelkező felhasználók (többségük az adó- és járulékbevallást, a mezőgazdasági adatszolgáltatást, illetve a vámügyintézést használja) automatikusan e-mail-értesítést kapnak arról, ha személyi igazolványuk, vezetői engedélyük vagy útlevelük érvényességi ideje a végéhez közeledik.

Az Országgyűlés 2009. június 15-én ellenszavazat nélkül elfogadta az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényt, amely végrehajtási rendeleteivel együttesen szabályozza az elektronikus közszolgáltatások nyújtásának és igénybevételének módját.

Ez – és több, jelenleg még futó projekt, így az elektronikus fizetés kialakítása, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. évi 123/EK irányelv implementálása – megteremti a lehetőségét annak, hogy a jövőben az állampolgárok még több elektronikus közszolgáltatás közül választhassanak az élethelyzetüknek megfelelően – fűzi hozzá a szakállamtitkár, aki fontosnak tartja még hangsúlyozni, hogy jelenleg több mint 2000 eMagyarország-ponton közel 1300 képzett eTanácsadó segíti az állampolgárokat eligazodni az elektronikus ügyintézés és az internet világában.

Alapvetően bölcsen járt el a kormány, amikor milliárdokat irányzott elő az akciótervben az oktatás és képzés fejlesztésére, ugyanakkor viszont például az önkormányzati informatikai fejlesztésekről nem mondható el, hogy azok teljes mértékben átgondoltak lettek volna – összegez Kornai Gábor, az AAM elnöke. Szerencsétlen, a mozgásteret erősen szűkítő megoldás – mondja –, hogy az informatikai alkalmazási projekteket az önkormányzatok uniós támogatásból, viszont az eszközöket közbeszerzési eljárásban kiválasztva valósítják meg.

Az alkalmazásszolgáltatási koncepció várhatóan változtat ezen a helyzeten.

Ciklusokon átívelve

„Az EIU által leírt, a hatékonyságnövelést és megtérülést jobban figyelembe vevő kormányzati informatikai szerepvállalás valóban érzékelhető, de messziről sem tekinthető általánosnak. Ugyanakkor ez az elmozdulás hosszabb távon lényeges pozitív eredménnyel járhat az informatikai cégek számára is, mivel újra felértékelheti az informatika szerepét, presztízsét a kormányzatban, oldhat a sokszor merev beszállítói viszonyokon, és bizonyíthatja, hogy az informatika valóban hatékonyságnövelő eszköz, ami megéri az árát” – mutat rá az IDC Magyarország ügyvezetője.

Komáromi Zoltán szerint a folyamatot több más elemmel lehetne erősíteni, például a korrupció visszaszorításával, az általános és ezen belül a kormányzati fizetési morál javításával, illetve a már elfogadott programok kormányzati ciklusokon átívelő továbbvitelével.

„Legyünk optimisták: az új kormányzat sem tehet mást, mint hogy új programjai mellé odateszi az informatika lehetőségeit; az előző kormány által indított programok többségét folytatja” – mondja Pettkó András. A politikus szerint gazdaságélénkítő projektekre, egészségügyi informatikai fejlesztésekre, a korrupció elleni küzdelmet szolgáló informatikai beruházásokra – és az új médiatörvény elfogadására, az önkormányzati rendszer mielőbbi átszabására lesz szükség. Pettkó András bízik abban, hogy a következő kormánynál egy helyre kerül az informatika irányítása, és – saját terveivel kiegészítve – továbbviszi az ősszel elfogadott infokommunikációs akciótervet is.

Ugyanezt remélik az Informatikai Vállalkozások Szövetségénél (IVSZ). Mint Klotz Tamás főtitkár fogalmaz, a folytonosság számukra azt jelentené, hogy a regnáló kormányzat megteszi az első lépéseket az akcióterv megvalósításában, a kormányváltás után pedig nagyobb intenzitással folytatódnának olyan programok, mint a Titan vagy a kisvállalkozás-fejlesztési programok. „Lehet, hogy az új kormány új informatikai programokat akar majd kidolgozni, de jó volna, ha az információs társadalom ügye nagyobb hangsúlyt kapna, és nem keletkezne törés az ezt szolgáló programokban” – mondja az IVSZ főtitkára.

„Magát a civil szervezetek közreműködésével létrejött akciótervet jónak, azonban az infokommunikációs iparág utolsó pillanatban történt kiemelését megkésett kampányfogásnak tartjuk, hiszen a jelenlegi kormánynak már sem lehetősége, sem akarata nincsen arra, hogy ezen a területen előrelépjen” – oszlatja el kételyeinket Nyitrai Zsolt, a Fidesz Informatikai és távközlési munkacsoportjának vezetője.

Ami az informatikai ügyek irányítását illeti, halljuk a szakpolitikustól, az akkor működhet hatékonyan, ha a feladat egy kézben van. „Láttunk arra nagyon sok példát az elmúlt hét évben, hogy a többfejűség, a párhuzamosság, a kormányzaton belüli versengés nem tesz jót ennek a területnek, márpedig mi erre a területre stratégiai fontosságú területként tekintünk, amely a válságból is kitörési pont lehet.”

Kelenhegyi Péter