Elképesztő mértékben felgyorsult a digitalizáció az elmúlt egy évben hónapok alatt több évnyi fejlődés ment végbe, ugyanakkor kérdés, hogy az új megoldások és eszközök alkalmazása mellett mennyire lesz igény és szándék a folyamatok újragondolására is. Az olyan technológiák, mint az 5G, az IoT vagy a mesterséges intelligencia gyors bevezetése több ezer milliárd forinttal járulhatna hozzá a hazai GDP-hez, ugyanakkor az öt év alatt duplájára nőtt informatikushiány rendkívüli módon megnehezíti a lehetőségek kihasználását.
Egy adatközponti és IT-biztonsági megoldásokkal foglalkozó cég a potenciális Covid-betegeket már a recepción kiszűrő megoldást fejlesztett, egy alapvetően chatrobottal és nagyvállalati kommunikációs eszközökkel foglalkozó magyar startup pedig egy speciális HR-feladatot oldott meg járvány-kompatibilisen – két kiragadott példa arra, hogyan alkalmazkodtak a hazai ICT-szektor képviselői a koronavírus-járványhoz és a vele járó új helyzethez. Természetesen nem minden cégnek kellett nagyobb irányváltást végrehajtania, vagy teljesen új fejlesztéseket elindítania, de valamilyen hatással az ágazat valamennyi szereplőjére volt a lassan egy éve tartó krízis.
Sokszor hallani azt a véleményt, hogy a Covid-járvány egyik nagy nyertese az infokommunikációs szektor, és valóban, tavaly tavasszal egyik pillanatról a másikra ugrásszerűen megnőtt az igény a digitális kommunikációs megoldásokra, vagy éppen a felhőalapú alkalmazásokra, de még az eszközgyártók is jól jártak, hiszen számítógépből, táblagépből is hatalmas mennyiségre volt szükség a tartós otthoni munkára, illetve a digitális oktatásra való átálláshoz.
Történelmi lehetőség
IT-cégek, távközlési szolgáltatók, startupok vezetőivel beszélgetve sokszor felmerült, hogy vajon milyen hatása volt a digitális transzformációra a járványnak. Eltérő becslések vannak természetesen, de legtöbbször azt válaszolták az ezzel kapcsolatos kérdésekre, hogy több évnyi fejlődés ment végbe mindössze hónapok alatt. Ez valószínűleg így is van a használt technológiák és megoldások esetében, de ha már adódott egy történelmi lehetőség, akkor érdemes lenne nagyobb távlatban gondolkodni.
Értelemszerűen tavaly tavasszal és még a nyár jelentős részében is a tűzoltáson volt a hangsúly, hiszen a home office-ra történő átállás után ki kellett találni azt is, hogyan lehet hosszabb ideig úgy dolgozni, hogy a munkatársak nem találkoznak, és az értékesítés során sem alkalmazhatók a bevált módszerek, hanem a legtöbb esetben marad valamilyen digitális kommunikációs platform a részletek tisztázására.
|
Ígéretes jövő A Deloitte „Tech Trends 2021” tanulmánya szerint 18-24 hónapos távlatban a vállalati és a technológiai stratégia még nagyobb mértékű és hatékonyabb összehangolása kulcsfontosságú lesz. Nagyon fontos lesz, hogy a vállalatok foglalkozzanak a kritikus alaprendszereik jövőjével, a felhő felhasználási lehetőségeivel a digitális vándorok esetében, illetve várhatóan előtérbe kerülnek az úgynevezett „low-code” és „platform-first” stratégiák a régi rendszerek kivezetése során. Az elképesztő mennyiségű új adat esetében megfigyelhető lesz a feldolgozás során a mesterséges intelligencia „iparosítása”, és azzal kell számolni, hogy már nem az emberek lesznek az elsődleges felhasználói a keletkező adatoknak, hanem a gépek. Egy további terület, amelyre mindenkinek kiemelt figyelmet kell fordítania, a kiberbiztonság lesz. A következő évtizedben pedig univerzális, zökkenőmentesen integrálható interfészek jelenhetnek meg, amelyek képesek előre jelezni és kielégíteni az emberi igényeket. A mesterséges intelligenciára épülő exponenciális intelligencia képes lesz emberi érzelmeket felismerni és reagálni ezekre, emellett pedig a külső környezete megfigyelésével és helyes értelmezésével válik alkalmassá szinte bármilyen feladat elvégzésére. Eközben a szubatomi részecskék tulajdonságait kihasználva a kvantumszámítógépek képesek lesznek megoldani a mai szuperszámítógépek számára még túl összetett problémákat. Az emberek és gépek kapcsolata tovább erősödik, ugyanakkor átlátható és természetes módon a végletekig egyszerűsödik. A gépek adatfeldolgozási képessége addig fejlődik, míg elérkezünk a csaknem „mindentudó” gépek korába, mikor az adathozzáférés és megértés nemcsak a korrelációk, de az okok és okozatok felismerésére is képessé teszi az üzleti megoldásokat. A korlátlan számítási kapacitás a technológia számos új felhasználási lehetőségét fogja megnyitni. |
Az első sokk leküzdése után és az újfajta működési modell rutinná válásával el lehetne indulni a valódi digitális átállás irányába. Ez ugyanis nem csak abból áll, hogy a vállalkozások például áttérnek felhőalapú megoldásokra, új kommunikációs eszközöket és platformokat vetnek be, vagy összekapcsolják a vállalatirányítási rendszert a termelési és logisztikai megoldásokkal, esetleg még üzleti analitikai rendszereket és mesterséges intelligencia megoldásokat is bevetnek. A lényeg az lenne, hogy magukat a folyamatokat is átnézzék és újragondolják, és ne az történjen, hogy az „analóg” világban alkalmazott és megszokott eljárásrendet követik a jövőben is, csak éppen modern eszközökkel és rendszerekkel. Persze, ezzel a megközelítéssel is lehet hatékonyságot növelni, költséget megtakarítani, de a digitális transzformáció nagy ígérete, amely ezen előnyök mellett még a fogyasztók, partnerek számára is sokkal magasabb szintű kiszolgálást tesz lehetővé, a folyamatok új szempontok szerint való átgondolása nélkül nagy valószínűséggel elmarad.
Az infokommunikációs szektor képviselőinek komoly szerepük lenne abban, hogy ebből a szempontból is edukálják a piacot, vagyis továbblépjenek az értékesítői szemléleten, ne egy terméket, szolgáltatást akarjanak eladni, hanem olyan megoldást kínáljanak, amely a digitalizáció révén hatékonyabb működést és jobb ügyfélkiszolgálást, vagyis a nap végén jelentős versenyelőnyt eredményez az ügyfeleik számára.
Az igény egyébként megvan a paradigmaváltásra, hiszen az emberiség modern kori történelmében most először állt elő olyan helyzet, hogy nem a technológia fejlődik gyorsabban, mint a társadalom, hanem a társadalomnak vannak igényei, amelyeket egyelőre nem, vagy nem teljesen elégít ki a technológia. A fejlődés ugyanakkor elképesztően felgyorsult, és ahogyan a cikk elején bemutatott példák is mutatják, akadnak cégek, amelyek fejlesztéseikkel nagyon gyorsan tudnak reagálni az aktuális igényekre.
5G-s kérdőjelek
A koronavírus-járvány számos fontos tanulsággal járt, ezek közül az egyik, hogy a digitalizáció folyamatát az egész társadalomban fel kell gyorsítani azért, hogy sikerrel nézhessünk szembe hasonló krízisekkel. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy megfelelő infrastruktúra álljon rendelkezésre. Itthon jól vizsgáztak a távközlési hálózatok és a szolgáltatók folyamatosan fejlesztik vezetékes rendszereiket is, illetve, ha nem is villámgyorsan, de az 5G térhódítása is megindult. Budapest mellett több hazai nagyvárosban és a Balaton mellett már most is használható az új generációs mobilhálózat, idén pedig további megyeszékhelyeket kötnek majd be a rendszerbe a mobilcégek. A nagy kérdés az, hogy mit kezdünk majd a kiépülő hálózatokkal? Az 5G ugyan az egyéni felhasználók számára is tartogat előnyöket, de igazán az üzleti célú alkalmazása hozhat jelentős változásokat számos területen. Bár az előnyei már régóta ismertek – a nagy adattovábbítási sebesség mellett rendkívül alacsony késleltetés, illetve egy cella a korábbinál jóval több eszközt ki tud szolgálni –, azonban ennek ellenére nagyon keveset lehet tudni arról, hogy milyen konkrét üzleti célú hasznosítása lehet.
Az Ericsson vezérigazgatója, Börje Ekholm a Világgazdasági Fórum január végén megrendezett, „The Davos Agenda” című virtuális rendezvényén tartott beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az 5G kulcsszerepet játszhat a gazdaság klímabarát újraindításában. A társaság és a Telefónica mobilszolgáltató Brazíliában és Spanyolországban végzett tesztje szerint az új generációs mobilhálózat adategységenként 90 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt a 4G-nél.
A hálózat zöldítése azonban csak az első lépés. A svéd vállalat számításai szerint a teljes infokommunikációs szektor a globális karbonkibocsátás alig 1,4 százalékáért felelős, de a más ágazatokra – elsősorban a gyártásra, a mezőgazdaságra és a mobilitásra – gyakorolt hatása révén 15 százalékos kibocsátáscsökkentéshez járulhat hozzá 2030-ig. Börje Ekholm példaként említette a mezőgazdaságot, ahol hálózatba kapcsolt szenzorok révén egy kísérleti projektben 10 százalékkal csökkentették a nitrogénalapú műtrágya felhasználását a terméshozam romlása nélkül, a hasonló elven működő okos öntözési rendszerek pedig 5 százalékkal kisebb vízfelhasználást tesznek lehetővé. De még jelentősebb megtakarítások érhetők el az üvegházhatású gázok kibocsátásának 21 százalékát adó közlekedés, szállítás területén, mivel a mobilhálózaton kommunikáló, az önvezetés valamely fokára képes, elektromos hajtású járművek számos közlekedési funkciót válthatnak ki a következő években, a mostaninál sokkal nagyobb energiahatékonyság mellett.
Hiányzó tömegek
A technológiai alapok már adottak, de a jövő megvalósításához kellenek azok is, akik kidolgozzák az új eljárásokat, megírják az új programokat és kifejlesztik az új eszközöket. Ezen a területen pedig egyelőre nem állunk túl jól, az IVSZ januárban nyilvánosságra hozott kutatása szerint 2015 és 2020 között duplájára nőtt az informatikusok iránti kereslet Magyarországon. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltatók 44 ezer digitális szakembert vehetnének fel a következő két évben, ha nem kellene számolniuk a munkaerőpiac realitásaival, azaz az évről évre növekvő szakemberhiánnyal.
|
Az MI beépül az e-ügyintézésbe Nemcsak a versenyszféra, hanem az államigazgatás is érezte a járvány okozta nehézségeket, és a piaci szereplőkhöz hasonlóan a lehetőséget is meglátta benne. Az egyik oldalról a pandémia (kényszerűségből) minden korábbinál több embert tett fogékonnyá a modern digitális technológiák, így az elektronikus közszolgáltatások iránt, másrészt a közigazgatás belső működésében is felgyorsította az új megoldások (például a videókonferencia) terjedését. A következő évek egyik „nagy dobása” a mesterséges intelligencia beemelése lesz az államigazgatási működésbe. A tervek szerint – amelyekről bővebben is hallhatunk majd az ITBusiness&Technology konferencián – az MI megjelenik a belső ügyintézést támogató folyamatokban, a nemzeti adatvagyon hasznosításában, és nem utolsósorban az állampolgárok felé kínált szolgáltatásokban. Nem is olyan sokára teljesen természetes lesz a videós arcfelismerésen alapuló azonosítás és az azzal indított automatikus ügyintézés, vagy éppen a virtuális orvosi rendelő. S. A. |
Bár ez az adat önmagában elég mellbevágó és elgondolkodtató, a felmérés legfontosabb megállapítása mégsem ez, hanem az, hogy önmagában a felsőoktatás sem mennyiségileg, sem strukturálisan, sem pedig minőségi szempontból nem tudja követni a munkaerőpiac növekvő digitális szakemberigényét, ezért átfogó, a köznevelésre, a szak-, és felnőttképzésre, illetve a motivációs tényezőkre is kiterjedő stratégiára van szükség.
Az oktatás problémái mellett az informatikushiányhoz hozzájárulnak a munkahelyeken tapasztalt nehézségek is. A kutatás során megkérdezett több mint 2 ezer informatikai munkavállaló 26 százaléka gondolkodott már pályaelhagyáson, a legtöbben az alacsony bér, más terület iránti érdeklődés, vagy a kiégés miatt; a megkérdezettek mintegy harmada megfontolná a külföldi munkavállalást is. A tartós és növekvő digitális szakemberhiány súlyosan veszélyezteti a nemzetgazdasági és a vállalati szintű versenyképességet, hiszen ma már valamennyi ágazatban a digitalizáció és az innovatív technológiai fejlesztések állnak a fókuszban. Felkészült munkaerő hiányában ezek a fejlesztések elmaradnak, ami a magyar vállalkozásokat (és különösen a hazai kkv-kat), illetve a magyar nemzetgazdaságot egyaránt versenyhátrányba hozza. Veszítenivaló pedig bőven van, ugyanis a digitális gazdaság már most is a GDP közel 20 százalékát adja, és az új technológiák (5G, IoT, MI, blockchain, felhő) gyors bevezetése 3-5 éven belül éves szinten csaknem 4 ezer milliárd forint GDP-többletet eredményezne, ami a jelenlegi magyar GDP majdnem 10 százaléka.
Különleges képességek
Ezekben az években dől el, hogy ez a több ezer milliárd forintos potenciál realizálódik-e, vagy csak vágyálom marad. Az biztos, hogy az új technológiák kifejlesztése és alkalmazása, illetve a valódi digitális átállás támogatása a teljes gazdaságban és a társadalomban a múlt évben megtapasztalt rugalmasságot és alkalmazkodóképességet követelik meg a jövőben is a hazai ICT-vállalkozásoktól. Az ITBUSINESS március 23-i ITBusiness&Technology konferenciájának címe „Kaméleon”, és bizony van mit ellesni ettől a különleges lénytől. Az egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy képes a színét a környezetének megfelelően változtatni – vagyis olyan alkalmazkodóképességet mutat, amilyenre a cégeknek is szükségük van a túléléshez ilyen nehezen kiszámítható és folyton változó körülmények között.
De van még egy érdekessége a kaméleonnak, amelyről talán már kevesebben tudnak: képesek a két szemüket egymástól függetlenül is mozgatni, így sokkal hatékonyabban tudják felderíteni környezetüket. Talán nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen előnyökkel jár az üzleti életben is az a képesség, ha egyszerre több irányba is tudunk figyelni.
Az ITBusiness&Technology előadásai és kerekasztal-beszélgetései jó képet adnak majd arról, hogy mennyit sikerült ellesni a kaméleontól a szakmának és milyen trendeken lesz érdemes rajta tartania a szemét annak, aki a jövőben is alkalmazkodóképes akar maradni.
Kalocsai Zoltán
