Nem csekély lobbierő testesült meg a négy évvel ezelőtt létrejött önálló informatikai-hírközlési tárcában. Maholnap azonban a minisztérium bezár, a kapu fölül lekerül a felirat. Ment-e, és mi az IHM által előbbre?
Van egy portugál regény, José Saramago Megvilágosodás című könyve (Európa Könyvkiadó, 2004.), amely azzal kezdődik, hogy a parlamenti választásokon a főváros lakóinak túlnyomó többsége – mintha összebeszéltek volna – üres szavazócédulát dob az urnákba. A kormány, bár fel-felvetődik, hogyan osszák el a pártok között a semmis szavazatokat, végül a város feladása mellett dönt.
A regényíró – és persze a politikusok, a szakmaibeliek – eljátszhatnak a gondolattal: mi lett volna, ha… A történetírás számára viszont csak a tények maradnak: az előző választások után politikai alku köttetett, amelynek része volt az IHM megteremtése, de az is, hogy bizonyos jogosítványok és keretek a Miniszterelnöki Hivatalon belül létrehozott Elektronikuskormányzat- központhoz, mások a GKM-hez, megint mások pedig az OM-hez kerülnek.
Visszatekintve a miniszter is úgy látja: a tárca többet tehetett volna az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás vagy az agrárium informatikai fejlődéséért, ha ehhez meglettek volna az eszközei.
Felvetések
Ötvennél több szakmabelit kerestünk meg kérdéseinkkel: szerintük megvan-e az ágazat szereplőiben – beleértve a civil szakmai szervezeteket – a kellő erő ahhoz, hogy képviseljék,
továbbvigyék az információs társadalom, a digitális írás tudás, az infokommunikáció ügyét a most kezdődő kormányzati ciklusban. Választ kértünk arra, kellő súllyal szerepel-e az ismert infrastruktúra-fejlesztési elképzelésekben az infokommunikációs közmű, az elektronikus közigazgatás vagy például a tudáshálózatok bővítése, például az autópálya-építési tervek mellett. Nem zárkóztunk el a visszatekintéstől-számvetéstől sem: hadd lássuk, mennyire érezte hatékonynak, eredményesnek az IHM működését az a közösség, amely évekig várt a megalakulására.
Húsznál több volt a válaszadók (háromnégy az elzárkózók) száma, de majdnem harmincan válasz nélkül hagyták a talán kényelmetlennek érzett kérdéseket.
Érdekképviselet – először
Az informatikai szakma társadalmi szervezetei – mutat rá Beck György , az Inforum elnöke – sokszínű rétegzettséget mutatnak. Közismertek az IVSZ vállalkozásfejlesztői, az NJSZT ECDL- és tudásfejlesztési vagy az Inforum digitális szakadék áthidalására tett lépései. Jungbauer József , a VISZ elnöke szerint ugyanakkor a döntéshozók rövidlátásáról árulkodik, hogy az ICT-nek nem adnak megfelelő hangsúlyt, és nem látják annak az ország fejlődésében meghatározó szerepét.
Bár a szakma civil szervezeteiben megvan a megfelelő érdek-képviseleti erő – mondja Alföldi István , az NJSZT ügyvezetője –, megfelelő partner hiányában nagyon nehezen tud érvényre jutni. Az IVSZ-nél is rámutatnak: az érdekképviseleti tevékenység nem csupán azt jelenti, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét bizonyos hiányosságokra, problémákra. A hatékony érdekképviselet – mondja Morenth Péter , az IVSZ ügyvezető igazgatója – rengeteg olyan szakmai munkát, tevékenységet és hozzáadott értéket jelent, amikor proaktívan nekünk kell megvizsgálnunk az okokat és okozatokat, és megoldási javaslatot kell tennünk. Ismerni kell a szereplőket, tudni kell a közigazgatásban dolgozók fejével gondolkodni, átlátni az ott működő érdekeket, erőviszonyokat.
„Nem könnyű feladat, a bennfenteseknek sem mindig sikerül, az is előfordult már, hogy mi közvetítettünk az államigazgatás szereplői között” – jegyzi meg az IVSZ ügyvezetője.
Ugyanakkor – Csáki Zoltán alelnök meg íté lé se szerint – az infokommunikációs szektor szereplőivel egyre jobb partneri viszonyt ápol az IVSZ, amióta azok érzik és tapasztalják, hogy milyen szakmai, gazdasági előnyök származhatnak abból, ha ennek a hármas egységnek (közigazgatás, piaci szereplők, civil szervezetek) a tagjai támogatják és képviselik azokat a törekvéseket, amelyeket az IVSZ és más szakmai társszervezetek is célkitűzésként fogalmaztak meg az elmúlt időszakban.
Az érdekképviseleteknek – hangsúlyozza Alföldi István – messzebb is kell tekinteniük: ösztönözniük kell a versenyképességet meghatározó digitális írástudás terjedését, elő kell segíteniük az információs társadalom tagjainak esélyegyenlőségét, életminőségének javítását. Különösen fontosnak tartja, hogy az NFT II-n belül az információs társadalom önálló programként jelenjen meg – függetlenül attól, melyik tárcához kerül az informatika. Az infrastruktúra elkészülte után azért kell lobbizni, hogy az ismeretek és az igények bővüljenek, felszámolható legyen a digitális írástudatlanság, és működőképessé váljanak az elektronikus kormányzat és közigazgatás szolgáltatásai. Számos országban bebizonyosodott – mondja –, hogy az így szerzett versenyelőnyből komoly politikai haszon is származhat.
Az ICT-ipar cégei és civil szervezetei – állítja Almási János, a Melasz elnöke – képesek határozottan fellépni érdekeik védelmére. A határozottság ugyanakkor nem feltétlenül jár eredménnyel, ha a kormányzati oldalon nem találja meg partnerét. Előfordul az is, hogy a jogszabályok relatívvá válnak – utal a Melasz elnöke a szervezetnek arra a beadványára, amelynek alapján a Gazdasági Verseny hivatal is több ponton elfogadhatatlannak nevezte az APEH hitelesítésszolgáltatásának felállítását, mert az torzítja a piacot, a kormányzat ezt követően mégis saját hitelesítés- és időbélyegzés-szolgáltatás felállításába fogott.
Külön-külön megvan ugyan a szakmai szervezetekben az érdek-képviseleti erő, de bizonyos kérdésekben megosztott – mondja Mlinarics József , a Matisz elnöke. Szerinte ilyen például az önálló in formatikai minisztérium fennmaradásának vagy megszüntetésének kérdése is. Úgy véli, az informatikával kapcsolatos valamennyi teendőt – beleértve az infrastruktúra- fejlesztést, a kutatás-fejlesztést, a média és az információs társadalom ügyeit – egy helyen kellene összpontosítani, amire példa lehet a mindezeket egy igazgatóság alá soroló Európai Unió.
Az IHM létrejöttével – mondja Beck György – a civil szervezetek úgy látták, hogy a minisztérium ellát olyan politikai és szakmapolitikai feladatokat, amelyek mellett a kevésbé átfogó céljaiknak megfelelően járhatják a saját útjukat. Ha megszűnne az az egységes politikai központ, amely összefogja a szakmai erőket, akkor a szakmának kell összefognia ismét, mint ahogy tette azt 2001 előtt.
A szándék megtalálható, és az erő sem kétséges – összegzi a jelenlegi helyzetet az In fo rum elnöke.
Érdekképviselet – másodszor
Ám jelenleg az ICT-ipar – tartja Czakó Ferenc , a Synergon Rt. elnöke – nem homogén az üzeneteit tekintve: mást kommunikálnak az informatikai, mást a távközlési és megint mást a mobiltelefontársaságok. A legismertebb civil szervezetnek, az IVSZ-nek pedig nagyon nehéz egységes üzenetté transzformálnia a garázscégektől a nagyvállalatokig terjedő heterogén tagság érdekeit.
Így adódhat elő az a helyzet, hogy – mint Füzes Péter , az Oracle Hungary ügyvezetője fogalmaz – noha megvannak azok a civil szervezetek, amelyek segíthetnek a kormányzatnak irányt szabni, üzeneteik jó része vagy nem ment át, vagy nem talált jó fogadtatásra. Az elmúlt négy évben indult intézményi informatikai projektekről ritkán mondták azt, hogy azok a hatékony működést voltak hivatottak elősegíteni.
Füzes Péter szerint ebből úgy tűnik, az érdekképviseleti szervek még nem tudták meggyőzni
a kormányzati oldalt arról, hogy az informatika nem csupán költséghely, hanem olyan eszköz, amelylyel eredményeket lehet elérni.
Érdekképviselet tekintetében – mondja Klotz Tamás , az Oracle Hungary marketing- és üzletfejlesztési igazgatója – erősödik a szakma, köszönhetően néhány nyilvánvaló személyi kapcsolatnak is, például IVSZ-vonalon. Ám koránt sincs az elvárható szinten. Lehet, hogy a még nehezebb körülmények fogják rákényszeríteni a szakmát és a civil szervezeteket a hatékonyabb érdekérvényesítésre?
Magyarországon – összegzi Vahl Tamás , az SAP Magyarország ügyvezetője – gyenge lábakon áll az IT-kultúra, és nagyon alacsony szintű az elfogadottsága az állam igazgatásban. Az IHM létrejötte azt az üzenetet hordozta, hogy az informatika fontos a kormányzatnak. Ha „beolvad”, akkor a fókusz is csekélyebb lehet, és az anyagi erőforrások is könnyebben tologathatóak. De a fő probléma – tartja Vahl Tamás – az átfogó IT-stratégia hiánya. Ha sikerül ilyen stratégiát elfogadtatni és megvalósíttatni, akkor mindegy, van-e IHM, vagy nincs.
„A számomra példamutató országokban (például Ausztriában, Svájcban, Íror szág ban stb.) a lakosság alapkultúrájának része az, hogy a politika, az állam, a társadalmi szervezetek és a gazdaság rendszerét külön-külön és együttesen is le tudja képezni” – vált személyes hangvételre Kürti Sándor , a Kürt Rt. elnöke. „Sajnos nálunk a számomra példamutató rendszer nem működik: a politika önmagával sincs beszélőviszonyban, ugyanakkor az éppen nyerésben lévő politikai erő bekebelezi az állami rendszereket, a gazdaság nehézsúlyú versenyzői viszont a társadalmi szervezeteket gyűrik maguk alá.”
Mindezek dacára a 2007-től 2013-ig szóló nemzeti fejlesztési tervben az ICTipar fejlesztése igen komoly hangsúlyt kap – véli –, tehát az ICT-ipar megfelelő érdek-képviseleti erővel rendelkezik – a hazai körülményekhez képest.
Az alapprobléma a „hazai körülményekkel” van: a mi kultúránkban az „érdek- képviseleti erő” és a „versenyképesség” fényévnyi távolságra van egymástól – mondja Kürti Sándor.
Érdekképviselet – harmadszor
„Egy szakmának – viszi tovább a gondolatot Csudutov Csudinka, a Mimox informatikai személyzeti tanácsadó ügyvezetője – akkor van nemzeti szinten lobbiereje, ha a társadalom nagyobb részének fáj, ami nekik fáj. Ha azt akarjuk, hogy a törvényalkotók, a politikusok többet tegyenek az informatika ügyéért, rá kell tudnunk mutatni az összefüggésre a fejlett – vagyis információs – társadalom és a dinamikusan fejlődő nemzetgazdaság között.” A Mimox ügyvezetője szerint az informatika érdekképviseletét ambiciózus informatikai menedzserek kezébe kell adni; olyan emberekébe, akik értenek ahhoz, hogyan kell eredményeket elérni.
Az IHM eredményeit (bár kommunikációjukat rendre elnyomta a négy éven át tartó kampány) szinte minden megkérdezett egyformán sorolja föl. A konkrét tervek sora már nem ilyen világos: míg a GKM honlapján bárki megnézheti, melyik autópálya-szakasznak mikorra kell elkészülnie, az elektronikus közigazgatás jövőképe és annak részfeladatai már nem körvonalazódnak ilyen világosan – foglalja össze Füzes Péter.
Amíg a magyar kormány, a legfőbb közjogi méltóságok nem információstársadalom- prioritással politizálnak, addig teljesen mindegy, mi az alapstruktúra, az mindig elégtelen lesz – fogalmaz Z. Karvalics László , a BME Információ- és Tudásmenedzsment Tanszékének vezetője. Mindaddig, amíg nagyon erős a fiskális nyomás, addig az információs társadalom stratégiai területté tételét a pénzügyi kormányzat mindig lassítani és nehezíteni fogja, mert ellenérdekelt a hosszú távú megtérülésekkel dolgozó információstársadalom- területek – az oktatás, a tudomány, az információszolgáltatások és a kultúra – fejlesztésével szemben.
Z. Karvalics László szerint ezt tükrözi a túl sok érdek megjelenítésével próbálkozó NFT II csakúgy, mint a pénzügyi irányítás kedves területének számító autópálya- építési tervek.
Magyarország több évtizede nyögi a költségvetési korlátokra hivatkozó pénzügyi adminisztráció terheit. Beck György szerint olyan gazdaság- és társadalomfejlesztési lépésekre van szükség, amelyek nincsenek alárendelve könyvelői szemléletnek, ám haszonban, eredményben, fejlődésben, versenyben gondolkodik.
Igaz, hogy az informatikának központi szerep jut a kormányzati, az egészségügyi, az önkormányzati reformok – szélesebb értelemben pedig a tudás alapú társadalom – megvalósításában, ezért nem feltétlenül kell egyetlen csúcs mi nisz térium hoz tartoznia, de világos és értelmes megosztásra van szükség, és a felelősöknek pénzben, odafi gyelésben és egyetértésben is meg kell kapniuk a támogatást – mondja Czakó Ferenc. Hozzáteszi: komplexitása ellenére az informatikai ágazatban is szükség van óvatos szabályozásra, ellenkező esetben a méretgazdaságos működésre törekvő, tőkehiányos ki- sebb hazai vállalatoknak erős ellenszélben kellene haladniuk.
Nehéz volna megmondani, hogy az informatikai szakma egy informatikai minisztériumon vagy egy új kormányzati struktúrán keresztül tud-e nagyobb támogatást szerezni – latolgat Hegedüs Gábor , a Sun Microsystems Kft. ügyvezetője. Úgy véli, akár egy minisztériumokon felüli informatikai felelős, akár a gazdasági tárca veszi át az informatikai fejlesztés és infrastruktúra ügyeinek irányítását, az IHM megszűnése mindenképpen változást hoz a szakma lobbizásában, igaz: az elmúlt négy esztendő – amikor az IHM– OM–GKM–EKK-négyszögben szétaprózódtak a feladat- és hatáskörök – a szállítók helyzetét sem könnyítette meg.
Részben ez a többfejűség okolható azért – tartja Füzes Péter –, hogy alig akadt olyan
intézményi projekt, amelynél a megfelelő informatikai megoldás kiválasztását a stratégiai cél, majd az abból következő szervezeti és operatív működés meghatározása előzte volna meg.
Ha új minisztériumhoz kerül a terület, akkor az érdekképviselet egyrészt a szabályozásra, másrészt a projektekre terjedjen ki – jelöl ki irányokat Detrekői Ákos , az NHIT elnöke.
A szakma az első területen egyértelműen képes az érdekképviseletre. A második területen kevésbé, itt – mondja – a szakmán belül is lehetnek ellentétek.
Hatékonyság, innováció
Többé-kevésbé közismert tény – sorolja Korányi László , a Magic (Onyx) Magyaror szág ügyvezetője –, hogy az igazán versenyképes gazdaságok (Finnország, Svédország, néhány távol-keleti ország, az Egyesült Államok vagy például Izrael)
- a GDP 3-4 százalékát fordítják K+F-re, aminek túlnyomó része a magánszektorból származik (Magyarországon ez 1 százalék alatt van, és túlnyomó részben állami forrásból);
-
az induló high-tech vállalkozások száma ott igen magas (nálunk nagyon alacsony);
-
jelentősek a kockázatitőke-befektetések a high-tech szektorba (nálunk összességében igen alacsonyak);
-
az ICT-szektor adja a nettó exportbevétel jelentős hányadát (nálunk például minimális a szoftverexport).
Az állami programoknak, katalizátorként működve, kizárólag a folyamatok beindítására koncentrálva, ezen a helyzeten kellene változtatniuk, és átsegíteni a gazdaságot egy olyan állapotba, amelyben az informatikai szektor valóban húzóágazattá válhat. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy hívják a mi nisz tériu mot, és hová van besorolva – tartja Korányi László.
A költségvetési visszafogások nem jelenthetik a modernizáció megakadását; azt más köntösben, más feltételekkel, a magánszektor előtérbe állításával kell végrehajtani – hangsúlyozzák az Inforumnál is. Azért, mert alacsony a közigazgatás hatásfoka, és a szociális és egészségügyi rendszerek fenntartása miatt túl sok teher van az országon, s nem ösztönző az adórendszer, nem lehet minden társadalmi eredményt és fejlődési irányt sutba dobni. A vállalkozások élénkítése, az innovációs készség erősítése, a gazdasági növekedés felpörgetése hamar éreztetheti hatását. Ehhez szükséges az informatika, mint a nagy rendszerek modernizálásának, áttekinthetőségének eszköze, s az emberi oldalon az új készségek, tudások, ismeretek elsajátításának médiuma – emeli ki az Inforum elnöke.
Nyitott kérdések
Többen a nyitva maradt kérdésekre figyelmeztetnek. Például a Matisz elnöke szerint a kétharmados többséget igénylő médiatörvény módosítása, a Netért Egyesü let szerint a hordozóhálózati piac, a Melasz elnöke szerint az elektronikus aláírási jogszabályok megfogalmazásai körül vannak komoly gondok, az IVSZ vezetése továbbra is nagyon magasnak tartja az internet-hozzáférések és a kapcsolódó szolgáltatások árát és túldokumentáltnak a közbeszerzés eljárási rendjét. Mint Detrekői Ákos fogalmaz, nem a tárca „bűne”, de a jövőben a szabályozásnak is tükröznie kell az informatika, a hírközlés és a média konvergenciáját.
Az alapkérdések közé tartozik például, hogy a száloptikai hálózatot az úthálózathoz hasonló alapközműnek tekinti-e az állam, és csak a fölötte lévő szolgáltatásokat nyitja-e meg a piac számára – hoz példát Z. Karvalics László. Jelenleg – folytatja – nem rendszerszemléletű az információs univerzum szabályzása és kormányzása. A nagy informatikai és hírközlési szabályozási lázban a média kikerült a figyelem középpontjából, pedig a közszolgálati média, a KSH vagy az MTI az információáram kulcsszereplői. Szerinte ha tá ro zott lépésekre van szükség ahhoz, hogy az eszközszint fölötti információs szinten valódi információpolitikának is legyenek szabályozási intézményi és kormányzási keretei.
Kulcskérdés – mondja Pintér Róbert , az Információs Társadalom és Trendkutató Köz pont (ITTK) stratégiai igazgatója –, hogy a magyarországi modernizációs stratégiában hangsúlyos szerepet kapjon az információs társadalom víziója.
Az Inforumnál úgy tartják, arra kellene összpontosítani, hogy a látványosan leszakadt rétegeteket is beléptessük az információs korba. A World Internet Project jelentésére hivatkoznak, amely szerint a 30–39 éves korosztálynak csupán 32, a 40–49 éves korosztálynak 24, az 50–59 éves korosztálynak 17, a 60 év felettieknek csak 2 százaléka használja az internetet. Márpedig ezek nélkül a társadalmilag és gazdaságilag aktív korosztályok nélkül nem lehetséges az e-kereskedelem, az online bankolás, a hatékony online közigazgatás.
Az informatikát társadalmasítani kell ahhoz, hogy modernizálódni legyünk képesek – hangsúlyozza az Inforum elnöke.
Négy év mérlege
Az IHM tevékenységét szinte minden szakmabeli kettős érzelmekkel értékeli. Az informatikai minisztérium megalakulása nagy és határozott lépés volt a kormányzat részéről, de az elmúlt évek alatt végzett tevékenysége sajnos arra determinálta, hogy nem kap helyet az új kormányban, ami a közigazgatás szükséges fejlesztési reformja mellett a minisztérium szakmai elfogadottságának hiányára vezethető vissza – mondja Csáki Zoltán , az IVSZ alelnöke. Hozzáteszi: „elfogult, de nem elvakult szakmabeliként azt gondolom, hogy elvárható a második Gyurcsány-kormánytól a terület legmagasabb szintű, akár önálló minisztériumi vagy az infokommunikációs szektor egy adott minisztériumon belül független szervezeti egységként való kezelése”.
Az állam és a kormányzat, a magánszféra, az akadémiai szektor és a civilek közötti kapcsolatrendszer együttesen adja ki a fejlődési dimenziót – mutat rá Pintér Róbert –, ezért az IHM elmúlt négy évét nem lehet a többi minisztérium tevékenysége és a kormányzaton kívüli szereplők nélkül értékelni. Az IHM-nek sok esetben együtt kellett volna működnie más tárcákkal közös programokon, mivel azonban ezek a programok nem indultak el, az informatika, az információs társadalom fejlesztése sokszor két szék között a földre került: például nem volt igazi gazdája sem a föld-, sem a cégbírósági nyilvántartásnak.
Az IHM-nek nem sikerült igazi informatikai minisztériummá válnia – mondja Almási János –, mert nem kapta meg az ehhez szükséges jogosítványokat. De a megmaradt lehetőségekkel sem tudott élni, hiszen IT-szakember kevés került az IHM felső vezetésébe.
Egyesek arra számítanak, hogy az új irányítás a közlekedési hálózatokhoz hasonló prioritással fogja kezelni a szélessávú távközlési infrastruktúrák kérdését, míg például Prószéky Gábor , a Morphologic ügyvezetője a szkeptikusok véleményét foglalja össze: sok minden függ attól – mondja –, hogy új helyén mekkora súly esik az informatikára. Ha valamiért nem volt elég hatékony az IHM, akkor könnyen lehet, hogy nem egy csúcsminisztériumi részterületként válik még hatékonyabbá. A többeket leginkább foglalkoztató kérdés azonban az eddig is hiá nyolt átfogó IT-stratégiáé. Ha sikerül ilyen stratégiát elfogadtatni és megvalósíttatni, csupán az a kérdés, lesz-e ehhez elég érdekképviseleti erő.
Ha érdemjegyekkel kellene értékelni – mondja Z. Karvalics László –, jóra értékelném a tárca szabályozási teljesítményét, és közepesre az infrastruktúrafejlesztési (informatikai) eredményeit. A legnagyobb deficit az IHM mint szervezet működésével (korszerűségével, tudásmenedzsmentjével) kapcsolatban volt érzékelhető. Zöldmezős, frissen létrehozott tárcáról lévén szó, sok lehetősége lett volna arra, hogy korszerű, 21. századi, professzionális belső szervezeti- technológiai, ügykezelési megoldásokra épülő kirakatminisztériuma legyen az információs társadalom Magyarországának. Ehelyett lassú, nehézkes, alacsony hatékonyságú szervezeti életjelenségeket produkált. Ez minden dimenzióban legalább egy osztályzatot levett a teljesítményéből.
Az IHM – mondja Kürti Sándor – rendkívül gyorsan változó piaci helyzetre próbált az ország érdekének megfelelő módon reagálni. Mivel ez a gyorsan változó piaci helyzet továbbra is megmarad, egy új gyorsreagáló „hadtestet” kell ismét „kitenyészteni”. Nem könnyű feladvány!
Kelenhegyi Péter
