Több mint négy év telt el a 2000. évi dátumváltást megelõzõ nagy infrastruktúracserék óta, de még mindig számítógép-matuzsálemek milliói mûködnek világszerte. A piackutatók három-négyévenkénti váltást tartanak ésszerûnek, s a jelek szerint az informatikai vezetõk hajlanak is a szóra, ha tehetik.
Akárcsak a világ más országaiban, hazánkban sem jellemző a vállalatokra a személyi számítógépek háromévenkénti cseréje; jó, ha négy-hatévenként megújítják a PC-parkot. Ám míg az asztali munkaállomásokat a lehetőségek vagy a költségkeretek határáig bővítgetve, cserélgetve próbálják életben tartani, az üzleti folyamatok szempontjából kritikus központi gépekre, szerverekre nagyobb gondot fordítanak – azaz a géppark életkora nem annyira a vállalat-, mint inkább a rendszermérettel mutat összefüggéseket.
A váltásra gyakran az alkalmazások, operációs rendszerek cseréjével egyidejûleg kerül sor – állítja Vinnai János, a SzinvaNet Kft. ügyvezetője. Ahol azonban a régi operációs rendszer vagy szoftververzió még megfelel a kívánalmaknak, nemritkán találhatunk öt-hat éves, sőt annál idősebb gépeket.
„Idén nyáron múlt tizenkét éves a Magyar Posta hivatalaiban még mindig mûködő, mintegy ezerdarabos számítógéppark – mond egy kirívó példát a szállító cég ügyvezetője. Fejlesztésük már régóta nem esedékes ugyan – a legutolsó memóriabővítések öt-hat évvel ezelőtt megtörténtek –, de a mindenkori karbantartásukhoz alkatrészeket kell tudnunk biztosítani.” Kiss Balázs, a SzinvaNet mûszaki igazgatója szerint „jól beállt” gépekről lévén szó, ez mindössze hat-nyolc feladatot jelent évente.
Beszerzési szokások
Bizonyos vállalatméret felett azonban a tervezett csere a jellemző: meghatározott időközönként új asztali gépekkel váltják fel az előzőeket, akár szükség volt a javításukra, akár nem. Ennek egyik oka az – véli Kis Balázs –, hogy különösen a multinacionális vállalatoknál gyorsabban épülnek be a folyamatokba a korszerû alkalmazások.
Bár ez a megközelítés a verseny miatt a kis- és középvállalatok körében is egyre gyakoribb, beruházási döntéseiknél egyelőre nem az informatika áll az első helyen. Így nem csoda, ha az IT-rendszer cseréjét sem a hatékonyságnövelés szándéka, hanem a problémaforrás megszüntetése motiválja.
Sokszor csak akkor határoznak a „jó öreg” DOS-os rendszer cseréjéről, ha az már nagyon sok fejfájást okozott. Változást egyebek közt az integrált vállalatirányítási rendszerek bevezetésére kiírt pályázatok hozhatnak: az uniós támogatásra pályázó kis- és középvállalatoknak gondolniuk kell arra, hogy az integrált rendszereket aligha lehet futtatni az egy-két processzorcserét és memóriabővítést megélt gépeken.
A pénzszûke a perifériák beszerzésénél is megmutatkozik. Gyakran választanak hasonló funkcionalitású, de alacsonyabb kategóriájú vagy olcsóbb márkákat, ez pedig előbb-utóbb fölös üzemeltetési kiadásokhoz vezet: kénytelenek lesznek rövidebb élettartammal beérni, vagy többet költeni szervizre és kellékanyagokra. A spórolás persze a közszféra intézményeiben és a nagyvállalatoknál sem vezet jóra. „Értelmesebbek” a beszerzési szokások azoknál az intézményeknél, cégeknél – tartja Imre Zoltán, a HP Magyarország termékmenedzsere –, amelyeknél szorosan együttmûködik a beszerzés és az üzemeltetés. Ahol a kettő külön büdzsébe tartozik, rendszerint túl nagy hangsúlyt kap a beszerzési ár, és ennek gyakran az a vége, hogy nem az adott feladatnak megfelelő kategóriájú eszközre esik a választás.
Tervszerûséghez közel
Tavaly – derül ki a BellResearch felméréséből – hazánkban a kisvállalkozások voltak a legaktívabbak az asztali számítógépek selejtezésében: PC-állományukhoz mérten a 10–50 fő közötti vállalkozások szabadultak meg a legtöbb használt géptől (és nem sokkal maradtak el tőlük e tekintetben a mikrovállalkozások sem).
„Egyetlen PC-vel kezdtük, de ma már mindkét irodánkban három-három számítógép mûködik. Legutóbb tavaly vettünk új gépeket, a régebbiek tartalékká váltak; legfontosabb projektünk azonban jelenleg a számítógépes adatbázis átdolgozása” – vázolja az alig tízfős cég informatikai fejlesztéseit Czitóné Parrag Klára, a CP Multiprofil Kft. ügyvezetője. Az ingatlanközvetítéssel foglalkozó vállalkozásnál ma már elképzelhetetlennek tartják a munkát a digitális kor eszközei – naprakész számítógépes adatbázis, digitális fényképezőgép, szkenner, (fotó-) nyomtató, önálló portál stb. – nélkül. Az internetes jelenlét fontosságát jelzi számukra az is, hogy az ügyfelek nagyobb hányada immár webes médián keresztül jut el hozzájuk.
Az informatikai eszközökkel összefüggő kiadások közel konstans összeggel szerepelnek a kisvállalkozás éves büdzséjében, igaz, ebből jókora részt emészt fel a karbantartás, amit eseti díjazású, de a céghez baráti szálakkal kötődő szakemberrel végeztetnek. „Bár tavaly milliós nagyságrendet fordítottunk hardvervásárlásra, már tudom, hogy idén sem fogjuk sokkal kevesebből megúszni.” A CP Multiprofilnál kisebb ingatlanközvetítőkre azonban Czitóné Parrag Klára szerint korántsem jellemző az ilyen fokú tervezettség: „csak akkor kapkodnak, ha valami baj van”.
Nagy léptékben
Az Unilevernél, ahol a beszerzett informatikai eszközökre háromtól öt évig terjedő garanciális megállapodások vannak érvényben, nemrégiben tértek át a korábban alkalmazott hároméves értékcsökkenési számításról ötévesre – hallottuk Turmezey László informatikai igazgatótól. Általános irodai feladatok esetében, ha az alkalmazások nem indokolják, hat-hét éven belül nemigen kerül sor a PC-k bővítésére.
Jó befektetésnek bizonyultak az 1997– 98 körül vásárolt nagy teljesítményû hálózati nyomtatók is: leváltásuk csak mostanában lett időszerû, igaz, a fő alkatrészek cseréjére vonatkozó gyártói előírásokat igyekeztek betartani.
Lényegesen gyorsabban avulnak és nehezebben javíthatók a noteszgépek. Annak ellenére, hogy a cégnél ezekre is ötéves értékcsökkenést írnak elő, a gyakorlatban három-négy évnél hoszszabb élettartammal nem számolhatnak – tartja Kontár Ákos infrastruktúra-vezető.
Ennyi idő alatt ugyanis olyan problémák jönnek elő, amelyeket már nem érdemes javíttatni, nem szólva arról, hogy a felsővezetők igénylik is a korszerûbb készülékeket.
Megint más a helyzet a szerverekkel: Turmezey László szerint a kiszolgálók cseréjét gyakran gazdasági szempontok indokolják, nem technikaiak, ugyanis a magas szintű szolgáltatások költsége exponenciálisan emelkedik a kiszolgálók élettartamával, és így az idősebb szerverek üzemben tartása rendszerint drágább, mint új szervert vásárolni (bérelni) ugyanarra a feladatra.
Bármely más infrastruktúránál lényegesen lassabban avul el a hálózati infrastruktúra – tartják az Unilever szakemberei. A 100 megabit/másodperces sebességû, három-négy évvel ezelőtti eszközök teljesítménye ma is megfelel az igényeknek, annak ellenére, hogy a számítógépek többsége már gigabites hálózati kártyával érkezik.
Vezetéknélküli összeköttetésre azonban már van példa a cégnél: WLAN köti össze az Unilever egyes épületeit, és hasonló megoldás tûnik célszerûnek a vállalat gyáraiban ott is, ahol a kábelezés nehezen oldható meg, de légvonalban nincs nagy távolság a PC-k és a gyártó berendezések között.
