Logisztika a rádió- hullámok hátán

Informatikai és logisztikai szakemberek is állítják, hogy a rádiófrekvenciás azonosítás igen fontos előrelépés lehet a logisztikai folyamatok menedzselésében a vonalkódhoz képest. Ennek ellenére a technológia meglehetősen lassan terjed, és a jelek szerint nem az ár a legnagyobb akadály.

Számtalan veszély leselkedik egy termékre, míg a gyártótól eljut a fogyasztóhoz. A gyárból rend­szerint egy átmeneti raktárba szállítják, majd a gyártó elosztó központjába; in­nen kerül át a nagykereskedő, majd a kiskereskedelmi cég elosztó központjába, végül pedig az áruházak polcain találko­zunk vele. Ez több mint féltucatnyi hely, ahol az áruk elveszhetnek, összecserélőd­hetnek, ellophatják őket. Nem véletlen, hogy a közelebbi és távolabbi jövőben mindenki óriási jelentőségűnek tekinti az automatikus termékazonosítást és an­nak feltörekvőben lévő formáját, a rádió­frekvenciás azonosítást (radio frequency identification, RFID).

Szorosan összefonódva

Az RFID egy újabb tere a logisztika és az informatika már amúgy is hosz­szú múltra visszatekintő és igen gyümöl­csöző kapcsolatának – mondja Chikán Attila, a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) társel­nöke, a Corvinus Egyetem oktatója. A lo­gisztikának lényege a mozgás, mozgatás, ezért nagyon lényeges, ha az árumoz­gást információmozgással lehet pótolni. „Ha például több információval rendel­kezünk a keresletről és a kínálatról, ak­kor nem kell akkora biztonsági raktár­készletet tartani, ezáltal egy időben sok­kal kevesebb áru lesz lekötve a logisztikai rendszerben” – hoz egy egyszerű példát Chikán Attila. Mi több, szerinte a ma oly sokat emlegetett globalizáció gazdaság­technikai alapját is az informatika és a logisztika párhuzamos fejlődése és egy­másra hatása teremtette meg: a globali­záció által létrehozott világméretű rend­szerek működtetéséhez mindkettőre egy­formán szükség van.

Hasonlóképpen vélekedik Déri András, a Logisztika-Rendszertechnika Kft. ügy­vezetője is. Az ő hasonlata szerint a lo­gisztika és az informatika a DNS-mole­kula kettős spiráljához hasonlóan fonó­dik össze, számtalan ponton kapcsolódva egymáshoz. (A hasonlat legfeljebb any­nyiban sántít – ismeri el a szakember –, hogy az informatika más gazdasági terü­letekkel is hasonló összefonódást produ­kál.) A logisztikai folyamatokban is már csaknem minden információ elektroni­kus, informatikával megtámogatott úton utazik, és nem csupán a gyártótól a vá­sárló felé, hanem ellentétes irányban is: a vevői igények, megrendelések is így jutnak el a gyártóhoz, kereskedőhöz.

Már csak azért sem szabad lebecsülni az informatika szerepét a logisztikában, mert a globalizálódó világban a logisz­tika piaci tényezővé vált – folytatja Déri András. Egy vállalat vagy vállalatcsoport úgynevezett logisztikai potenciálja a ver­senyképességet javító vagy (nem meg­felelő volta esetén) rontó tényező lehet. Ebből a szempontból nagyon lényeges tudni, hogy a globális verseny már nem annyira egyes vállalatok, mint inkább vállalatcsoportok, ha úgy tetszik, hálóza­tok között zajlik. A logisztikai potenciál ebben a kontextusban azt jelenti, hogy a gyártó, kereskedő milyen hálózatokat tud igénybe venni ahhoz, hogy áruját minél gyorsabban, hatékonyabban és gazdasá­gosabban juttassa el a vevőhöz.

Ennek megfelelően egy vállalati lo­gisztikai vezetőnek nem a szállítás fizi­kai vonzataival kell foglalkoznia, hanem a cég logisztikai képességeit kell mene­dzselnie. Ennek részei lehetnek a cég sa­ját szállítóeszközei is, de ugyanígy meg­felelő lehet, ha külső eszközöket vesznek igénybe. Ilyen esetekben viszont meg kell találni a megfelelő logisztikai hálóza­tot és annak azokat az elemeit, amelyek­kel a vevők szempontjából hasznos szol­gáltatásokat lehet kínálni.

A logisztikai potenciálban éppen ezért az áru azonosítása és nyomon követése, illetve az ehhez mellékelt szolgáltatások nagyon fontosak lehetnek – hangsúlyoz­za Déri András. Ez az a pont, ahol a rá­diófrekvenciás azonosítás előnyei a leg­inkább megmutatkoznak.

Vonalkód és RFID

A termékek, illetve az egységcsomagok azonosítására manapság a vonalkód a leginkább elterjedt módszer. A vonalkód is automatikus azonosítási módszernek tekinthető: a gépi olvasás lehetővé teszi a pontos adatrögzítést és -gyűjtést, va­lamint a gyors adattovábbítást. Ezeknek köszönhetően csökkennek az adminiszt­rációs és logisztikai költségek, minima­lizálhatók a hibázási lehetőségek, vala­mint felgyorsítható az adatgyűjtés és -to­vábbítás.

„Előnyei révén a vonalkód is számos problémát megoldott; olyan fejlődési fá­zist jelent, amely a maga idejében és ne­mében nagyon fontos volt, de az igények lassan túlléptek rajta” – mondja Chikán Attila. Ugyanakkor a vonalkód bizonyos korlátai – a technológia jellege miatt – kiküszöbölhetetlenek. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy csak korlátozott mennyiségű adatot képes tárolni, a má­sik pedig az, hogy az adatok leolvasása az esetek túlnyomó többségében emberi közreműködést is igényel, a leolvasónak ugyanis megfelelő szögben rá kell látnia a vonalkódra; ezért aztán vagy az árut (és a ráhelyezett kódot) kell elmozgatni a le­olvasó előtt, vagy a kézi leolvasót kell a vonalkódhoz tartani.

Ezeken a problémákon (is) segíthet a rádiófrekvenciás azonosítás. (A két tech­nológia összehasonlításáról lásd a táblá­zatot.) Az RFID műszaki alapjait is egy címke és az azt értelmezni képes leolvasó adja, de ezzel jóformán ki is merülnek a hasonlóságok. Először is, sokkal több in­formációt képes tárolni – a saját egyedi azonosítóján kívül akár két megabájtot is –, így sokkal szélesebb körű lehetősé­geket kínál a termékek (akár egyenkén­ti) azonosítására és nyomon követésére. Ráadásul ezek az információk nagyobb távolságból, automatikusan leolvashatók; másodpercenként akár ezer címke adatai is bekerülhetnek a rendszerbe, és eköz­ben nincs szükség közvetlen rálátásra. Ez azt jelenti, hogy egy kamionnak elég el­haladnia, mondjuk, a raktár kapujába épített leolvasó mellett, és a rendszer automati­kusan ellenőrizni tud­ja, milyen és mennyi áru van a raktérben. Egy rá­diófrekvenciás címke rá­adásul sokkal tartósabb is lehet, mint a vonalkód: műanyag tokba ágyazva ellenállnak a fizikai sérü­léseknek, a szennyeződé­seknek. Léteznek felülír­ható címkék is, amelyek révén lehetővé válik az adatfrissítés vagy a saját azonosítók bevitele is.

Látens igények

A technológiai előnyök egyértelműnek látszanak, a műszaki alapok működőképesek, ám ennek ellenére az RFID-technológia meglehetősen lassan terjed.

Ennek egyik összetevője mindenkép­pen az, hogy a potenciális vevőközön­ség még nem látja tisztán az üzleti elő­nyöket, és kevés információval rendelke­zik. Egy angliai felmérés során például csak a megkérdezettek 29 százaléka vá­laszolt úgy, hogy tisztában van a techno­lógia előnyeivel; ennél többen voltak (36 százalék), akik szerint az RFID semmifé­le hasznot nem hoz. Azt viszont a felmé­résben részt vevők 70 százaléka mondta, hogy a mostaninál jóval több információ­ra lenne szükségük, mielőtt döntenének a technológia alkalmazásáról.

Ugyanakkor a logisztikai szakemberek úgy látják, hogy lenne igény az RFID-technológia kínálta lehetőségekre, csak az érdekeltek talán kevésbé tudják meg­fogalmazni elvárásaikat.

„Az informatikai fejlesztések többnyi­re technológiavezéreltek – magyarázza Chikán Attila –, és nem azért, mert az újításokra nincs szük­ség, hanem mert a fel­használóknak nem volt elég fantáziájuk kitalál­ni, hogy mit lehetne meg­valósítani. Ugyanez lehet az RFID-nál is: absztrakt formában léteznek az el­várások (még gyorsabb, hatékonyabb logisztikai folyamatok, még több in­formáció), csupán ennek a megvalósulási formája sokáig nem volt világos.”

Farkas Péter, az automa­tikus azonosító rendsze­rekkel – így a vonalkód- és RFID-technológiával is – foglalko­zó MagICS Holding szakértője is úgy látja, hogy a rádiófrek­venciás azonosítás iránti igény a potenciális ügyfelek között egyelőre látens, a megvalósí­tás iránti tényleges igény még igen csekély.

Pedig az előnyök számos te­rületen – gyártás, raktározás, elosztás, kereskedelem – jelentkezhetnek, sorolja Farkas Péter. A gyártás során külön le­olvasás nélkül nyomon követ­hető a termék útja, regisztrál­hatók a technológiai sorren­dek, a terméknek lehet úgyne­vezett törzskönyve, ahol erre külön tevékenység nélkül „fel­jegyezhetők” a munkafázisok jellemzői, a személyek, akik ezzel foglalkoznak, vagy bár­milyen egyéb adat. A raktáro­zás, elosztás területén a mozgások, elfog­lalt pozíciók teljes pontossággal követhe­tők. A komissiózás során nem keletkezhet hiba, illetve az a kiszállítás folyamatában azonnal kiszűrhető.

Ezek az előnyök számos ponton anyagi haszonra is lefordíthatók. Megtakarítást jelenthet az emberi munka teljes kikü­szöbölése a termék azonosításával kap­csolatosan, a pontos pozíciók állandó is­merete pedig munkaidő-megtakarítást eredményez. A kiskereskedelemben meg­akadályozható az a fajta „trükkös” lopás, amikor a vonalkódot kicserélik, áthelye­zik az olcsóbb termékről egy hasonló, de drágább árura. A pénztáraknál alkalmaz­va a töredékére csökkentheti a számlázás idejét, így az egy pénztáron egységnyi idő alatt átmenő vásárlószám nagymér­tékben növekedhet.

Kimutatható előnyök

Azzal Déri András is egyetért, hogy nem egyszerű a meggyőző üzleti terv elkészí­tése az RFID-technológia alkalmazásá­hoz. Ennek ellenére ő számos olyan hely­zetet el tud képzelni, amelyben a rádió­frekvenciás azonosítás komoly gazdasági és versenyelőnyöket képes kínálni.

Az RFID egyik nagy ígérete például a feladott áruk, termékek nyomon követ­hetősége az ellátási lánc reálfolyamatai­ban is. Ebből olyan információhalmaz jö­het létre, amely jól értékesíthető lehet, ha ehhez vevői értéket tudnak biztosíta­ni. Természetesen meg kell találni azokat a piaci réseket, ahol ez a vevői érték elő­áll – állítja Déri András. A hagyományos postai küldemények feladói valószínűleg nem fognak fizetni azért, hogy megtud­ják, éppen hol jár a pesti rokonnak kül­dött krumpli és szalonna: még a vonaton utazik fel Szabolcsból, a logisztikai elosz­tóközpontban van, vagy már a helyi pos­tán vár arra, hogy átvegyék. Vannak vi­szont olyan termékek – mint mondjuk az orvosi izotópok –, amelyeknek nagyon gyorsan kell elérniük a rendeltetési he­lyükre. Ezért fontos lehet tudni, hogy a frankfurti reptéren felvette-e az a járat, amely a rendeltetési helyére viszi. Ilyen esetben a nyomon követés valódi vevői értékkel bír, hiszen ha nem ér oda idő­ben, a termék tönkremegy.

Vannak aztán olyan iparágak – mint a gyógyszeripar –, ahol kimondott elő­írás annak nyomon követése, hogy ho­va kerül a kibocsátott termék. Ahogy az EU-előírások a legtöbb árucikk eseté­ben a termék életciklusában egyre mesz­szebb tolják ki a gyártói felelősséget, úgy válik mind több helyen lényeges szem­ponttá a nyomon követhetőség. Egy au­tógyártónak sem lehet mindegy, ha tud­ja, hogy egyes, hibásnak bizonyult alkat­részek miatt kitől kell visszahívnia a jár­műveket kötelező szervizre.

Szintén lényeges értéknövelő tényező lehet az RFID a just-in-time rendszerű gyártási folyamatokban, ahol mind a be­szállítónak, mind a gyártónak elemi ér­deke, hogy precíz adatokkal rendelkez­zen a szállítmányok helyéről és állapotá­ról. Előbbi a vevő megtartásában, utóbbi a gyártás gördülékennyé tételében tudja hasznosítani a folyamatos nyomon köve­tésből származó információkat.

Bizonyos nagyságrend felett egy rak­tár működtetését is nagyban egyszerűsí­teni képes az RFID – folytatja a poten­ciális felhasználási területek felsorolását Déri András. „Vállalaton belül igen ko­moly költségmegtakarítást eredményez­het, ha mondjuk egy 20 ezer négyzetmé­teres raktárban automatikusan lehet azonosítani az árukat” – fogalmaz a szakértő. Gyorsabb és pontosabb lehet a leltározás: nem kell mindent lepakolni és a vonalkód alapján ellenőrizni, hanem csupán a rádiós címkék információit kell összegyűjteni és összevetni a rendszerben ta­lálható adatokkal.

Élen a kiskereskedelem

Ettől persze még nem egyér­telmű, hogy hol fogják először alkalmazni a rádiófrekvenciás azonosítást. Abban mindenki egyetért ugyan, hogy kezdet­ben inkább az aggregált (cso­mag- vagy raklapszintű) azo­nosítás elterjedése várható – már csak a költségek miatt is –, és csak hosszabb távon le­het számítani az árucikken­kénti címkézésre és azonosítás­ra. Chikán Attila viszont biztos abban, hogy a verseny ki fog­ja kényszeríteni az RFID-tech­nológia alkalmazását; szerin­te ennek üzleti-szakmai szem­pontból nincs akadálya. Az el­ső fecskék megjelenése után viszonylag gyorsan újabb és újabb vállalatok kezdik el hasz­nálni a technológiát.

„Az üzleti életben a vezetők már hoz­zászoktak a gyors és mélyreható változá­sokhoz – mondja az MLBKT társelnöke. – Szerintem az RFID megjelenését nem fogja olyan jellegű szervezeti ellenállás kísérni, mint ami az ERP-rendszerek be­vezetését jellemezte.”

Déri András úgy látja, hogy a gyorsan mozgó fogyasztási áruk piaca (FMCG-szektor) lesz az első, ahol el fog terjed­ni az RFID. A Metro már megvalósított egy kísérleti – de működő – áruházat Németországban, ahol egyéb informati­kai újdonságok mellett az árucikkszintű rádiófrekvenciás azonosítást is alkalmaz­zák. A világ legnagyobb kiskereskedel­mi vállalata, az amerikai székhelyű – és a hírek szerint magyarországi terjeszke­désre is készülő – Wal-Mart pedig előírta szállítóinak, hogy 2006-ra alkalmazniuk kell az RFID-technológiát (raklapszin­ten); sőt, a 100 legnagyobb szállítónak ezt még az idén meg kell tennie.

Mindez azért van, magyarázza Déri András, mert az FMCG a logisztikában olyasmi, mint a Forma–1 az autóiparban: az új ötleteket ott próbálják ki, az újdon­ságok ott terjednek el először, és ha egy technológia ott megállja a helyét, akkor az általában a kereskedelem és logisztika többi területén is alkalmazásra érde­mes. Ez természetesen még nem jelen­ti azt, hogy mindenkinek automatikusan érdemes átvennie a technológiát. A gaz­dasági számításokat minden vállalatnak magának kell elvégeznie, hogy megálla­pítsa: nyújt-e számára olyan előnyöket az RFID, amelyek miatt megéri az alkalma­zása. Az egyik sokat emlegetett tényező az RFID-címkék ára: ezek jelenleg még jócskán meghaladják azt a darabonkénti 5–10 centes szintet, amely igazán vonzó­vá tehetné a megoldást.

A technológia költsége azonban nem minden: ha egy vállalat, mondjuk, a Wal-Mart beszállítója akar maradni, ak­kor használni fogja az RFID-t, kerül ami­be kerül. Ilyenkor már az ő érdeke is az lehet, hogy a technológia elterjedjen mindazokban a logisztikai hálózatokban, amelyekben ő még részt vesz, mert beru­házása így hamarabb megtérülhet.

Marad a vonalkód is

Azt sem könnyű megjósolni, hogy mi­korra terjed el az RFID Magyarországon. Egyelőre csak azoknak a multinacioná­lis cégeknek az érdeklődése komolyabb, amelyek anyavállalatánál már honos ez a technológia, illetve tervezik a bevezeté­sét. Az, hogy a magyar tulajdonú vagy ki­sebb vállalkozásoknál mikorra terjed el, sok mindentől függ – véli Farkas Péter. Így hatással van rá természetesen a gaz­dasági fejlődés, a fogyasztás élénkülé­se vagy csökkenése. Ennél is fontosabb lehet viszont a szükséges szemléletvál­tás: hogy a vállalati vezetés fel tudja mér­ni, mekkora megtakarítása származhat a technológia alkalmazásából. „Ehhez persze túl kell jutni azon a szemléleten, hogy egy darab vonalkód X fillérbe, egy RFID-címke viszont Y forintba kerül” – fogalmaz a MagICS szakembere. Ennek ellenére ő is bizakodó: szerinte a tech­nológia nem mindenütt fog megjelenni, de ahol tényleg van létjogosultsá­ga, ott belátható időn be­lül alkalmazni is fogják.

Farkas Péter bizonyos­ra veszi, hogy az RFID a közeli jövőben nem fogja kiszorítani a vonalkódot. A technológiát nem min­denütt éri meg alkalmaz­ni – nagyon sok hely van, ahol a vonalkód tökélete­sen ellátja a funkcióját, és az automatikus leolvasás vagy a jóval nagyobb hor­dozott információmeny­nyiség nem teszi szüksé­gessé az RFID-t. Ahhoz is idő kell, hogy a rádiófrekvenciás azono­sítás képességeivel és korlátaival kapcso­latos félreértések szélesebb körben tisztá­zódjanak. Farkas Péter szerint nem is az ár a legfontosabb tényező az elterjedés­ben. Bár a címkék ma még valóban drá­gábbak annál, hogy vonzóvá tegyék a be­fektetést, az igazi kérdés sokkal inkább az, hogy ez a befektetés mennyi idő alatt tud megtérülni.

Ugyanakkor a technológia kínálta elő­nyökhöz képest az RFID alkalmazásá­hoz a meglévő technológiai környezetet nem kell különösebben átalakítani – vé­li Farkas Péter. Hardveroldalon a vonal­kód-olvasót természetesen le kell cserélni (vagy ki kell egészíteni) RFID-olvasó­val, bár már kaphatók olyan készülékek, amelyek kombinálják a kettőt. Hasonlóképpen, a vonalkód-nyomtató he­lyett is be kell szerezni egy olyan típusút, amely az RFID-címkét nyomta­tás közben rögtön kódol­ja is.

A technológia készen áll

A modern vállalatirányí­tási rendszerek is tartal­maznak már olyan modu­lokat – vagy kiegészíthe­tők olyanokkal –, amelyek képesek az RFID-techno­lógia kezelésére – mond­ja Szemán István, az Or-acle partnerértékesítési igazgatója. Természetesen a rádiófrekvenciás azonosítás új követelményeket támaszt a szoftver­rendszerekkel szemben is.

Minthogy a technológiának lényege az igen nagy tömegű információ valós ide­jű továbbítása, ezt a sok adatot fogad­ni is kell valahol. Az Oracle gyakorlatá­ban ezt a feladatot a 10g alkalmazásszer­ver egy eleme, az úgynevezett peremki­szolgáló (edge server) látja el: ez képes a villámgyors adatrögzítésre, befogad­ja és tárolja a címkékből származó nyers adatokat, továbbá megszűri azokat – pél­dául észleli és törli a kettős beolvasás­ból származó duplikátumokat –, majd az így előfeldolgozott adatokat adja át a raktári rendszernek. Ez a programozha­tó peremkiszolgáló képes bizonyos esz­közöket is meghajtani (üzenőtáblák, au­tomatikus raktári rendszerek, fényjelzé­sek). Természetesen a címkékről szárma­zó nyers adatokat is elraktározzák, illetve a megfelelő alkalmazások számára keres­hetővé is teszik.

A raktári szoftver már rendszerint a vállalatirányítási rendszerek része (az Oracle esetében ez az Oracle 11i csomag­ban található Warehouse Management modul). Ez kezeli az RFID-címkék infor­mációi alapján elindított tranzakciókat, például bevételezi a beérkező raktári té­teleket, illetve kiadja mindazokat, ame­lyek elhagyják a raktárt. Mindez telje­sen automatikusan törté­nik, és a sikeres, illetve si­kertelen tranzakciók más és más üzleti folyamatot indíthatnak el.

Működő gyakorlat

Mit jelent ez a gyakor­latban? Vegyünk példá­nak egy Oracle-techno­lógiákkal megvalósított folyamatot. A teljes ese­mény kiváltója természe­tesen az, amikor az RFID-címkékkel ellátott áru át­halad a leolvasókapun. A kapu leolvassa a címkék egyedi azonosítóját, majd azt átadja a peremkiszol-gálónak. Ez utóbbi a szük­séges műveletek (például adattisztítás és szűrés) után továbbítja az adatokat a még mindig az alkalmazásszerver részét ké­pező úgynevezett RFID-eseménymene­dzsernek. Az eseménymenedzser a címke azonosítója alapján kikeresi a rendszer­ből a tételhez tartozó szállításfeladási ér­tesítést, amelyet a szállító már korábban – feltehetően elektronikusan – átküldött, és amely szintén tartalmazza az RFID-azonosítót – magyarázza Jahola János al­kalmazásértékesítési konzultáns.

Ekkor már a raktári rendszer lép a színre. Ez – a belé programozott üzleti logikát felhasználva – a vállalatirányítá­si rendszerből előkeresi a kapcsolt forrásdokumen­tumokat (például az el­küldött megrendelési ér­tesítést). Ekkor történhet meg az üzleti esemény feldolgozása: az alkalma­zás a különféle források­ból származó információ­kat összeveti, és megálla­pítja, hogy a szállítmány valóban azt tartalmaz-za-e, amit a cég megren­delt, illetve amit a szállító a szállításfeladási értesí­tésen megjelölt. Ha min­den rendben van, automatikusan végbemennek a beállított tranzakciók (a tétel bekerül a raktárkész­letbe, a megrendelés „teljesített” státusz­ba kerül, és így tovább). Ha az alkalma­zás automatikus raktári rendszerrel is össze van kapcsolva, az eltárolás is tör­ténhet automatikusan.

Ha valami gond van a szállítmány kö­rül, akkor a kivételkezelési eseménysor indul be. Mód van arra pél­dául, hogy a leolvasókapu hang- és/vagy fényjelzéssel – például piros lámpával – figyelmeztesse a raktári sze­mélyzetet arra, hogy a tételt nem lehet raktározni, ha­nem külön feldolgozást igé­nyel. (Természetesen annak sincs semmi akadálya, hogy a problémamentes tételek megfelelőségét zöld fényjel­zéssel erősítsék meg.)

Mindezt persze az RFID nélkül is meg lehet oldani – ismeri el Jahola János. Abban az eset­ben viszont a folyamat nem automatikus, nem kevés emberi munkát igényelne, és ebből adódóan drágább lenne és jóval több hibalehetőséget rejtene. Az is biz­tos, hogy a hibás szállítmányokra csak jó­val hosszabb idő után derülne fény.

Arra azért nem lehet számítani, hogy az RFID révén rövid távon sok pénzt lehet megtakarítani, oszlatják el a vér­mes reményeket az Oracle szakemberei. A vonalkódot nem lehet – mindamellett nem is érdemes – egyik pillanatról a má­sikra kidobni, ugyanakkor az új techno­lógia bevezetése mindenképpen pénzbe kerül. Épp ezért érdemes lehet néhány kiválasztott szállítóval és néhány kivá­lasztott áruféleséggel kezdeni a rendszer kiépítését; a tesztüzem is megmutathatja, hogy mennyivel gyorsabb és pontosabb a raktározás folyamata, és ki lehet ala­kítani azokat az automatizált folyamato­kat, amelyeken tesztelni lehet a techno­lógia előnyeit.

Schopp Attila