Kis magyar körbetartozás: késve (sem) fizetnek

A cégek egymás közötti fizetési késedelme a magyar gazdaság egyik rákfenéje. Érintett benne szinte minden hazai gazdálkodó szervezet: romokban van a gazdaság mûködéséhez szükséges elemi közbizalom, lehetetlen a normális gazdálkodás.

Magyarország 10,2 millió lakosára több mint 1,6 millió vállalkozás, 97 százalékban kis- és családi vállalkozás jut. Közülük azonban becslések szerint 900 ezer csak papíron mûködik, a gazdaságilag ténylegesen aktív, hitelképes vállalkozások száma legföljebb 40-60 ezerre tehető. Ezt a becslést támasztja alá az is, hogy a 2007-ben leadott 317 938 darab mérlegbeszámolóból 119 014 volt nullás vagy veszteséges.

Az elmúlt évben az APEH által vizsgált 8000 cégből 797 nem volt meg már az első ellenőrzés időszakában sem, azaz feltételezhető, hogy minden tizedik céget fiktív számlázásra, áfa-csalásra alapítottak. A nem mûködő, felszámolás alatt lévő cégek az APEH-hel szemben 1057 milliárd forint tartozást halmoztak fel. A 2008-ban felszámolás alá került összes cég 2007. évi mérlegében 242 milliárd forint (négy Megyeri híd árának megfelelő) szállítói kötelezettség szerepelt. Ezek után nem meglepő – fogalmazott egy közelmúltban rendezett konferencián Csatlós Csilla kintlévőség-szakértő, a Direktinfo Kft. ügyvezetője –, hogy a felszámolási eljárások kétharmadában nem lehet kielégíteni a hitelezői tartozásokat.

A gazdasági válság következtében – idézte a korbetartozás.hu adatait Csatlós Csilla – idén jelentősen nőtt a beszállítóiknak határidőre nem fizető vállalkozások száma. Az év első félévében 2,1 millió cégváltozást regisztráltak Magyarországon; 5500 céget függesztettek fel, és 5100 tûnt el. Ám a tapasztalatok szerint a magyar vállalkozások annak ellenére szinte első szóra bizalmat szavaznak partnereiknek, hogy a felszámolt cégek minden 100 forintnyi tartozásából legföljebb 50 fillér jut a hitelezőknek.

Csődmoratórium védelmében

Ezen az állapoton volna hivatott változtatni a csődtörvény nemrégiben elfogadott módosítása, amely – tartja Ember Csaba, a Deloitte-tal együttmûködő Ember, Drabos és Szarvas Ügyvédi Iroda ügyvédje – egyszerûsíti és ésszerûbbé teszi a csődeljárás általános szabályait. Becslések szerint – mondta – ma Magyarországon a bejelentett hitelezői igényeknek mindössze 1–10 százaléka térül meg a jogerősen befejezett felszámolási eljárások során. Ez az alacsony mutató nehéz döntés elé állítja a hitelezőket, hiszen rendkívül kicsi az esélye annak, hogy egy esetleges felszámolási folyamat végén, valaha a pénzükhöz jutnak.

A válság következtében kialakult nehéz gazdasági környezetben a legkedvezőbb megoldást a hitelező és az adós szempontjából is a restrukturálás jelentheti, amely eljárás elterjedése előtt a mostani törvénymódosítás igyekszik megnyitni az utat – tette hozzá.

A csődeljárás célja, hogy a piaci nehézségekkel küzdő gazdálkodók egy bíróság előtti csődeljárás keretében és csődvédelem birtokában kíséreljék meg mûködésük újraszervezését, adósságaik rendezésére pedig a hitelezőkkel olyan megállapodást kössenek, ami elkerülhetővé teszi a felszámolásukat. Mindeddig mégis az volt a jellemző, hogy a csődeljárást a cégek a gyakorlatban nem alkalmazzák: nem biztosítja azt az automatizmust, amely szükséges lenne egy sikeres, a csődszabályok keretein belüli restrukturálás vagy reorganizáció lefolytatására. Az eddigi szabályozás alapján ugyanis a hitelezők meghatározott hányadának a hozzájárulása kellett ahhoz, hogy az adós társaság fizetési moratóriumot kapjon. Ezt a tendenciát támasztja alá az a statisztika, amely szerint az elmúlt időszakban évente csupán körülbelül 15-25 csődeljárás indult, szemben a megindított mintegy 5000-8000 felszámolási eljárással.

Az ősztől hatályos új törvény bevezeti az automatikus fizetési haladék intézményét. A csődmoratórium – amely időszak alatt főszabályként tilos a hitelezők számára kifizetéseket teljesíteni, illetve az adós ellen nem is lehet igényeket érvényesíteni – a csődeljárás elrendelésétől kezdve csődvédelmet jelent az adósnak a hitelezők követelésérvényesítésével szemben. A moratórium – fûzte hozzá – meghosszabbítható; végső határideje egy év. Ez az időszak akár egy nagyvállalkozás és annak valamennyi hitelezője számára is elegendő lehet a csődeljárás befejezetté nyilvánításához úgy, hogy közben a csődeljárás célja is megvalósult.

Ember Csaba ugyanakkor megjegyezte: csak a módosítás hatályba lépését követően válik mérhetővé, hogyan hat a felszámolási eljárásokra.

A törvénymódosítás több helyen a felszámolási eljárást is módosította. Új elem az is, hogy felszámolási eljárás esetén a felszámolót elektronikus rendszer választja ki véletlenszerûen, nem pedig a bíró jelöli ki.

A felszámoló kiérkezéséig azonban – jegyezte meg Csatlós Csilla – az adósoknak ezer módjuk van a felszívódásra, vagyis a szeptember 1-jétől életbe lépő csődtörvény nem alkalmas a vagyonkimentés megakadályozására egy felszámolás alá került cég esetében, és aligha eredményezi majd a csődök számának emelkedését, több hitelezői igény kielégítését.

Kezdeti bizalmatlanság

Mindazonáltal a jogalkotók – bár talán elefántcsonttoronyban ülve – tettek egy lépést, de vajon mit lépnek a gazdaság szereplői? A kintlévőség-szakértő szerint a magyar vállalkozásokra jellemző, hogy a forgalom, nem pedig a profit maximalizálására törekednek. Alighanem ennek tudható be, hogy nem elég gyanakvóak partnereikkel szemben. Magyarországon – mondta – alig minden századik cég ellenőrzi a céginformációkat, mielőtt kiszolgálja a vevőit. Holott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 154. paragrafusának értelmében minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozó – beleértve a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepét is – köteles az éves beszámolóját letétbe helyezni és közzétenni.

A vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről és azok változásáról kötelezően megbízható, valós képet mutató beszámolókat ez évtől bárki megtekintheti a Céginformációs Szolgálat honlapján, a www.e-beszamolo.irm.hu oldalon.

Ám ez az oldal sem ad mindenre kiterjedő képet; a hatályos cégadatokon, a lényeges pénzügyi mutatókon, a követeléskezelési rendszer adatain kívül a lekérdezett cég ügyvezetőjének, tulajdonosainak egyéb érdekeltségeit, az azok ellen folyó esetleges eljárásokat a korbetartozas.hu-ról lehet beszerezni.

Erre sem feltétlenül volna szükség, ha a vállalkozások a vevőnyilvántartásban nem csupán a partner cég ügyvezetőjének elérhetőségét rögzítenék (nyilván őt lesz a legnehezebb utolérni, ha kintlévőség keletkezik), hanem a közvetlen kapcsolattartót: kereskedelmi, pénzügyi vezetőt is. A vevőadatlapra fel kell vezetni, hogy a vevő milyen átutalásos kerettel tudna dolgozni, milyen fizetési határidőt tud vállalni, hol használják fel az árut, szolgáltatást.

A vevő – emlékeztetett Csatlós Csilla – ma nem terméket vesz, hanem hitelt; azt nézi, milyen határidővel mekkora összeget vihet el. Sajnálatos tapasztalat az is, hogy a kintlévőségek 80 százaléka nem új, hanem régi vevők nyomán keletkezik. Ha elfogadjuk, hogy a bank hitelfelvételkor kéri a cégkivonatot, a nullás adóigazolást, az üzleti tervet, az ügyvezető kezességvállalását, az ingó és ingatlanbiztosítékokat, az árbevétel-engedményezést, miért kellene szemérmesebbeknek lenniük partnereikkel szemben a vállalkozásoknak?

Régi ügyfeleknél – mondta – számon kell tartani, volt-e lejárt tartozása, van-e negatív piaci hír róla, stabil megrendelő-e (vagy olykor a versenytárshoz pártol, ott hagyva kifizetetlen tartozását), volt-e ellene APEH-eljárás, módosult-e az utóbbi egy évben a cég, van-e a tulajdonosai birtokában másik, hasonló tevékenységû vállalkozás, van-e ellene per folyamatban.

Bár a leírási veszteségek 80 százalékát a meglévő vevőkör okozza, az új vevőkkel szemben sem árt az óvatosság, az utóbbi hónapokban ugyanis nőtt a nem tisztességes szándékkal érkezők száma. Új vevőknél érdemes utánanézni a referenciáknak, informálódni a korábbi és meglévő beszállítóknál, megszondázni a piacot, ellenőrizni, volt-e ellene APEH-eljárás, van-e ellene per folyamatban, utánanézni, módosult-e az utóbbi egy évben a cég, van-e a vezetés tulajdonában hasonló profilú vállalkozás (amelybe kimenthető a vagyon), feltérképezni a tulajdonosi, ügyvezetői kört. A tárgyalóasztal mellett is lehet ügyes kérdésekkel hasznos információkhoz jutni a cég létszámáról, vagyonáról, jövőbeni munkáiról, arról, ismeri-e a partner a konkurenciánkat, lízingeli-e vagy vette az autót, amellyel érkezett.

A nehéz gazdasági helyzet miatt nő azoknak a száma, akik akarnak, de nem tudnak fizetni, és azoké is, akik nem is szándékoznak, ezért meg kell különböztetni a fizetési szándékot és képességet – fûzte hozzá. A fenyegetés azonban nem jó taktika: ha új üzleti kapcsolatba kényszerítjük a nem fizető vevőt, azzal valószínûleg a pénzünknek is búcsút mondunk.

Szent tehenek és egyéb vevőfajták

Idén számos hazai vállalkozás emelte a korábbi 60 napról 90-re a számlafizetési határidőt, önként támogatva ezzel a beszállítóit ahelyett, hogy behúzta volna a féket. Különösen erős présben vannak Magyarországon az agrárium gyakran 90 napos fizetési határidőt lenyelni kénytelen vállalkozásai, hiszen 30 nap bőségesen elegendő arra, hogy aki akarja, felszámolja és nyomtalanul eltüntesse vállalkozását.

Másfelől viszont továbbra is gyerekcipőben jár a követeléskezelés: kevés cégnél van követeléskezelési szabályzat, így például azt sem lehet meghatározni, ki a felelős azért, ha a munkaadójától megválni készülő üzletkötő búcsúzóul régóta nem fizető vevővel köt tetemes értékû üzletet. A követeléseket – hangsúlyozta Csatlós Csilla – nem elegendő hetente egyszer átfutni; ma különösen fontos a napi szintû áttekintés.

Hibás döntésekhez vezethet, ha a kereskedelmi érdekek előtérbe helyezésével figyelmen kívül hagyják a negatív piaci információkat, ha túl szigorú hitelezési gyakorlatot folytatnak, vagy ha készpénzes fizetésre kényszerítik az új vevőt – ez utóbbi a tapasztalatok szerint semmiféle garanciát nem jelent a későbbi fizetési készséget illetően.

A fizetési szándék csak komoly tapasztalattal mérhető fel, a fizetési képesség viszont általában objektív és mérhető. A legnagyobb kockázatot mindig a „szent tehenek” (kedvencek, régi cimborák) hordozzák, de veszélyesek az egyetlen kiemelt projektre szerződő partnerek és a teljesen frissen bejegyzett cégek is: előbbieknél rendszerint veszélyesen hosszú a fizetési határidő, az utóbbiaknál az ellenőrzést kell távolról kezdeni.

Futni a pénz után

Magyarországon ma a kibocsátott számlák alig 5–10 százalékának ellenértéke érkezik meg napra pontosan. Ezeket az ügyfeleket meg kell becsülni, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy a követelésmenedzsment a számla fizetési határnapján kezdődik. A nem fizetőket sem kell azonban elmarni magunktól. A legnagyobb szállítóknál a személyes találkozó, a figyelmeztetésre rendesen fizető vevőknél egy-két telefon, esetleg egyenlegközlő levél lehet az első, udvarias lépés, nagyobb nyomásra fizetőknél tértivevényes felszólító levelet érdemes küldeni.

A követeléskezelés kultúrájához a következetesség is hozzátartozik. Ha az egyenlegközlő levélre nem érkezik válasz, szigorúbb hangvételû levelet kell postázni, de a leghatékonyabbnak a Direktinfo ügyvezetője a telefonos behajtást tartja. Tízmilliárd forintnyi követelésállományt vizsgálva a cégnél úgy találták, az első telefonos egyeztetés után 76 százalék bizonyult standard követelésnek, amellyel más gond nincs, csak a késedelem, és ha a követeléskezelő megfelelő hangot üt meg („talán elrontottunk valamit, nézzük meg együtt a számlát”), akkor arra az adósok több mint 99 százaléka pozitívan reagál.

A hazai gyakorlatra a késedelmes behajtás is jellemző. Két héten belül még közel 100 százalék az esélye annak, hogy a hitelező pénzéhez jusson, de ahogy múlik az idő, úgy csökkennek a reményei.

Vészhelyzet akkor van, ha a vevő letagadja magát, kinyomja a telefonját, nem veszi át a levelünket. Ilyenkor ideje személyesen felkeresni. Ha a piacról olyan hír érkezik, hogy a vevő eljárás alá került más tartozás miatt, jó lesz pótlólagos biztosítékokat beszerezni. Ha a vevő jelzi, hogy nem tud fizetni, célszerû átütemezésről, részletfizetésről, fizetési haladékról tárgyalni vele, kellő biztosítékok mellett.

Más a helyzet akkor, ha a cég áthelyezéséről, tulajdonosi körének változásáról, értékesítéséről szerzünk hírt. Amennyiben a tulajdonos offshore cég lesz, vagy az új címen nincs épület, szinte semmi remény a tartozás behajtására.

Vannak módszereik

A Juri§tas Követeléskezelő ügyvédei szerint a külső, azaz az adóssal gazdasági és személyes kapcsolatban nem álló követelésbehajtásra specializálódott cég igen jelentős szerepet játszik a fizetési hajlandóság fokozásában. Statisztikáik szerint – 90 napon túli követelések esetén – az ügyfél által történő felszólításokra az adósok mindössze 12,18 százaléka, míg a követelésbehajtásban jártas cég felszólításaira az adósok 64,35 százaléka egyenlíti ki maradéktalanul tartozását.

„Cégünk alapelve, hogy az adóst személyesen felkeresve – amennyiben az adminisztratív behajtás eredménytelen lenne –, az első meglepetését kihasználva előnyösebb pozícióban tudjuk a megbízó érdekeit képviselni” – ismerteti munkamódszereit egy behajtó cég.

A meglepetést környezettanulmány készítésével ötvözik a cég szakemberei, akik közül sokan a rendőrség hivatásos állományában teljesítettek korábban szolgálatot, továbbá többen rendelkeznek magánnyomozói képzettséggel, illetve helyismerettel. „Feladatuk, hogy az adóst meggyőzzék – nem pejoratív értelemben – a fizetésről, felvilágosítsák a nemfizetés következményeiről. Helyszínen részletfizetési megállapodást kössenek, készpénzt átvegyenek, információt gyûjtsenek az adós vélhető anyagi és életkörülményeiről, környezettanulmányt készítsenek” – ismerteti munkatársait az összegtől függően 12–25 százalék jutalékért és fix ügykezelési díjakért dolgozó cég magát megnevezni nem kívánó vezetője.

Minden szinten szinte minden

Nem egy eset jelzi – a legutóbbiak egyike a Notebook.hu felszámolása volt –, hogy a hazai informatikai ágazat is szenved a körbetartozástól. A megbízhatatlan ügyfelek kiszûrésére a szállítók és nagykereskedők zöme csatlakozott a korbetartozás.hu online vevőmonitoring-rendszerhez.

Stabilabb helyzetben vannak azok a nagyobb disztribútorok, amelyek hitelbiztosítókkal kötöttek szerződést. A hitelbiztosítók nem csak információt tudnak adni a viszonteladókról, de ha azok valamelyike nem fizet, bizonyos mértékû kártérítést is nyújtanak – hallottuk Kisuczki-Tóth Mártától, a Ramiris értékesítési vezetőjétől. A kis viszonteladóknak viszont nemigen áll módjukban hitelbiztosítóval biztosítani a cégüket: ha partnerük nem fizet időben, könnyen csődöt mondhatnak.

Minden szinten szinte minden előfordulhat: rengeteg olyan it-beruházás van, amelynek az alapja építőipari beruházás, ezért az ottani körbetartozások az it-beruházást is érintik – mondta Virágh Attila, az RRC cégvezetője. Néha a végfelhasználói büdzsé kimerülése, néha a devizamozgások csúsztatják a fizetést. Az ezeknek kitett viszonteladók rendszerint maguk is pénzzavarba kerülnek, ami miatt a nagykereskedőknek komoly kreditkontrollt kell alkalmazniuk a viszonteladókkal szemben, ahogy a viszonteladók is kénytelenek jobban ellenőrizni végfelhasználóikat.

A fogyasztói elektronikában vált először tapinthatóvá a keresletcsökkenés, amire az RRC azonnal reagált. A nagyobb beruházásoknál is előfordul csúszás, de nem hónapokban vagy félévekben mérhető – mondta a cégvezető, aki szerint a körbetartozás Magyarországon akutabb probléma, mint a térség más országaiban. Ezzel magyarázható, hogy a kelet-európai országokban mûködő cégcsoport tagjai közül éppen Magyarországon vezették be a legszigorúbb hitelkontrollt.

Bár az RRC is tagja az online monitoringrendszernek, a cégvezető szerint egyre nehezebb kiszûrni a nem fizetők közül azokat a vállalkozásokat, amelyek csak a banki hitelfeltételek szigorodása miatt késnek, és amelyek próbálják „utolsó mentsvárként” a disztribútorokat igénybe venni. Ezek az RRC tapasztalatai szerint főleg a kis alaptőkével létrehozott, ezért a magyar jog kiskapuit kihasználva könnyen megszüntethető viszonteladók; utánuk csak a tartozások maradnak.

Az RRC viszonteladói között is akad több ilyen, például pda-k forgalmazására létrehozott vállalkozás, amely ellen ma már csődeljárás folyik – megszûnésükhöz a kereslet visszaesése vezetett. Az RRC azonban a kétes követelések behajtását még időben elkezdte, ezért Virágh Attila becslése szerint a kintlévőségek körülbelül kilenctizedéhez hozzá fognak jutni.

Nemes Dániel, a Biztributor ügyvezetője szerint az informatikai kereskedők számára az uborkaszezont követő hónapok lesznek a legkritikusabbak. Várhatóan több cég is be fog dőlni – mondja –, és kérdés, kiket rántanak magukkal.

Kelenhegyi Péter