Egy idõben, részben kényszerbõl fakadóan, divat volt, hogy az emberek sok mindent maguk csináltak. Például házat építettek, autót javítottak, vagy számítógéphálózatot fejlesztettek, üzemeltettek. Noha manapság sorban állnak a szolgáltatók, mégis vannak olyan vállalatok, intézmények, amelyek ódzkodnak attól, hogy külsõ társaságra bízzák a hálózatmenedzsment-feladatokat.
Magától értetõdõ, hogy egy vállalat a mûködéséhez szükséges elektromos áramot, vizet vagy gázt valamilyen szolgáltatótól vásárolja meg. Senkinek sem jut eszébe saját erõmûvet építeni vagy kutat fúrni. Nem ilyen egyértelmû azonban a helyzet az olyan eszközöknél, amelyek az utóbbi években váltak számos cég mûködésének elengedhetetlen részévé. E körbe tartoznak a vállalati helyi számítógép-hálózatok, röviden a LAN-ok. Egyre több helyen vetõdik fel a kérdés, hogy külsõ cégtõl, menedzselt szolgáltatásként vegyék- e igénybe a LAN-ra épülõ adatátviteli, hang- és biztonsági szolgáltatásokat, vagy tartsák házon belül ezeket a feladatokat.
A szakma általában „Managed Services versus Do it Yourself” problémaként emlegeti ezt a dilemmát. Az IT-BUSINESS Club októberi összejövetelén e kérdésrõl beszélgettek a vállalatok informatikai vezetõi és a szolgáltatók szakértõi.
Jellemzõ a spontaneitás
A vállalati LAN-ok az esetek többségében nem elõre megtervezetten alakulnak, hanem spontán fejlõdnek – fejtette ki Bodonyi László, a Számhead ügyvezetõ igazgatója. Ez oda vezet, hogy elõbb-utóbb áttekinthetetlenné válik a probléma. Sok cégnél ilyenkor saját ITmenedzseri munkakört hoznak létre; egy kis- vagy közepes méretû cégnél általában egyet.
Mivel a LAN spontán fejlõdésébõl fakadó gondok érzékenyen érintik a vállalat egészének mûködését, a belsõ informatikai menedzser meglehetõsen nagy bizalmat élvez. A vezetés érzi a fontosságát, ám nem látja át pontosan munkájának produktivitását. Egyetlen személyrõl lévén szó, költségeit elviseli, sõt, feladatainak elvégzéséhez többnyire nem méri szûken a forrásokat. Úgy tûnik tehát, hogy minden megy a maga útján. Mindaddig, amíg az egyszemélyi IT-menedzser szabadságra nem megy. Akkor ugyanis felügyelet nélkül marad a LAN. Mindig van persze valaki, aki névleg átveszi a feladatot, az igazi hozzáértés azonban természetesen hiányzik.
A problémák egy idõ után halmozottan jelentkeznek. Egyes nagyobb partnercégek például már 24 órában dolgoznak, így megkövetelik az állandó rendelkezésre állást, továbbá szigorodnak az adatbiztonsági elõírások is. Mit tehet ilyen helyzetben a belsõ IT-menedzser? A legkézenfekvõbb megoldás, ha a gyártókat hívja segítségül, és korszerûbb hardver- és szoftvereszközöket, nagyobb teljesítményû klímát, komolyabb szünetmentes tápegységeket alkalmaz. Ezekkel a lépésekkel a problémák egy idõre megoldódnak, ám – Bodonyi László szerint – csak álbiztonságot adnak a vállalatvezetésnek. Ilyen módon nem lehet zökkenõmentesen üzemeltetni a spontán fejlõdõ helyi hálózatokat.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vállalati hálózatokban egyre többfajta elektronikus kultúra jelenik meg, szaporodik az alkalmazások száma, szigorodnak a biztonsági elõírások. Mindezek hatására elérkezhet egy olyan pont, amikor összecsapnak a hullámok az IT-menedzserfeje fölött. A Számhead ügyvezetõje nemegyszer tapasztalta már, hogy a hálózat üzemeltetéséért felelõs informatikus ilyenkor inkább továbbáll, munkahelyet változtat. A kis- vagy közepes vállalat pedig az összeomlás határára kerül. Eltávozik az egyetlen hozzáértõ, és az esetek többségében nem hagy maga után pontos dokumentációt. Ebben a helyzetben nincs más választása a cégnek, mint új embert felvenni, aki jobb híján – sok pénzért – mindent az elejérõl kezd.
Átvállalni a felelõsséget
A problémára a menedzselt szolgáltatás jelenti a megoldást – vette át a szót Debreceni Gyõzõ, a T-Systems (Magyar Telekom) termékfejlesztésért felelõs igazgatója. „Menedzselt szolgáltatásról akkor beszélünk, amikor a szolgáltató átvállalja valamilyen tevékenység felelõsségét. A menedzselt LAN-szolgáltatásnál az igénybevevõnek nem kell ismernie a hálózat mûködését, nem kell törõdnie a részletekkel, ennek a felelõsségét átadja a szolgáltatónak” – fogalmazott.
Hozzátette: „A felek olyan tartós üzleti kapcsolatra törekednek, amelyben mindketten nyernek. A szolgáltató rugalmasan alkalmazkodik a vevõ igényeihez, akár a portok darabszámáról, akár a kon.gurációs beállításokról, akár az üzemeltetési szintekről van szó. Az ügyfél, amelynek nem alaptevékenysége a hálózatüzemeltetés, egykapus kiszolgáláson keresztül, havi szolgáltatási díjért juthat hozzá mindazokhoz az opciókhoz, amelyekre szüksége van. A klasszikus adatátviteli szolgáltatásokon kívül beletartozhat a körbe például az IP alapú menedzselt beszédátvitel, az IP alapú virtuális alközpont vagy a különféle biztonsági szolgáltatások.”
Pontos feladatmeghatározás
Komoly mûködési gondokat okozhat egy vállalatnál, ha a teljes hálózatüzemeltetést kiszervezik – vélekedik Fazekas Ferenc, a Groupama Biztosító IT-menedzsere. Véleménye szerint számos feladatot célszerû házon belül tartani, mert úgy gyorsabban kezelhetõk a problémák, és megbízhatóbban mûködtethetõ a LAN. Azokat a feladatokat érdemes csak kiadni, amelyek magasabb szakértelmet igényelnek. Így üzemeltethetõ a hálózat kellõ rugalmassággal.
Fazekas Ferenc szerint a nagyon kis cégeknél egyértelmû a külsõ szakemberek foglalkoztatása, a nagyok viszont egyre több feladatot tudnak ellátni saját erõbõl. Az outsourcingnál azonban van egy nagyon fontos alapelv: csak akkor léphetõ meg sikeresen, ha a vállalat már elért egy bizonyos folyamatkultúra-szintet, és meg tudja határozni, hogy pontosan milyen tevékenységet akar kihelyezni.
Általános hibájuk az outsourcing-szerzõdéseknek, hogy a közember számára érthetetlen jogi nyelven íródnak. Célszerûbb lenne ehelyett világos, táblázatos formában feltüntetni, hogy mit helyez ki és mit tart házon belül a vállalat. „Ez egyrészt óriási segítség lenne az IT-szakemberek számára, másrészt sokkal világosabban lehetne meghatározni a kihelyezés/benntartásoptimális arányát, mind a munkaszervezés, mind a költségek oldaláról” – mutatott rá a Groupama informatikai vezetõje.
Költség–haszon elemzéssel
A menedzselt szolgáltatások és a saját LAN-üzemeltetés dilemmája elsõsorban a kis- és közepes vállalatoknál merül fel élesen – fogalmazott Gaidosch Tamás, a KPMG partnere, aki szerint egyáltalán nem biztos, hogy a házon belül lévõ IT-menedzser kevésbé hozzáértõ, mint egy szolgáltató; nagyjából az esetek felében éppen az ellenkezõje tapasztalható. A szakértõ a rejtett költségekre hivatkozva azt is megkérdõjelezi, hogy a menedzselt szolgáltatás szükségszerûen olcsóbb, mint a házon belül tartott. Elképzelhetõ, hogy a hálózatmenedzselés kihelyezésével semmit sem takarít meg a vállalat, sõt, hosszabb távon akár drágább is lehet a szolgáltatói modell a „Do it Yourself” változatnál.
Gaidosch Tamás szerint mindig onnan kell kiindulnia egy cégnek, hogy mire van szüksége az üzletnek, hogy mennyire kritikus az informatikai rendszer. Ha például követelmény a 99,99 százalékos hálózati rendelkezésre állás, akkor valószínûsíthetõ, hogy az nem érhetõ el házon belüli szakértelemmel. „Nagyon ritka azonban az olyan hálózat, ahol ilyen magas értéket követelnek meg. Az ügyfeleket általában nem a hálózat, hanem az üzleti funkcionalitás rendelkezésre állása érdekli, és ezt a mutatót nem csak a hálózat határozza meg. Nagy hiba alapos költség–haszon elemzés nélkül a menedzselt szolgáltatást választani” – vélekedik Gaidosch Tamás. A KPMG szakértõje egyébként egyetlen olyan területet lát, ahol a menedzselt szolgáltatások kétségtelenül elõnyösek egy cégnek; ezek a biztonsági szolgáltatások.
Rendkívül speciális, nagy szakértelmet igénylõ területrõl van ugyanis szó, amit érdemes igazi pro. kezébe adni.
Háttérszerzõdések
Egyáltalán nem véletlen, hogy sok cég saját maga üzemelteti helyi hálózatát. A vállalatok ugyanis nem saját maguk ellenségei, bõven vannak érveik a „Do it Yourself” modell mellett – fogalmazott Szajbély György, a Griffsoft elnök-vezérigazgatója.
Nem biztos például, hogy egy magán- vagy kisvállalkozásnál rosszabb hálózatos szakemberek dolgoznak, mint egy szolgáltatónál. Elképzelhetõ, hogy egy jó képességû belsõ IT-menedzser sokkal több problémát meg tud oldani saját hálózatában, mint egy külsõ szakember. Nem beszélve arról, hogy a szolgáltató nincs kéznél, és elõfordul, hogy egy-két nap múlva érkezik csak meg a helyszínre.
„Nálunk a Griffsoftnál egyfajta átmenetet alkalmazunk a két modell között. Nem tudunk annyi rendszergazdát és IT-szakembert felvenni, hogy a szabadságolási idõket belsõ erõforrásokkal simán átvészeljük. A rutinfeladatokkal nincs probléma, azokat könnyen átveszik egymástól a kollégák. A speciális tudást igénylõ területeken azonban külsõ szakértõkhöz fordulunk; üzemeltetési háttérszerzõdéseket kötünk szakcégekkel. Szükség esetén tehát van hova fordulni” – mutat rá Szajbély György.
A szakember még valamire felhívja a .gyelmet: alaposan meg kell fontolni, hogy valóban kell-e a vállalkozásnak a 99,99 százalékos hálózati rendelkezésre állás, hiszen a 95 százalék és a 99,99 százalék között időben nem, pénzben azonban óriási lehet a különbség. Még az is megeshet, hogy a 99,99 százalékos értékért közel kétszer annyit kell .zetni, mint a 95 százalékosért.
Gazdasági megfontolások
Kétségtelen, hogy egy belsõ IT-menedzser mindig kéznél van, könnyen mozgatható, és alkalmazásával a vállalatvezetés – informatikai oldalról – teljes biztonságban érzi magát. A kérdés csupán az, hogy gazdaságos-e ez a modell a vállalat, különös tekintettel egy kis- vagy középvállalat számára? – tette fel a kérdést Ilosvai Péter, a T-Systems Hungary ügyvezetõje. Minden esetben meg kellene vizsgálni, hogy hol van az a méretgazdaságossági határ, ami alatt nem érdemes házon belül felépíteni és fenntartani saját, belsõ csapatot; hol van az a pont, amikor a biztonságosnak ítélt modellt fel kell adni egy gazdaságosabb, szolgáltatói modell érdekében. A cégvezetõk, a gazdasági vezetõk manapság egyre gyakrabban teszik fel ezeket a kérdéseket, hiszen a vállalat versenyképességének növelése érdekében komoly harcot vívnak minden .llérért.
Rossz, ha a szolgáltatók terelik a cégeket
Mátyás Péter, a Szerencsejáték Rt. igazgatóhelyettese szerint a vállalatok informatikusai igenis értik a dolgukat. A cégek többsége még akkor is tudatosan építi fel számítógépes rendszereit, ha az informatika nem tartozik a fõ tevékenységi körébe. A bajok forrását tehát nem itt kell keresni.
„A problémát az esetek többségében az okozza, hogy a szolgáltatók megpróbálják terelni az IT-vezetõket. Kiépítenek egy hardver- és kommunikációs bázist, majd azt el akarják adni a vállalatoknak. Számomra ez elfogadhatatlan. A helyes eljárás ezzel szemben az, ha a vállalat meghatározza a célját, az üzleti elképzeléseit, magát az alkalmazást, majd az informatikát ezek szolgálatába állítja. A vállalat fogalmazza meg tehát az elvárásait, a szolgáltató pedig elvégzi a feladatot. Olyan szabványos hálózati alapra helyezi a vállalatnál mûködõ operációs rendszereket, kommunikációt és alkalmazásokat, amely észrevétlenül és hibamentesen mûködik a háttérben. Ilyen szabványos hálózati alap azonban tudomásom szerint egyelõre csak elméletileg létezik” – fogalmaz Mátyás Péter.
Ökölszabály
Jóllehet Herbert Norbert, a Pantel hálózatfejlesztési vezetõje a szolgáltatói oldalon ül, mégsem teljesen outsourcing-párti. Véleménye szerint körültekintõen kell meghatározni, hogy akár a szolgáltató, akár az ügyfél meddig akar elmenni az erõforrás-kihelyezésben. Természetesen más szempontok érvényesülnek egy multinacionális vállalatnál (nemzetközi szinten dõl el a stratégia, a szállítók és a szolgáltatók kiválasztása), egy hazai vállalati ügyfélnél (a hálózat növekedésére a spontaneitás jellemzõ; nagy az IT-menedzser befolyása), valamint egy kisvállalatnál (legszívesebben mindent házon belül tartanak, és ismerõs, .atal informatikust vesznek fel minimálbérért).
Mindezeket figyelembe véve, ha egyáltalán felmerül a menedzselt szolgáltatás gondolata, ökölszabálynak tekinthető, hogy a lehető legkevesebb eszközt helyezzék el az elő.zető telephelyén, és azokon minél több hálózati szolgáltatást nyújtsanak – tartja a szakember.
Az outsourcing mindig drágább a saját megoldásnál
Hiba, ha egy vállalat stratégiai feladatokat outsourcingba ad, nagy gondot kell fordítani a kihelyezhetõ területek körének meghatározására – mutatott rá Hetényi László, a Fõpolgármesteri Hivatal informatikai ügyosztályának vezetõje. Mindig ez az elsõ és legfontosabb feladat.
Ezután következnek a költségszámítások, ezek elvégzése – a szakember tapasztalatai szerint – nagyon sok helyen óriási problémát jelent. Kevés helyen tudják ma megmondani, hogy egy szervezetben egy adott szolgáltatási szintet mekkora erõforrás-ráfordítással értek el, tehát pontosan mennyibe került. Más persze a helyzet egy kis-, egy közép- és egy nagyvállalatnál, de az államigazgatásban ez komoly probléma.
Ilyen körülmények között értelmezhetetlen, ha egy szolgáltató a korábbi gyakorlatnál olcsóbb megoldásról beszél. Nem beszélve arról, hogy egy outsourcing-megoldás sohasem lehet olcsóbb a házon belülinél – mutat rá Hetényi László, hozzátéve: „A leghatározottabban tiltakozom az ellen, ha valaki azt állítja, hogy az outsourcing az olcsóbb. A helyzet éppen fordított. Természetes, hogy drágább, ha egy cég kívülrõl vesz igénybe valamilyen szolgáltatást. A döntést tehát nem a költségcsökkentés határozza meg, hanem egyéb kérdések. Például az, hogy hova akarja egy cég emelni a meglévõ szolgáltatási szintet, hogy ezt mennyiért és milyen feltételekkel vállalja a szolgáltató, hogy az ügyfél miképpen tudja ellenõrizni és kézben tartani a folyamatokat” – mutat rá Hetényi László.
A szakember kifejezetten jól mûködõ modellnek tartja a belsõ üzemeltetés és az outsourcing közötti átmeneteket. Egy jól megtervezett, jól felépített informatikai rendszerben az üzemeltetési feladatok egy része nyugodtan házon belül tartható, ugyanakkor felesleges felvenni – nagy .zetésért – olyan magasan kvali.- kált szakembereket, akikre havonta csak egyszerkétszer van szükség. A részleges kihelyezéssel a rendszer üzembiztonsága fokozódik, és a költségek is optimalizálhatók.
Eltérõ érdekek
Fazekas Ferenc nem osztja azt a véleményt, hogy az outsourcing mindig drágább a házon belüli megoldásnál. Ha egy cégnél megtalálják, hogy pontosan mire alkalmazzák, és értelmesen teszik azt, akkor költséget takaríthatnak meg vele. A szakember egyetért a feladatkihelyezés skálázásával. Elképzelhetõ például, hogy bizonyos szaktudáshoz nem kötõdik akkora tömegû munka, hogy azt megérné házon belül tartani, más – általános, gyakori – tevékenységeket viszont érdemes saját erõbõl elvégezni.
A Philip Morrisnál, amikor néhány évvel ezelõtt megkötötték az európai hálózati szerzõdést, a költséghatékonyság volt az elsõdleges cél. Az idõk folyamán azonban, sajnálatos módon, a hangsúlyok egyre inkább a költségelkerülés felé tolódtak el – tájékoztatott Molnár Attila, a vállalat magyarországi IT-menedzsere. Azt jelenti ez, hogy a menedzselt szolgáltatás nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket?
„Ezt így nem mondanám. Az idõ múlásával olyannyira megnõtt a hálózati kapacitás iránti igény, hogy a jelenlegi helyzetet nem lehet a korábbihoz mérni. Jóllehet Magyarországon például mintegy 30 százalékkal megnõtt a hálózatüzemeltetési költség, összeurópai szinten mégiscsak megérte a kihelyezés” – fogalmaz Molnár Attila.
Drága lehet a belsõ szakértõ
Hiba volna .gyelmen kívül hagyni a méretgazdaságossági, költséghatékonysági szempontokat, amikor valaki a „Menedzselt szolgáltatások versus Do it Yourself” kérdéssel kerül szembe. A LAN-oknál ugyanis a technológiai fejlődés, az IP alapú megoldások terjedése akár korlátot is jelenthet a felhasználók számára – hívja fel a .- gyelmet Hajós Márta a Cisco Systemstõl. Mire is kell itt gondolni? Arra, hogy egy korszerû LAN megfelelõ mûködéséhez nagyon komoly technikai beállításokra van szükség. Elég, ha csak a tûzfalakra, a betörésdetektálásra, a desktop biztonsági beállításaira, valamint ezek folyamatos ellenõrzésére gondolunk, de konvergens hálózatokról lévén szó, említhetjük akár az alközponti rendszerek üzemeltetését is. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése rendkívül komoly szakértelmet igényel. Kérdés, hogy egy vállalat akar-e abba invesztálni, hogy belsõ emberei folyamatosan lépést tartsanak a technológiai fejlõdéssel.
Ilyenkor jöhet a külsõ szolgáltató, aki – megfelelõ SLA-k és szerzõdési feltételek mellett – biztonsággal leveszi a terhet a cég válláról. Egy olyan szakosodott szervezet, amely a LAN üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat vélhetõen sokkal költséghatékonyabban oldja meg, mint az a vállalat, amelyiknek egészen más a fõ tevékenysége.
Lökést ad a technológiaváltás
A komoly felhasználókat egyáltalán nem érdekli, hogy kik és hogyan menedzselik a vállalati LAN-t. Számukra egyetlen dolog a fontos: rendben mûködjenek az alkalmazások, a könyvelés, a bérszámfejtés stb. – fogalmazott Gál. Zoltán, a KFKI kormányzati értékesítési igazgatója. Amíg a LAN üzemeltetése házon belül megoldható, addig meg is teszik azt, a kihelyezés elsõdleges oka, hogy a cég már nem képes önerõbõl megoldani a feladatot. Ilyenkor nincs más út, mint a drágább megoldást, tehát az outsourcingot választani.
A KFKI tapasztalata szerint gyakori a részleges outsourcing; ilyenkor a cégek megvizsgálják, hogy melyek azok a funkciók, amelyeket bent tarthatnak, ezzel is csökkentve a kiadásokat.
Nem hasonlíthatóak össze az árak
A Hitelgarancia Rt. egy telephelyes, mintegy száz fõt foglalkoztató cég. Soha nem jutott eszébe, hogy saját maga barkácsolja számítógép-hálózatát. Professzionális cégtõl vásárolta meg a hálózattervezést és -építést, majd átalánydíjas szerzõdést kötött a LAN üzemeltetésére. A kezdetektõ fogva minden zökkenõmentesen folyt, ma sincs probléma a hálózattal.
Nem mondható el azonban ugyanez az alkalmazásokról, ott nagyon sok problémával kell megküzdenie a Hitelgarancia Rt.-nek – ismerte el Komáromi Imre ITigazgató. Úgy próbálják meg zökkenõmentessé tenni a mûködést, hogy mindazokat a funkciókat kihelyezik, amelyekhez nincs belsõ szakértelem vagy kapacitás. A kritikus elemeknél azonban lehetõség szerint nem alkalmaznak outsourcingot.
A Hitelgarancia Rt.-nél azt tapasztalják, hogy a szállítói politikák rendszerint csak a nulláról indítva alkalmazhatók sikerrel. Egy régóta mûködõ cégnél azonban ritkán van lehetõség a teljes cserére, a zöldmezõs beruházásra. Ilyenkor elkerülhetetlenek a viták. Gyakran folytatnak versenytárgyalásokat is, ám a szolgáltatók hálózatüzemeltetési árai általában nem hasonlíthatóak össze egymással. Ez rendkívüli módon megnehezíti a helyes döntést.
Mallász Judit
