Ha már fizetni kell a felsőoktatásért, akkor azt meg lehet tenni külföldön is. Máshol sem olcsó a tanulás, sőt. Viszont külföldiként is lehet diákhitelt igényelni, és nem is feltétlenül rosszabb feltételekkel a hazaiaknál, amelyet szintén szemügyre veszünk.
Ha külföldi tanulmányok jönnek szóba, a legtöbb magyar legközelebbi nyugati szomszédainkra gondol. Ausztria és Németország több szempontból is logikus választás: közel vannak, erősek a kulturális kötődések, hasonló az oktatási rendszer, és a német nyelvtudás megszerzése sem lehetetlen feladat.
Itt vannak tehát az osztrákok. Pénzügyi szempontból könnyű dolga van annak, aki osztrák egyetemen akar tanulni. Egyrészt a magyar diákhitel az ausztriai tanulmányokhoz is igényelhető, másrészt pedig az EU-tagországokból érkező diákoknak nem kell tandíjat fizetniük – ha tesznek némi erőfeszítést a tanulmányok időben történő befejezésére. Az ingyenesség ugyanis nem tart a végtelenségig: az alapképzésben az első nyolc, a mesterképzéseknél pedig az első hat szemesztert fizeti az osztrák állam. Más országokkal összehasonlítva persze az ezek után fizetendő tandíj sem vágja földhöz a lusta diákot: félévente 363,36 eurós (valamivel több mint 100 ezer forintos) összeggel kell kalkulálni. Ez még mindig kevesebb, mint a megélhetéshez szükséges havi 500–800 euró – ez a súlyosabb teher, emiatt érdemes időben befejezni a tanulmányokat.
Németország: sokféle lehetőség
Németországért már többet kell áldozni. Az egyes tartományok maguk döntik el, hogy mekkora tandíjat (szebb szavakkal: tanulmányi hozzájárulást) kérnek a diákoktól. Ennek összege félévente maximum 500 euró lehet, de ilyen-olyan jogcímeken még más pénzeket is legombolhatnak a diákokról, így pedig pusztán a tanulmányi költségek felmehetnek 800 euróra egy szemeszterben.
De nem lennénk Németországban, ha az illetékesek nem gondoskodnának arról, hogy minden „in Ordnung” legyen a pénzügyek terén is. Németországban is létezik állami diákhitelrendszer, a röviden csak BaFöG-ként emlegetett Bundesausbildungsförderungsgesetz (ha ezt valaki egy szuszra ki tudja mondani, már be is adhatja a jelentkezését egy német egyetemre). A BaFöG bizonyos megszorításokkal külföldi diákoknak is elérhető, és az EU-országok polgárai jóval könnyebben juthatnak hozzá, mint mások. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az egyszeri magyar diák jogosult rá. Nagyobb eséllyel indul a pénzért, aki már huzamosabb ideje Németországban él vagy dolgozik, esetleg a szülei dolgoztak ott – és a végzés után is vállalja a hosszabb idejű németországi munkát, esetleg német állampolgár a házastársa.
|
Hoppácska! |
|---|
|
Még akár a tanulmányok végzésének fedezésére is jó lehet a diákhitel… Abból, amennyit a Diákhitel Zrt. bárkinek hajlandó kiosztani, akár japánul is meg lehet tanulni: egy éves kurzus, a nyelvvizsga költségei, és akár egy pár napos szigetországi tanulmányút is kijöhet a teljes összegből. Mintegy mellékesen megemlítjük, hogy a diplomához nyelvvizsga is kell, amivel elég nagyokat kínlódnak a végzősök. Nívós nyelvtanulásra használni a diákhitelt messze a legjobb befektetés. (Javasolunk két világnyelvet: a spanyolt és az oroszt. A kötelező angol után menni fognak… A japán nehéz nyelv, a kínai pedig szinte reménytelen. – a szerk.) |
Mindenképpen érdemes próbálkozni a BaFöG-gel, mert igen jó feltételeket kínál. A hitel maximális összege meghaladja a havi 600 eurót (a pontos összeg a jövedelmi helyzettől is függ), és ennek csak a felét kell visszafizetni, a másik fele mintegy ösztöndíjként működik. A visszafizetendő rész is kamatmentes; a visszafizetését öt éven belül kell megkezdeni, és 20 évig törleszthető, minimum 105 eurós részletekben.
Annak sem kell elkeserednie, aki nem jogosult a BaFöG-re. Az egyes szövetségi államok és a német bankok kiterjedt hitelkínálattal várják a tanulni vágyókat. A KfW Bank például a helyi kereskedelmi bankokon keresztül teszi elérhetővé diákhiteleit, amelynek összege havonta maximum 650 euró. A privát diákhitelek igen változatos feltételek mellett vehetők igénybe. Némelyik csak a tandíjra fordítható, mások szabad felhasználásúak; lehet havi vagy féléves kifizetést kérni; a visszafizetési idő kezdete és tartama, valamint a kamat mértéke szintén erős szórást mutat. Attól azonban aligha kell félni, hogy egy német diplomával a zsebünkben nem találunk olyan állást, amelyből gondot okozhatna a visszafizetés.
Hollandia: mindenki előtt nyitva
Ha valaki kevésbé vevő a német szigorúságra, és kicsit lazábban szeretné élni diákéveit, mehet egy kicsit tovább északnyugatra. A holland egyetemeknek jó a híre, többségük kínál angol nyelvű képzést is, a szórakozási lehetőségeket meg nem kell senkinek bemutatni.
De ha valaki tanulni is akar Hollandiában, már mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. Szó sincs ingyenességről, a tandíj a 2013/14-es tanévre 1835 euró, egyes képzéseken még magasabb is lehet. Erre még rárakódnak a viszonylag magas lakhatási és megélhetési költségek.
Szerencsére a holland állam diákhitele (Collegegeldkrediet) minden 30 év alatti EU-polgár számára elérhető, és ez teljes mértékben fedezheti a tandíjat. Az adósságot a tanulmányok befejezése utáni második évtől kezdődően, 15 év alatt kell visszafizetni. A pontos kondíciókat egy független állami intézmény,
az IB-Groep állapítja meg, de azok mindenképpen nagyon kedvezőek – a kamat most éppen 0,6 (!) százalék –, és ha valakinek nem elégséges a jövedelme, kérheti a törlesztőrészlet csökkentését is, de a visszafizetéstől semmilyen esetben nem tekintenek el.
Ezen túlmenően, a megélhetési költségekre is lehet hitelt felvenni. Ez a Studiefinanciering (Stufi), amelynél már némiképp szigorúbbak a feltételek. A nem holland állampolgárok ezt akkor kapják meg, ha már legalább három hónapja havi 32 órát dolgoznak egy bejelentett munkahelyen. Mivel ezt a hitelt visszamenőlegesen nem lehet felvenni, az első három-négy hónap megélhetését valamiből mindenképpen fedezni kell – utána viszont már számíthatunk a havi 250–500 eurós összegekre, amit hasonlóképpen kell visszafizetni, mint a tandíjra felvett hitelt. Külön szépsége a holland rendszernek, hogy a diákok havi 289 eurós külön támogatást is kapnak, amit a tanulmányok végén egyszerűen leírnak – csak akkor kell visszafizetni, ha valaki nem fejezi be az egyetemet.
Anglia: drága, de finanszírozható
Ha már a holland egyetemekről azt állítottuk, hogy jó a hírük, mit mondjunk az angol intézményekről? Cambridge és Oxford a legalaposabb műveltség és tudás szinonimái, nem véletlenül tartják az ittenieket a világ legjobb egyetemeinek. A kiemelkedő minőséghez persze kiemelkedő ár is társul. Az alapképzés éves költsége 9000 euró, vagyis több mint 3,5 millió forint. Ez nem csak magyar mértékkel számít rendkívül soknak; a patinás termek mégsem konganak az ürességtől, mert a magas díjak kiváló ösztöndíjrendszerrel párosulnak.
Az EU-országokból jövő diákok ugyanúgy igénybe vehetik a Tuition Fee Loanst, mint brit társaik. Ennek összege maximálisan évi 9000 font, magánegyetemeken 6000 font. A holland diákhitellel szemben ez nem csak azoknak jár, akik nappali képzésben vesznek részt. Ilyen esetben persze az összeg is kisebb (6750, illetve 4500 font). A hitel kamatozik; a tanulmányi idő alatt az infláció felett 3 százalékkal, utána pedig a jövedelemtől függően, de az előbbit meg nem haladó mértékben.
A visszafizetési feltételek is meglepően könyörületesnek tűnnek. A hitelt addig nem kell elkezdeni visszafizetni, amíg az illető fizetése el nem éri az évi 21 ezer fontot, illetve szünetel a fizetés, ha a határ alá csökken a jövedelem. (Ezt a külföldiek számára átszámítják a helyi fizetéseknek és megélhetési költségeknek megfelelően – Magyarországon jelenleg olyan havi 400 ezer forint körül van a határ.) A törlesztőrészlet kiszámítása egyszerűen megy: a határ feletti fizetés 9 százalékát kell visszafizetni minden hónapban. Mindenképpen az angol rendszer javára kell írni, hogy nem dönti sírig tartó adósságba a hitelt felvevő diákot: bármennyit is sikerült addig törleszteni, a felvételtől számított 30 év után megszűnik a fizetési kötelezettség.
USA: külföldiként nem könnyű
Az Egyesült Államokat szokták a korlátlan lehetőségek hazájaként emlegetni. Számtalan tekintetben biztosan igaz, de a külföldi diákoknak járó diákhitelek szempontjából nem az. Az amerikai diákok – jövedelmi helyzettől függően – többféle, kedvezményes és kevésbé kedvezményes szövetségi diákhitel közül választhatnak, de ezek a külföldiek számára gyakorlatilag elérhetetlenek.
Ez azonban csak egy része a teljes képnek. Az amerikai oktatási rendszer jellegéből adódóan a támogatási rendszer rendkívül összetett: az egyes tagállamok, maguk a felsőoktatási intézmények és privát szervezetek is kínálnak támogatásokat, hiteleket. Ezeknek az áttekintése szinte lehetetlen, de ha valaki már tudja, hogy hol és mit akar tanulni, érdemes elmerülni a részletekben, mert meglepően kedvező lehetőségekkel is találkozhat az érdeklődő.
Ha már minden kötél szakad, bankoktól is lehet tanulmányi hiteleket felvenni, amelyek kamatát rendszerint a bankközi kamatlábhoz igazítják. Az egyéb kondícióktól függően az ilyen privát diákhitelek kamata 2–9 százalék közé esik. Viszont a diákhitelre nem vonatkozik az USA-ban amúgy létező magáncsőd intézménye, vagyis a folyósító soha nem írja le a diákhitelt: ez a kölcsön soha nem évül el!
A privát diákhitel felvételének legfontosabb feltétele, hogy be kell mutatni egy amerikai állampolgárságú (vagy legalább két éve ott élő) kezest. Neki ráadásul jó adósnak is kell lennie, hiszen ő vállalja a fizetést, ha mi valamiért elmaradnánk a törlesztőkkel… A visszafizetés több módon is történhet. Mivel a külföldi diákok általában nem dolgozhatnak az USA-ban, érdemes lehet a „full deferral” opciót választani: mind a kamat, mind a tőke törlesztését csak a tanulmányok befejezése után hat hónappal kell elkezdeni. Egy másik lehetőség, hogy a tanulmányok ideje alatt csak a kamatot fizeti a diák, de vannak olyan hitelek is, amelyeket rögtön az első folyósítás után el kell kezdeni törleszteni.
|
Testközelből |
|---|
|
A Diákhitel1 igénylésekor ki lehet választani, hogy a felvenni kívánt összeg szemeszterenként egy összegben, vagy havonta (részletekben) érkezzen – mint egy fizetés. Személyes tapasztalatból azt ajánlom, hogy havi lebontásban vegye fel a diákhitelt az, aki nem a tandíját fizeti belőle. Sőt: aki nem a taníttatást kénytelen külső segítséggel fedezni, ne is vegyen fel Diákhitelt. Olyan hamar elúszik a pénz, hogy az már szinte ijesztő. Mindegy, hogy a pénz havonta vagy félévente jön, ha nincs semmi konkrét befizetnivaló, akkor az ember hajlamos bármekkora összeget nulla idő alatt eltapsolni. Érthető is, hiszen a tinédzserek nagy része addig nem látott élőben ekkora pénzkötegeket, és a „gazdagságtól” megrészegülve milliárdosnak képzeli magát. Bárminek ellenáll, csak a kísértésnek nem. Az „újgazdag” tanulók egy nap alatt elszórják az összes pénzüket, ráadásul értelmetlen butaságokra. A legfelelőtlenebbek azonnal a lehető legmagasabb (féléves) összegre pályáznak, az utalás napja pedig a legszebb a félévben. Kezdődhet a habzsi-dőzsi; a torkosok a drága éttermeket, a bulisok meg a szórakozóhelyeket tüntetik fel a Google Mapsben. A csajok startolnak plázázni, a fiúk meg – jó esetben! – csak ájulásig isszák magukat. Aztán egyszer csak eltelnek a mézes órák, és a rapid, élvezeti költés eredményeképpen kiürülnek a zsebek. Egészen a következő utalásig, amikor is minden kezdődik elölről. De a vége mindig ugyanaz: milliós tartozás, egyre növekvő kamatokkal, és az esetek többségében csak egy ruhadarabot tudnak felmutatni a diákok: ezt vettem a hitelből. Akinek van egy kis esze, inkább számítógépet, vagy egyéb, hosszabb távú befektetést eszközöl a negyedmillióból. Akkor érdemes megfontolni a hitelt, ha nagyon ki van számolva a megélhetés. A havi leosztás kiszámítható jövedelemforrás; az az 50 rugó nem a mennyország, de a fennmaradásra mindenképpen elég. Ha napi 1500 forintot számolunk a kajára, még mindig marad havonta 15–20 ezer az egyéb költségekre. Deák Miklós |
Kettő a magyar diákhitel
Természetesen a magyar diákok a hazai diákhitelt tudják a legkönnyebben igénybe venni. Ebből már rögtön kettő is van, a régebbit Diákhitel1-ként emlegetik, a mostani kormányzati ciklus alatt bevezetett pedig a Diákhitel2.
Kezdjük a Diákhitel2-vel, mert a költségtérítéses képzések számának emelkedésével ez vált fontosabbá. Legfontosabb jellemzője, hogy kötött felhasználású: kizárólag a képzési költségek fedezésére lehet igényelni, és mindig pont annyit, amennyi az adott intézmény felé fennálló fizetési kötelezettség. Lényeges, hogy az állami részösztöndíjas képzés költségei is fedezhetők vele.
A diák nem is találkozik a pénzzel, az egyenesen az intézményhez vándorol. Kamata az állami támogatásnak köszönhetően évi 2 százalék, jóval kedvezőbb, mint a piacon elérhető bármilyen egyéb, klasszikus hitel kamata.
Igényelni bárki igényelheti, aki 35 év alatti és aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, és nincs hitelbírálat sem. Nem árt észben tartani, hogy csak tíz szemeszter költségei fedezhetők vele, tehát igyekezni kell a tanulmányok befejezésével.
(Szemeszter = félév. Ötévesnél hosszabb képzést nem fedez végig. – a szerk.)
A visszafizetést a hallgatói jogviszony megszűnésétől számított negyedik hónapban kell megkezdeni, akár van állása a volt diáknak, akár nincs – a törlesztés ráadásul akkor sem szüneteltethető, ha később válik munkanélkülivé az adós! A törlesztőrészlet az első két évben a minimálbérhez, ezt követően a két évvel korábbi jövedelemhez igazodik. Előtörleszteni díjmentesen lehet, és érdemes is, hiszen csökken a későbbi kamatteher. De az is előfordulhat, hogy a minimálbérhez igazodó visszafizetés az új kamatokat sem fedezi, így a törlesztés ellenére nő a hiteltartozás.
Megfelelő szülői háttérrel nem elengedhetetlen, viszont erősen csábító a Diákhitel1. Ez klasszikus, szabad felhasználású hitel, vagyis a diák arra költi, amire csak akarja. Ugyanúgy bárki hozzájuthat, mint a Diákhitel2-höz, és egy szemeszterre maximum 250 ezer forint igényelhető. Ez első pillantásra nem tűnik soknak, de egy BSc-képzés során így is összejöhet 1,5 millió forintos tartozás. Ehhez persze még hozzá kell számolni a kamatot, amely már az első perctől ketyeg – ennek mértékét félévente határozzák meg, most éppen 8 százalék.
A visszafizetés feltételei és menete hasonló, mint a Diákhitel2-nél, vagyis a korábbi bérhez igazodik. A változó kamat miatt viszont váratlanul módosulhat a törlesztőrészlet is, felborítva a pengeélen táncoló háztartási költségvetéseket is. Nem túl emberbarát módon a havi törlesztést mindig az adott hónap 5-éig kell teljesíteni – vagyis mielőtt a nagy többség megkapná a fizetését. Ez még barátságosnak is tekinthető: vannak bankok, amelyek a hónap 1-jén, 7:30-kor vonják le a törlesztést.
Schopp Attila
