Megilleti-e a számítógépeket a szólásszabadság joga? Első pillantásra talán bizarr a kérdés, de jobb nem elsietni a választ.
Lehet-e, szabad-e a számítógépeket beszélőknek tekinteni, s megadni nekik a szólásszabadság jogát? A szokatlan kérdést nemrég Tim Wu, a Columbia Egyetem jogászprofesszora firtatta a The New York Times hasábjain. Cikkében nem a „gondolkodó” komputerek „emberi” jogokkal való felruházásáról formált véleményt, nem is a robotika Isaac Asimov regényeiben vázolt törvényeiről, hanem egy jogi nyelven megfogalmazott ügyes és kétes üzleti fogásról.
Sokan gondolják úgy – emlékeztet Wu –, hogy a GPS, amely megtervezi az útvonalunkat, és minden utcasarkon megmondja, merre kanyarodjunk, a szövegszerkesztő, amely a helyesírási hibáink kijavítására megoldásokat javasol, vagy a Facebook, amely jó érzékkel ajánlatokat tesz, kiket jelöljünk be ismerősöknek, mind „beszélő entitások”, ezért rájuk is vonatkozik az amerikai alkotmány első kiegészítése: a Kongresszus nem alkothat olyan törvényt, amely a szólás szabadságát korlátozná. Első pillantásra rokonszenves elképzelésnek tűnik, hogy a gépek is legyenek szabadok.
Egy 2003-as polgári perben egy cég azzal a keresettel fordult a bírósághoz, hogy a rá vonatkozó találatokat a Google keresőmotorja aránytalanul hátra sorolta. A pert – a számítógépek szólásszabadságára hivatkozó érveléssel – a Google nyerte meg. Nem sokkal később egy, a Google ellen folyó szövetségi vizsgálat során az óriáscég megbízta Eugene Volokh sztárjogászt, hogy részletesen dolgozza ki az egyszer már bevált érvelést. Volokh úgy argumentált, hogy ha egy lap tanácsadó rovatához az olvasók kérdéseket intéznek, a szólásszabadság durva megsértésének számítana, ha a tanácsadó nem válaszolhatna szabadon a kérdésekre. Hasonlóképpen, a Google, a Bing, a Yahoo keresőmotorjai is „beszélők”, így a szólásszabadság jogával élve szabadon dönthetik el, milyen sorrendben adják ki a keresési találatokat – ha bárki beleszólna a sorrend alakításába, az a keresők cenzúrázása volna.
Tim Wu szerint a Google érvelése erősen sántít, ahogy az emberek és a keresőmotorok szabadsága között vont analógia is. Ezzel csupán a monopolhelyzetükkel élnének vissza a Google és társai. Sértenék a fogyasztók érdekeit, elmosnák a hirdetések és a civil információk közötti határt.
Olyasféle veszélyes turpisság ez, mint ha a vallásszabadságra hivatkozva megengednénk az emberáldozatokat, vagy bármely más, alapjogokat sértő gyakorlatot. Az ilyen esetekben az állam beavatkozása hasznos és kívánatos – éppen a monopolhelyzetben lévő óriáscégek túlhatalmának a korlátozására, amely az említett jogi csűrcsavarral voltaképpen nem a gépeknek adna szólásszabadságot, hanem a fogyasztók szabadságát korlátozná.
Tim Wu szerint ugyanaz az „Első kiegészítés”, amely ugyan korlátozottan, de biztosítja a szólásszabadságot a kereskedelmi és politikai „beszéd” számára, csak emberi megnyilatkozásokra vonatkoztatható. Ezzel mélyen egyet lehet érteni.
Gerlóczy Ferenc
