Kiemelt helyen szerepelnek a szoftverfejlesztő cégek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) friss ellenőrzési irányelveiben, s a vonatkozó adójogszabályokban is komoly változások léptek életbe. Nem árt tehát pontosan ismerni a törvény betűjét, mert még jól is járhat a fejlesztő.
Közismert, hogy aki szoftvert használ, az csak a program használati jogát veszi meg – most ne beszéljünk a kalózletöltésekről –, a tulajdonjog a fejlesztőnél marad. Ezek a fejlesztőcégek programozókkal, mérnökökkel dolgoztatnak, bért fizetnek, irodát bérelnek, infrastruktúrát tartanak fent. Ezek mind folyamatos és adott esetben nagy költségként jelennek meg a pénzügyi kimutatásokban a fejlesztési idő alatt. Ezzel szemben pénz csak akkor áll a házhoz, ha a szoftver majd egyszer késztermékké válik, és elkezdik értékesíteni a licenceket. Magyarán a befektetés nagy, bevétel meg hosszú időn keresztül semmi.
„Ezért nem mindegy, hogy a szoftverfejlesztés során számviteli értelemben a szoftverterméket miként jelenítik meg” – mutat rá a probléma lényegére Kalocsai Zsolt, az RSM DTM Adótanácsadó és Pénzügyi Szolgáltató Zrt. elnök-vezérigazgatója.
Költségből eszköz
Megoldás márpedig létezik, csak éppen kevesen ismerik a kissé kaotikus hazai helyzetben. A fejlesztéssel összefüggő közvetlen költségeket (munkabér, számítógép-beszerzés stb.) össze kell gyűjteni – a számviteli törvény értelmében ez évente egyszer kötelező is, de érdemes havonta elvégezni – és a mérlegben immateriális jószágként kimutatni. Így aztán a költség ugyanolyan eszközzé válik a könyvekben, mintha egy pc-t vettünk volna. Ha ezt nem csinálják meg, a szoftvert hiába fejlesztették le, egy esetleges könyvvizsgálat esetén az ellenőrök csupa költséggel fogják szembetalálni magukat, szoftvert pedig sehol sem találnak. Azaz, csak jóval később lelnek rá jelentős eredmény formájában. Mivel ez az eredménykimutatásban nem fest valami jól, a kettőt a fenti módon ki kell egyensúlyozni.
Ez az eljárás azonban nem csak könyvszépészeti szempontból fontos. Tudni kell ugyanis, hogy Magyarországon – a szoftverágazat egyfajta állami támogatásaként – immár évek óta 50 százalékos adókedvezmény vonatkozik a licencértékesítésekre. Nem kevés, főleg ha arra gondolunk, hogy a társasági adó kulcsa 10 mellett 19 százalék is lehet. Például, ha egy fejlesztőcég évi 10 millió forintot szed be szoftverhasználati díjból, akkor, 10 százalékos társaságiadó-fizetési kötelezettség esetén, nem egymillió, hanem csak 500 ezer forintot kell befizetnie az államkasszába.
Viszont ezt a kedvezményt csak akkor veheti igénybe, ha szoftverfejlesztő cégként minősítteti magát. A minősítést pedig csak akkor kapja meg, ha a licencdíjbevételek mellett számlázásra jogosító tényleges, saját szoftverek is szerepelnek a számviteli kimutatásokban. Ha nem szerepelnek, nincs kedvezmény, ráadásul az adóellenőr is összevonja a szemöldökét. Nos, ezért kell a közvetlen fejlesztési költségeket „immaterializálni”, illetve „eszközösíteni”.
Adómentes továbbadás
További jó hír, hogy 2012. január 1-jétől, bizonyos feltételek mellett, adómentesen lehet szoftverterméket továbbértékesíteni (feltéve, ha erre az eredeti licencszerződés feljogosít). Ezek a feltételek: a terméket adóalanyként szerezzék be, ezt a tényt 60 napon belül jelentsék be az adóhatóságnak, a szoftvert legalább 12 hónapig tartsák (vagyis mutassák ki a könyveikben, külön sorban az immateriális javak között), és csak ezután értékesítsék. Amennyiben ez haszonnal jár, akkor a nyereség után nem kell társasági adót fizetni.
Tovább cizellálja a helyzetet, ha egy vásárolt alapszoftver felhasználója ráfejleszt a programra, s így értékesíti azt haszonnal. Na, nem olyan esetre kell gondolni, amikor például egy neves külföldi crm-szoftvert egy hazai viszonteladó ráfejlesztéssel saját felhasználói köréhez igazít – ekkor ugyanis a szoftver már nem immateriális jószág, hanem kereskedelmi árucikk, amelyre teljesen más adózási szabályok vonatkoznak.
Inkább olyan eset képzelhető el, mondja Kalocsai Zsolt, amikor például egy gépgyártó vállalat saját használatra vesz egy gyártásellenőrző programot, bejelenti, ráfejleszt (persze, engedéllyel), majd egy év múlva az egyik gyártósorát nyereséggel értékesíti az egyik leányvállalatának.
Licenc külföldről
Az sem mindegy, hogyan értékesítünk külföldre szoftverhasználati jogot, illetve onnét miként vásárolunk licencet. A nemzetközi háttérrel rendelkező magyarországi cégek egyre gyakrabban központilag – anyavállalati szinten – végzik szoftverberuházásaikat, amivel átláthatóbbá és költséghatékonnyá teszik szoftvergazdálkodásukat. A centralizált beszerzés után az anyacég allokálja leányvállalataihoz a szoftvereket. Sajnos, gyakori eset, hogy a magyarországi cégek anélkül veszik használatba a szoftvereket, hogy megfelelő információval rendelkeznének a nemzetközi szinten megkötött szerződésekről – pedig ez több területen is fontos lenne.
Adózási szempontból az a lényeg, hogy nem kell forrásadót levonni a szoftverhasználatért külföldről beszedett jogdíjak után, ha a külföldi cég illetősége szerinti állam és Magyarország egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerüléséről. Ennek alapján ugyanis az ilyen jellegű jövedelem Magyarországon nem adóztatható – ez természetesen igaz megfordítva is. További fontos feltétel magyar szoftver külföldi értékesítése esetén, hogy az eladó hazai cég illetőségi igazolást kérjen és kapjon a külföldi adóhatóságtól arról, hogy vevője valóban az adott országban tevékenykedik. Erről hiteles magyar nyelvű fordítás is szükséges.
Rossz hír, hogy ezt az illetőségi igazolást évente meg kell újítani, még akkor is, ha ugyanannak a partnernek ugyanazt értékesítjük változatlan formában. Nesze neked, egyszerűsített adminisztráció!
Az oem-mel se legyen gond!
Mint köztudott, az oem (original equipment manufacturer) licencelés lényege, hogy a szoftvert forgalmazó cég az adott szoftverterméket meghatározott hardverkomponensekkel, illetve komplett hardverkonfigurációval együtt hozza forgalomba.
A számviteli és adózási szempontokat figyelembe véve mindkét terméket beruházásként kell felvenni a számviteli nyilvántartásokba. A szoftver aktiválásával a hardver aktiválása is szükségessé válik, azonban a hardvertermék használatbavételét követően az oem-licenc használatbavétele egy későbbi időpontban is megtörténhet.
Az oem-szoftver és a kapcsolódó hardver hasznos élettartama eltérhet egymástól, hiszen különböző típusú eszközökről van szó. Nehéz feladat a vállalkozás részére a kettőt összhangba hozni, egy azonban biztos: a kapcsolódó hardvert nem lehet addig a számviteli nyilvántartásokból kivezetni, amíg a vállalkozás az adott oem-szoftvert használni kívánja. További kedvezőtlen tényező, hogy az oem-szoftver kizárólag a megvásárolt hardverrel együtt használható, ezért célszerű a számviteli nyilvántartásunkat olyan módon kialakítani, hogy a licenc és a kapcsolódó hardvereszköz kapcsolódása mindig nyomon követhető legyen.
Ha a hardvereszköz, amelyhez az oem-licenc kapcsolódik, a számviteli nyilvántartásokban nem lelhető fel, akkor, a jogi szempontokat figyelembe véve, az oem-licenc számviteli értelemben vett kivezetése is szükségessé válik. Ha a licencet még nem írták le teljes mértékben, úgy a licencet terven felüli értékcsökkenéssel kell leírni, valamint selejtezni.
Mártonffy Attila
