Az oktatók elefántcsonttornyukban gyártják az elméleti tananyagokat. Egyes szakágakat kiherélnek, ahelyett, hogy életre keltenének. Az állam felelőssége egyértelmű. Patthelyzet?
A fenti kijelentések nem túlzóak. A cégek tanácstalanok, kihez beszéljenek, ha a problémáikat szeretnék megoldani. Nem csoda, ha felmerül a kérdés, hogy az egyetem dzsungelében piackomformok-e egyáltalán az egyetemi oktatók? Vagy az, ha a piac elszívja a tehetséges oktatókat, akik maradnak, milyen aktuális tudásanyagot tudnak átadni a hallgatóknak?
Elefántcsonttoronyban
Nem túl rózsás a helyzet például az elektronikai területen. „A BME egyes részein tapasztalt negatív hozzáállás azt sugallja, mintha nem akarnák támogatni a hardvertervező mérnöki szakot” – mondja Gacsal József, az Intel Hungary Kft. üzletfejlesztési menedzsere, az IVSZ elektronikai tagozat vezetője.
Hiába sikerül például az IVSZ támogatásával indiai és koreai cégeket összekapcsolni a hardverfejlesztéssel foglalkozó magyar iparral, ha a hardverfejlesztő mérnökök hiánya miatt a külföldi csapatok egyből ki is viszik az egyébként jól jövedelmező fejlesztést az országból. „Az egyetem nem termel elég jó mérnököt, ezért végül külföldi cégek fölözik le a hasznot. Hiába lenne itthon a munka, ha nem a magyar gazdaság profitál belőle. Világszerte elismert szakmai potenciállal rendelkeznek az egyetemek, Magyarországon még sincs jövőképe a hardveres képzésnek. Igaz, országstratégiánk sincs.”
Úttörő több sapkában
A zűrzavarban jó ellenpélda a „többsapkás” Poppe András. Ő azoknak az oktatóknak a csapatát erősíti, akik egyetemi oktatóként kimentek a céges világba is, és up-to-date ismereteiket visszahordják a BME berkeibe. Jelenleg az egyetemről származó egykori spin-offnál, ma az elektronikai tervezőeszközök piacának egyik meghatározó szereplőjénél, a Mentor Graphicsnál is dolgozik.
Kollégáival közösen, és Székely Vladimír professzor vezetésével – 14 évvel ezelőtt – számos szimulációs algoritmust és egy speciális méréstechnikai eljárást fejlesztettek ki európai kutatópartnereikkel együttműködve. Ezeket, az európai projektfelelősök (project officer) biztatására az általuk alapított MicReD Kft.-ben fejlesztették világszínvonalú termékekké. Amikor évi egymillió dollár körülire nőtt az árbevételük, a Flomerics nevű angol szoftvercég egyesülést ajánlott nekik. Így a Flomerics berkeiben fejlődtek tovább, majd jött a még nagyobb hal, az egyesült államokbeli Mentor Graphics.
Ma a tevékenységüket a Mentor Graphics MicReD részlegeként folytatják. Mára a világhírűvé vált termikus tranziens mérőberendezésük forgalma meghatszorozódott. Mivel a cég tevékenysége egyedi, a világ félvezetős cégei tőlük veszik a termikus mérőberendezéseiket. A cég 2–5 gyakornokot tud egyszerre alkalmazni, de a Mentor Graphics a Higher Education Programmal tovább segíti a BME-n a mikroelektronikai tudásközpont fenntartását, fejlődését.
A Mentor Graphics mintegy 1100 egyetemmel és főiskolával áll kapcsolatban világszerte, amelyekkel ugyanúgy bánik, mintha fizető ügyfelek lennének, azaz az oktatási intézmények ugyanazokat a termékeket és hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokat érhetik el, mint a legnagyobb chiptervező vállalatok.
„Így sokkal könnyebb megérteni az iparág és az üzleti partnerek nyelvét” – mondja Poppe András.
Bentlakásos bennszülöttek
Poppe András úgy látja, hogy nem túl nagy arányban tanítanak azok az oktatók, akik az iparágban is aktívan működnek. Egyfajta sodródás jellemző a „bentlakásos” oktatói rétegre. De szerencsére egyre többen vannak azok a PhD-hallgatók és fiatal oktatók, akik vállalkozó szelleműek. A BME Elektronikus Eszközök Tanszékének vezetője, Rencz Márta tudatos politikájának köszönhetően pedig egyre több fiatal oktató kerül a tanszékre; a tanszéken folyó nemzetközi kutatóprojekteknek köszönhetően versenyképes fizetésért. „Egy ilyen fiatal csapattal folyamatosan új területeket hódítunk meg mind a k+f-projektek terén, mind az oktatásban.
Elég, ha csak az első magyar műhold, a Masat–1 fejlesztésére utalok, vagy számos új tantárgyat is említhetek, amelyeket az Infoparkban körülöttünk lévő cégek, mint például az Ericsson kutató-fejlesztő mérnökeivel közösen oktatunk.” A tanszéken megvalósul az oktatás és a kutatás egysége, kiegészülve a szerves ipari kapcsolatokkal, melyek révén tehetséggondozó centrumként is működnek. Összhangban a BME-n futó nagy Támop-pályázatokkal is.
Az üzlet nyelvén
A világ 10 legnagyobb elektronikai gyártó cége közül mindössze hét rendelkezik magyar leányvállalattal. Az Ericsson mára száz fő körülire növelte fejlesztőrészlegét. Debrecenben a National Instruments komoly fejlesztőgárdát tart fenn. A Mentor Graphics két irodájában mintegy 50 fő foglalkozik fejlesztéssel. A Bosch folyamatosan hozza ide fejlesztéseit, a GE szintén. Kisebb mikroelektronikai fejlesztőcégek is működnek: a Silicon Labs, a Microchip, az Evosoft, a Duolog, a Semilab (ez utóbbi magyar tulajdonú multi), valamint a Westa és a Bone Hungary (ezek is magyar elektronikai fejlesztőcégek).
Jól látszik tehát, hogy az elektronikai ipar virágozhatna itthon. S bár egyre több vállalat kezd fejlesztőközpont kialakításába, de az igényelt évi legalább 150-200 főnyi, magasan képzett mikroelektronikában jártas szakembert nem képes kitermelni az egyetemi szféra. Az ok a mikroelektronikai mérnökképzésbe bekerülő alacsony hallgatói létszám és a gyakorlati képzés hiányossága.
Ha nincs, hozz létre tanszéket!
Nézzünk még jó példákat! A mérnöki szakterületen általában 50-60 éves korára lesz valakiből valójában egyetemi tanár (= professzor!). A professzori kinevezés eléréséhez hozzávetőleg 15-20 évig tudományos publikációkkal, disszertációkkal és ipari k+f-projektek kidolgozásával kell bizonyítania alkalmasságát. A tisztán elméleti kutatások elsősorban a természettudományi területre jellemzőek. „A mérnöki karokon folyó kutatómunkát a tudomány hasznosítására irányuló törekvés jellemzi, azaz a munka elsősorban ipari problémák megoldásaira irányul. Maga a mérnöki tevékenység is az alkotást, a tudományos alkalmazást, a tudomány gyakorlati hasznosítását rejti magában, ezért is más típusú a tevékenységünk” – magyarázza Égert János, a győri Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karának dékánja.
A XX. század elején a nemzetközi hírű Ganz-gyárak főmérnökeiből lettek a műszaki egyetemi oktatók, professzorok. „A mi oktatóink elsősorban a kutatás-fejlesztés piacán tevékenykednek, nem a munkaerőpiacon. A Műszaki Tudományi Kar egyfolytában kutatási-fejlesztési megbízásokat teljesít az ipar, elsősorban az iparilag fejlett északnyugat-magyarországi régió számára.” Például az Audi Hungaria Motor Kft.-vel folyamatos kapcsolatot tartanak fent, és a kar tanszékei aktívan vesznek részt jármű- és motorfejlesztési projektekben. „Ezekben az együttműködésekben jól tudjuk alkalmazni a kar laboratóriumi és tudásbázisát.” De nemcsak a kutatásban-fejlesztésben, hanem az oktatásban is együttműködnek az autógyárral. Az egyetemen létrejött az Audi Hungária Belső Égésű Motorok Tanszék, ahol a hallgatók olyan „high tech” mérnöki ismeretek kaphatnak, amit máshol nem.
Az oktatás színvonalának emeléséhez az egyetemen működő kompetenciaközpontok is hozzájárulnak, mint például a Járműipari Kutató Központ, ahol elsősorban mérnöki alapkutatások folynak. De említhető még a Járműipari Regionális Tudásközpont is, amelyet az egyetem az ipari vállalatokkal közösen hozott létre.
Igen, ez politikai felelősség!
Ha az állam nem fektet be a kutatásba-fejlesztésbe, kicsinálja az amúgy sikeres területet. A gazdasági hatalom az állam kezében van. Evidens, hogy nagy a magyar politikusok felelőssége, mire költik a pénzeket. „A Nyitrai-poszt megszüntetése óta ilyen ország, mint a miénk, nincs több” – mondja Gacsal József.
Azért nincs elég mérnökutánpótlás, mert a gyerekek kedvét már az általános iskolában elveszik. A középiskolában erre még egy lapáttal rátesz a kötelező megmérettetés, az érettségi hiánya. Súlytalan a középiskolai természettudományos oktatás. Nincs tétje. Mire a tizenéves korosztály eljutna a felsőoktatási intézménybe, már nem akar és tud természettudományokat tanulni. „A legjobb, amit a gyerekek tehetnek ebben a helyzetben, hogy 14 éves korukig legalább egy nyelvet, lehetőleg az angolt, letudnak. Aztán nyomban fogjanak a másikba!” – tanácsolja.
S ugorjanak rá a természettudományokra, mert az valójában nagyon érdekes terület. „Ha a fiatalok kibírják és átverekszik magukat a közoktatás elavult rendszerén, akkor kinyílik nekik a világ. Mérnökként lasszóval fogják őket és esélyük van normális, jó életre!”
Ez után az igen kimerítő matematikai levezetés után a konklúzió a következő: lenne értelme idehozni a kutatást-fejlesztést, mert ha nem kapunk észbe, a sok munkást foglalkoztató gyárak is könnyedén kivonulhatnak a hazai piacról. „Az elektronikai ipar a magyar gdp-hez kiemelkedő mértékben járul hozzá, 70-90 ezer embert foglalkoztat” – erősíti meg Gacsal József. Ez pedig már nemzetgazdasági kérdés!
Sebők Viktória
