Úgy tűnik, évek kacskaringói után lassacskán révbe ér a magyarországi e-levéltár-projekt. Végre eldőlt, ki lesz a generálkivitelező, s remélhetőleg most már „csak” a műszaki megvalósítás, a tesztelés és az átadás van hátra.
Talán megnyugodnak a kedélyek, hogy idén október közepén szerződést kötöttek az elektronikus levéltár kialakítására kiírt tenderben. A döntés szerint a projekt fővállalkozója a négy finalista közül a T-Systems Magyarország Zrt. lett – még IQSYS-ként indult a 2,9 milliárd forintos, teljes egészében EU-s finanszírozású pályázaton – az Aquis, a Bull és a Getronics cégekkel szemben.
A sztori
Jelenleg több európai országban zajlanak e-levéltári projektek, ezekhez a törekvésekhez csatlakozott Magyarország is.
A Magyar Országos Levéltár (ma már Magyar Nemzeti Levéltár, MNL), Budapest Főváros Levéltára (BFL) és a Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. (ez a mai Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt., NISZ) alkotta konzorcium 2007 szeptemberében projektjavaslatot nyújtott be az NFT2 Elektronikus Közigazgatás Operatív Programhoz. Az „Elektronikus Levéltár” kiemelt javaslat lett, s egy 2008. februári kormányhatározattal be is került az EKOP akciótervébe.
A projekt alapvető célként tűzte ki, hogy a „köziratképző” szervek – ideértve a törvényhozás, államigazgatás, jogszolgáltatás szerveit és az önkormányzatokat – maradandó értékű elektronikus iratait hosszú távon megőrző, központi rendszert alakítsanak ki, továbbá, hogy ugyanazt a szolgáltatást kevesebb erőforrással, vagyis költséghatékonyabban láthassák el. Az újonnan létrejövő központi archívumot a NISZ fogja üzemeltetni, és ott fut majd az e-levéltári átvételt és archiválást biztosító központi alkalmazás is.
|
A sikertelenség ára |
|---|
|
Minden induló hatalmas energiát és pénzt fektetett abba, hogy megfeleljen a könnyen támadható e-levéltár pályázat feltételeinek. Megtámadások pedig voltak, annak ellenére hogy ehhez jó mélyen a zsebbe kell nyúlni: az eljárási illeték 900 ezer forint plusz ügyvédi költségek, egy ajánlat kidolgozása továbbá több száz emberórába kerül, aminek értékét több 10 milliós nagyságrenddel lehet mérni. Hát még ha ezt az ajánlatot több körön át többször át is kell dolgozni! Piaci számítások szerint az e-levéltári tenderbe a pályázó cégek összesen mintegy 800 millió forintot tehettek bele. Azoknak a vállalatoknak a költsége, amelyek mindhárom fordulóban indultak, elérheti a 100 milliót is. S hogy megéri-e? Lássuk csak: a projektre maradt 1,3 milliárd forint harmada hardverbeszerzésre megy el, harmadát licencekre fizetik ki – tehát kétharmad külföldre vándorol. S csak a megvalósításra jutó egyharmad marad itthon, magyar munkavállaló zsebében, több beszállító között szétaprózva… |
A projekt 2009 februárjában el is indult, lezárásának időpontját pedig 2011. szeptember 30-ára tűzték ki. Nagy bizonytalanságok közepette az első körben csak néhány cég indult. A kivitelezésre kiírt közbeszerzést azonban a konzorcium 2010 augusztusában eredménytelennek nyilvánította, az új határidőt 2012. február 29-ében állapították meg, kilencen jelentkeztek. Ennek az 1,6 milliárd forint értékű projektnek az eredményét viszont, információink szerint, négy vesztes pályázó is megtámadta, mire a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisítette az eljárást lezáró döntést. Mivel újabbat az érvényes véghatáridő mellett már nem lehetett lebonyolítani, az érintettek kérték a határidő módosítását 2013 szeptemberéig. Így indult el az új pályázat 2011 decemberében.
A projekt 2012 októberében mérföldkőhöz érkezett: a generálszállítói eljárás harmadik nekifutásra révbe ért, a konzorcium a T-Systems Magyarország Zrt.-vel (az IQSYS Zrt. jogutódjával) kötött szerződést. A cég bevonja a levéltári szakmában jártas alvállalkozóit is, a Poliphont és az e-Corvinát. Hardverszállító partnere pedig a főként a Fujitsu (tárolóegységek és szerverek) lett.
Mindig jól jön a tapasztalat
Tóth Péter, a NISZ Zrt. illetékes projektigazgatója szerint az eredménytelenül zárult eljárások során szerzett tapasztalatokra is szükség volt a mostani sikerhez. Olyan alapelemek is elkészültek (például a gépterem), amelyekre mindkét levéltár támaszkodhat. Közben, a siker érdekében, az önállóan is beszerezhető részeket (levéltári szkennereket, nagy teljesítményű levéltári szervereket és tárolókat, a pc-k egy részét) leválasztották a generálszállítói eljárásról, ezeket a két levéltár külön eljárások keretében szerezte be.
De miért volt többször is sikertelen a pályázat? Információink szerint többek közt a specifikációk túlrészletezettsége miatt. Jellemző volt, hogy tételesen kikötötték egyes hardverelemek (például géptermi kábelek) darabszámát, súlyát, hosszát, alakját stb. És ettől, a magyar közbeszerzési törvény sajátossága miatt, kizárás terhe mellett lehetett csak eltérni. A tender tehát meglehetősen inhomogén volt, főleg a kőbe vésett funkcionális specifikációk okoztak álmatlan éjszakákat az indulóknak. Nem hozott rendszerről kellett ugyanis bebizonyítani, hogy működőképes, hanem megadott elemekből kellett felépíteni; ha szükség volt ezekre az elemekre, ha nem.
Ezért a korábbi műszaki tartalom fennmaradó részét (1,3 milliárd forintnyit) a konzorcium átdolgozta, és a letisztult, végleges műszaki tartalmat egy minden részletre kiterjedő tárgyalássorozat keretében határozták meg – folytatja Tóth Péter. A harmadik eljárás ajánlattételi szakaszába jutott ajánlattevők mindegyike az Európa több országában megtalálható, osztrák és svájci levéltárakban már sikeresen implementált scopeArchiv–Tessella SDB párost ajánlotta. A scopeArchiv egy svájci szoftvercég terméke, a Tessella SDB az Angol Nemzeti Levéltár támogatásával kifejlesztett, a világ számos részében elismert archiváló keretrendszer. A projekt keretében már elkészült mindkét levéltárban a korszerű gépterem, üzembe állt több szerver és háttértár, valamint jelentős mennyiségű anyagot dolgoztak fel a levéltári szakemberek a korábban beszerzett mikrofilm- és könyvszkennerek segítségével.
Mártonffy Attila
