Egyesek szerint a modern it-ipar egyik bölcsője ma már inkább csak hátráltatja az innovációt, mintsem elősegíti.
A Szilícium-völgy egykor a világ legnagyobb lapkagyártóinak otthonaként került be a köztudatba, és habár ilyenek már csak elvétve akadnak az itt található cégek között, az integrált áramkörök alapanyagára utaló nevét továbbra is megőrizte. Az információtechnológia rohamos fejlődésével számos cég helyezte ide főhadiszállását, így a közigazgatási és földrajzi értelemben nem is létező terület az Egyesült Államok és a világ egyik legnagyobb innovációs központjává vált. Hamarosan leáldozhat a népszerűsége, legalábbis egyes fejlesztők és üzletemberek szerint, akik úgy gondolják, a kaliforniai cégek és befektetők már nem elősegítik, hanem hátráltatják a fejlődést.
Szószólójuk a Microsofttal nemrégiben hatalmas üzletet lebonyolító David Sacks, aki szerint a fejlesztőknek menekülniük kell a völgyből. Sacks véleménye szerint ahhoz, hogy valaki sikeres tech-céget alapítson, elsősorban olyan ötletre van szüksége, amely eddig elkerülte a nagyvállalatok figyelmét, majd sikeresen össze kell gyűjtenie legalább ötmillió dollárt különböző befektetőktől, hogy felépíthesse cégét. Ha az első két lépést sikerül is megtenni, Sacks szerint a sikeres fejlődés egyik legfontosabb kulcsa a völgytől való távolmaradás – a cégeknek mindent meg kell tenniük, hogy ne hívják fel magukra a nagyok figyelmét, így kerülve el a felvásárlást, beolvasztást, illetve rossz esetben az esetleges szabadalmi pereket. Sacksnak lehet némi rálátása az iparág működésére, hiszen legutóbbi kísérletét, a „céges Facebookként” emlegetett Yammert nemrégiben 1,2 milliárd dollárért adta el a Microsoftnak, amely vállalati szoftvercsomagjában kívánja hasznosítani a szolgáltatást.
Nem Sacks az egyetlen, aki hasonló módon gondolkozik, és míg sokan a völgyet járják, hogy befektetők és tehetségek után kutassanak, addig néhányan nyugodtabb munkakörülmények után néznek. Az utóbbi évek egyik legjobb példája a völgyön kívüli életre a Tumblr sikere, amely New Yorkból indult, és amelynek székhelye és irodái továbbra is a keleti parton vannak.
A keleti áramlat
New York számos más olyan startupnak is otthont ad, amelyek üzleti stratégiájukat inkább a helyi médiavállalatokra és divatcégekre építik, mert velük olykor sokkal könnyebb megegyezni, mint kockázati befektetőkkel vagy éppen nagy nevű it-vállalatokkal. Az információgyűjtéssel és -megjelenítéssel foglalkozó Qwiki például éppen annak köszönheti szerencséjét, hogy a média közelében volt. A netről gyűjtött képekből és egyéb információkból automatikusan videót szerkesztő szolgáltatást ma már az NBC hírműsorai is használják és azokon keresztül a céget megtalálta a Microsoft is, amely Bing keresőjébe integrálta a terméket.
A Qwiki mellett mások is New Yorkot választották otthonuknak, mint az online kereskedelemmel foglalkozó ShopTique, a korrepetitorok közvetítésével foglalkozó TutorSpree vagy a közösségi hálózatok megújítását maga elé tűző Branch. Ezek azok a cégek, amelyek, bár kimaradtak a felhajtásból és elkerülték a völgy nyüzsgését, mégis talpon maradtak. A siker természetesen nem garantált, és a vállalkozások könnyen eltűnhetnek a süllyesztőben, de olykor, mint például a Branch esetében alig néhány hónappal a szolgáltatás indulása után a cég már a Twittert alapító Evan Williams és Biz Stone támogatását élvezte.
Nem mindenki biztos azonban a völgy bukásában és az innováció elvándorlásában. A vészmadarak egyik leghangosabb kritikusa Marc Andreessen, aki szerint sem ötletből, sem lehetőségből nincs hiány.
Nyugaton maradnak
Mint az közismert, Andreessen nem új szereplő az it-világban, az általa és Jim Clark által alapított böngésző archetípus, a Netscape a Microsoftnak esett áldozatul a kilencvenes években. Andreessen azonban nem adta fel, mostanában azzal került be újra a hírekbe, hogy az általa alapított cég 8,5 milliárd dollárért eladta a korábban megszerzett Skype-ot a Microsoftnak.
Véleménye szerint a nagyvállalatok továbbra is tohonyák és lassúak a fejlesztésben, így ritkán érnek a nyomába egy-egy kisebb cégnek, amelyek flexibilisebbek, ha fejlesztésről van szó. A felvásárlás nem feltétlenül a legrosszabb dolog, ami egy startuppal történhet, hiszen az alapítók pénzhez juthatnak és esetenként biztonságos környezetben folytathatják a fejlesztést. A nagy cégek természetesen feltételeket szabnak és elvárásokat támasztanak, ám az alapítók többsége a türelmi idő lejárta után gyakran új vállalkozásba kezd, folytatva a körforgást.
A lehetőségek száma pedig szinte végtelen, igaz, a mostani vállalkozóknak komoly fejtörést okoz, hogy valami újat mutassanak, ám a taxi-, pontosabban úrvezető-szolgáltatást üzemeltető Uber példája bizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen.
Vagy mégsem?
Amíg egyesek már a Szilícium-völgy végét jósolják, addig mások szerint csupán új fejezet kezdődik annak történetében, ahogy korábban az a processzorgyártók esetében is történt. Ma még nem világos, hogy mire épül a jövő Szilícium-völgye, de a közösségi szolgáltatás és a mobilipar mindenképpen vezető szerepet fog kapni, ami vagy elég lesz ahhoz, hogy a világ it-innovációs központja Kaliforniában maradjon, vagy sem. Nem reménytelen azonban újdonságokkal vagy régi ötletek újragondolásával próbálkozni. Nem várható ugyan, hogy tömegesen jelennek meg az új Apple-ek és Amazonok, de a Facebook és a Twitter példája bizonyítja, lehetséges még világvállalatot építeni a völgyben.
Annyi biztos, a jövő nagy dobása elsőre nevetségesnek fog tűnni, akárcsak Bell telefonja, amelynek szabadalmát százezer dollárért szerette volna eladni 1876-ban a Western Unionnak, ám annak vezetői nem értették, miért is lenne nekik fontos egy „elektromos játékszer”.
Kiss Gábor, az ITB amerikai tudósítója
