Egyre közelebb kerülünk ahhoz a ponthoz, ahol a gondolataink közvetlenül irányíthatják az eszközeinket. Az agy–számítógép interfészek (BCI) rohamos fejlődésének köszönhetően olyan technológiák kerülnek klinikai kipróbálásra, amelyek bénult emberek számára teszik lehetővé a kommunikációt vagy akár a végtagok mozgatását – pusztán a gondolataik segítségével. A következő 12 hónap különösen meghatározó lesz ezen a területen: a jelenleg kevesebb mint száz aktív implantátum száma akár meg is duplázódhat, ha a klinikai próbák sikeresek lesznek.
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala kísérleti használatra már több neurotechnológiai vállalkozásnak is engedélyt adott, köztük a legismertebb négynek: a Paradromics, a Synchron, a Precision Neuroscience és Elon Musk Neuralink nevű cége. Mindegyik saját technológiai megközelítéssel dolgozik, és mind azt reméli, hogy termékük akár tömeges felhasználású orvosi eszközzé válhat a következő években. A Morgan Stanley becslése szerint 2041-re ez a piac évi egymilliárd dollárt is elérhet.
A legnagyobb előrelépést az jelentené, ha ezek az implantátumok nemcsak laboratóriumi környezetben, hanem a mindennapokban is megbízhatóan működnének. Az Apple például már együttműködik a Synchronnal: a cég agyi implantátumaival a Vision Pro headset vezérelhető. Bár itt még nem gondolatolvasásról van szó – a kurzor szemmozgással irányítható, a „kattintás” pedig egy elképzelt végtagmozgás –, a rendszer így is áttörésnek számít, hiszen a koponya felnyitása nélkül, egy agyi érbe juttatják az elektródákat.
A Paradromics szintén az agyszövetbe hatoló elektródákra épít: miniatűr „Velcro” korongjai akár egyedi neuronok jeleit is képesek rögzíteni. Míg emberi implantáció még nem történt, a cég juhok agyában már három éve teszteli az eszközeit – az adatok szerint stabilan működnek.
A Neuralink implantátumai már három ember agyába is bekerültek. A chip 64 hajszálnál is vékonyabb szálon keresztül kapcsolódik az agy motoros kérgéhez, és lehetővé teszi, hogy a felhasználó gondolatával mozgasson egy kurzort, írjon, vagy épp szoftvert tervezzen. Az adatátvitel vezeték nélküli, így az eszköz otthoni használatra is alkalmas.
Minden megközelítés más: a kevésbé invazív megoldások (mint a Synchron) könnyebben alkalmazhatók, de korlátozottabb adatátvitelre képesek. A mélyebb beültetések nagyobb precizitást biztosítanak, de komolyabb orvosi kockázatokkal járnak, és a cserélhetőségük is kérdéses.
A tudományos áttörések mellett üzleti kérdések is felmerülnek: vajon ezek a startupok önállóan is fennmaradhatnak, vagy nagy egészségügyi cégek fogják felvásárolni őket? Akárhogy is alakul, a szakértők egyetértenek abban, hogy az agy–gép interfészek már ma is képesek új lehetőségeket nyitni a gyógyászatban. Hogy mikor lesz ebből mindennapos technológia, és ki vállalja majd a „digitális beültetést” pusztán a kényelemért, az még a jövő zenéje.
