Unalomig elemezte már boldog-boldogtalan, hogy micsoda veszedelmes dolog tud az lenni, amikor egy alkalmazott fészbúkozik, de arról nemigen szól a fáma, hogy mi a policy, van-e egyáltalán ilyen a vezetők esetében.
Miért van az, hogy a munka mennyisége valahogy mindig növekszik, de a munkakedvünk nem annyira? És eközben a magánéletre sem jut elég időnk. S szemmel láthatóan nő a rés a szellemi és a fizikai állapotunk között is. Persze, csak ha hagyjuk, hogy így legyen.
Unalomig elemezte már boldog-boldogtalan, hogy micsoda veszedelmes dolog tud az lenni, amikor egy alkalmazott fészbúkozik, de arról nemigen szól a fáma, hogy mi a policy, van-e egyáltalán ilyen a vezetők esetében.
Miért van az, hogy a munka mennyisége valahogy mindig növekszik, de a munkakedvünk nem annyira? És eközben a magánéletre sem jut elég időnk. S szemmel láthatóan nő a rés a szellemi és a fizikai állapotunk között is. Persze, csak ha hagyjuk, hogy így legyen.
